Szerdócz Ervin: „Velem miért nem történnek csodák?"

2022. Január 20. / 10:46


Szerdócz Ervin: „Velem miért nem történnek csodák?"

Volt, aki azt kérdezte: velem miért nem történnek csodák? Mire mondták neki: belőled hiányzik az élet csodájának felismerése, az, hogy az élet egészében egy csoda! – írja aktuális hetiszakaszunk kapcsán Szerdócz Ervin. Az újpesti főrabbi arra a kérdésre keresi a választ: mi volt Jiszró érdeme, hogy bálványimádó létére róla kapta nevét az a hetiszakasz, amelyben le van írva a Tízparancsolat?


וַיֹּאמֶר, יִתְרוֹ, בָּרוּךְ יְהוָה, אֲשֶׁר הִצִּיל אֶתְכֶם
„És mondta Jiszró: áldott az Örökkévaló, aki megmentett titeket…”
(II.M. 18/10). 

Ki volt Jiszró?

Jiszró, Midján főpapja Mózes apósa volt. Hét neve volt. Elismerte I-nt egyedüli, igaz I-nek. Ekkor Jeszer volt a neve. Majd nevéhez י (Jud) betűt csatoltak, így lett Jeszerből Jiszró. Ezen a néven ismert, de összesen hét néven említi a Tóra: Reuel, Jeszer, Jiszró, Hováv, Héver, Kéni, Putiél. Felhagyott a bálványimádással. Népe ezért kiközösíttette. Nem talált senkit, aki vállalta volna juhainak őrzését. Fiai nem voltak, így lányaik kényszerültek pásztorkodásra. Így lett Cipora, Jiszró egyik lánya Mózes felesége. 

Bálványimádó létére mi volt Jiszró érdeme, hogy róla kapta nevét az a hetiszakasz, amelyben le van írva a Tízparancsolat?  Jiszró legnagyobb érdeme: felhívta a figyelmet arra, hogy egy megtörtént esemény okán is áldást kell mondani I-nre. „És mondta Jiszró: áldott az Ö-való, aki megmentett titeket…” (18:10).

Az egyiptomi fogság több mint kétszáz éve alatt a bálványimádó egyiptomi nép között a zsidó nép eltávolodott az Ö-valótól. A nép csodákat tapasztalt: a tíz csapás, a Sás tengeren való csodálatos átkelés élménye révén Mózes tudatosította bennük az EGY I-en mindenhatóságát. Jiszró hívta fel a nép figyelmét – Mózesét, a vezetőét is –, hogy bár elmulasztották, utólag is áldást lehet és kell mondani I-nre a szabadulásért!  „Azt mondta Jiszro: áldott az Ö-való, aki megmentette” (2Mózes 18:10).

A Talmudban (Bráchot 54a. szerint) csak olyan csodáért kellett áldást mondani, ami az egész néppel történt, olyanért nem, ami az egyénnel történik.

Rabbi Johanán mondta: 
– Volt egy ember, aki Ávár Jeminába ment. Az úton egy oroszlán támadt rá. Csoda történt és az ember megmegmenekült. Elment Rávához, aki ezt mondta neki: bármikor, ha odaérsz arra a helyre, ahol veled a csoda történt, mondj áldást: „áldott…, aki csodát tett velem ezen a helyen”!

Már, Ráviná fia egyszer Árávot völgyében megszomjazott, de nem volt víz a völgyben. Csoda történt: egy forrás jelent meg előtte és ő ivott belőle. Ugyancsak ő, Már, Rávina fia egy másik alkalommal Mehuza piacán volt, amikor rátámadt egy megvadult teve. Csoda történt: leomlott egy ház fala, ő pedig elbújt a romok között és megmenekült. Mit tett az ember? Ment Árávotba és áldást mondott: „Áldott, aki csodát tett velem Árávotban és a tevével”! Amikor a mehuzai piacra ért, azt mondta: „Áldott, aki csodát tett velem és a tevével Árávotban!”. Ekkor mondták neki: „olyan csodáért, ami a sokasággal történt, kötelező áldást mondani, de olyan csodáért, ami az egyénnel történt, csak az köteles áldást mondani, akivel a csoda történt”.

A bölcsek folytatják:
– Volt, aki azt kérdezte: velem miért nem történnek csodák? Mondták neki: blőled hiányzik az élet csodájának felismerése, az, hogy az élet egészében egy csoda!

Rambam (rabbi Moses ben Maimon 1138-1204) mondta: „Akinek hite csodákra épül, annak szívében hiba van, mert csodát lehet tenni mágia, varázslat és szemfényvesztés által is”.     

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
A hét műtárgya Perlmutter Izsáktól a Ciklámen
Hírek, lapszemle
Újabb holokauszt-emlékművet találtak el az orosz lövedékek

Kommentek