Binjomin rabbi: József titkos üzenete a kíséretről

– Miért nem akarta Jákob elhinni, hogy József még él? Végül mi győzte meg mégis és miért? Vajon hibáztatta-e József apját az eladás miatt? – többek között ezekre a kérdésekre keres választ Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin legfrissebb, e heti számában.

Amikor a testvérek szomorú hírt hoztak Józsefről, a szeretett fiúról apjuknak, Jákob nem hagyta magát megvigasztalni:

„És felkeltek minden fiai és lányai hogy megvigasztalják, de ő megtagadta a vigasztalást.” (Mózes 1., 37:35)

Bölcseink szerint azért nem, mert József a valóságban nem halt meg. Ugyanis csak a halottra érvényes az az égi „végzés”, hogy 12 hónap után elfelejtődjön az ember szívéből. József azonban élő volt Jákob szívében, és ebből érezhette azt, hogy valójában él (ld. Rási ott, Berésit Rábá 84:20 alapján).

Ez a paradoxon ma is ismert, és sajnos időről időre aktuális: nehezebb feldolgozni annak a veszteségét, aki talán él, mint annak, aki egészen biztosan meghalt („ambiguous loss”). A közelmúltban pontosan ez volt az a trauma, amivel a túszok hozzátartozóinak kellett megküzdeniük.

Ennek fényében meglepő lehet, hogy a mostani hetiszakaszban, amikor végre valóban kiderül, hogy Jákob megérzése helyes volt, és József valóban él, Jákob mégis nehezen fogadja el ezt az információt:

„És elmondták neki: József még él! És hogy ő uralkodik egész Egyiptomban. De megdermedt a szíve, mert nem hitt nekik.” (45:26)

Bölcseink elárulják, hogy egy titkos jel volt az, ami végül megnyitotta Jákob szívét:

„És meglátta a szekereket [ágálot] – jelet adott nekik át, hogy mivel foglalkoztak, amikor elvált tőle: az eglá árufá [törött nyakú borjú] törvényével” (Rási, 45:27, ld. Mózes 5., 21:1-9)

A héber szekér [ágálá] szó valóban hasonlít a borjú [eglá] szóra.