A portugáliai kiűzetés

Kevésbé ismert tény, hogy az 1492-es spanyolországi kiűzetést követően négy évvel, 1496. december 5-én I. Manuel portugál király is aláírt egy kiűzetési rendeletet, amelynek értelmében azoknak a zsidóknak és muszlimoknak, akik nem térnek át a katolikus vallásra, el kell hagyniuk Portugáliát.

A rendelet kiadását leendő felesége, Izabella hercegnő és szülei, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd szabták a házasság feltételéül. A döntés egy virágzó és tekintélyes közösséget sújtott, amelynek tagjaivá vált az 1492-ben kiűzött, becslések szerint több tízezer zsidó is. A közösség tagjai komoly szerepet játszottak a portugál gazdaságban és kultúrában, távozásuk a portugál gazdaságra súlyos csapást jelentett volna. 

A gazdaság összeomlásától tartva ezért a spanyolországi kiűzetéstől eltérően Manuel 1497-ben a zsidók kényszerkeresztelése mellett döntött. Megakadályozandó, hogy a zsidók identitásuk megőrzése mellett döntve inkább elhagyják az országot, a 14 évesnél fiatalabb gyermekeket, de néha az idősebbeket is, elvették a szülőktől, és keresztény családokhoz adták neveltetésre (Roth 1992, 57-58; Ribeiro 2004, 10-11). Egyes irodalomtörténészek szerint, ezen gyermekek közé tartozott a későreneszánsz portugál irodalom egyik legjelentősebb szerzője, Bernardim Ribeiro (1482-1536) is (Ribeiro 2004, 10-11, Macedo 1977, Teixeira Rego 1931). 1497. április 21-én Manuel megtiltotta, hogy az erőszakkal megkeresztelt zsidók, immár hivatalosan keresztényként, elhagyják az országot. 1506-ban, a conversók ellen elkövetett, többezer áldozatot követelő lisszaboni mészárlást követően a conversók többsége Marokkóba, Németalföldre vagy a török birodalom területére menekült. A Portugáliában maradottak közül sokan próbálták titokban gyakorolni zsidó vallásukat. A legismertebb converso közösség, amely évszázadokon keresztül, egy elszigetelt falusi közösségben titokban fenntartotta zsidó identitását és vallását, Belmontéban élt. Belmonte zsidó közössége hivatalosan 1989-ben alakult újjá, zsinagógáját pedig 1997-ben avatták fel.

Zsidók újra a 19. század második felétől telepedhetnek le újra Portugáliában, az első családok Marokkóból érkeztek. Az első modernkori zsinagógát 1904-ben Lisszabonban avatták fel; 2024-ben pedig a portugál parlament által megszavazott törvény lehetővé tette az elűzött zsidók leszármazottainak, hogy portugál állampolgárságért folyamodjanak.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Macedo, Hélder. 1977. Do Significado Oculto da Menina e Moça, Editores Moraes, Lisboa.

Ribeiro, Bernardim. 2004. A sóvárgás könyve. Fordította és az előszót írta Ladányi-Turóczy Csilla. Palimpszeszt, Budapest.

Roth, Cecil. 1992 [1932], A History of the Marranos. Sepher-Hemon Press, Inc., New York.

Teixeira Rego, José 1931, Estudos e Controvérsias. Faculdade de Letras, Porto.

CM-Belmonte