Smot – Szerdócz Ervin rabbi írása az aktuális hetiszakaszról

Rabbi Mose ben Joszef Tirani (Mabit) (1500 Szaloniki – 1580 Jeruzsálem) azon elmélkedett, hogy ha a Tóra tartalmilag egységes egész, miért kaptuk öt könyvben? Miért nem lehet egy könyv a Tóra? Mabit rabbi szerint a felosztás emlékeztet arra az öt személyre, aki még a Tóraadás előtt ösztönösen őrizték I-ten tanítását. 

Ádám, az első ember, teljesítette a „Szaporodjatok és sokasodjatok” törvényét. Noé, a hét noahida törvény szerint élt. Ábrahám teljesítette a „brit milá”-t, a Cirkumcízió micváját. Izsák az első ember, akit nyolcnapos korában metéltek körül. Jákob pedig a szökőín fogyasztásának tiltását személyesen kapta.

Mózes II. könyve, Mózes életének első periódusáról, a zsidók egyiptomi rabszolgaságuk utolsó korszakáról, és a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról számol be.

A Zohár szerint három dolog elválaszthatatlanul össze van kötve: a Tóra, az Ö-való és a zsidó nép. A zsidó nép kiválasztottságának eszméje több összetevő egysége: A Tóra, mint bevezetés a zsidó moralitás és etika világába, az Ö-való, mint a spiritualis létezés, az I-ennel való párbeszéd, az ima világa és maga a zsidó nép, egy egység.

„És Izrael fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek, igen nagyon és megtelt velük az ország." (II. M. 1/7.)

Hogyan maradhatott fenn egy nép ilyen hosszú, kétszázötven év rabságban töltött idő után? Mivel magyarázható, hogy nem vesztették el zsidó identitásukat?

Rabbi Obadja ben Szforno (1470 Cesena-1550 Bologna) rabbi, Biblia-kommentátor, filozófus, orvos, a zsidók, több mint két évszázados egyiptomi rabszolgaságával kapcsolatban tanítja: „Amikor őseink rabszolgák voltak, az egyiptomiak meg akarták akadályozni szaporodásukat, hogy eltöröljék Izraelt. Ennek érdekében hajnaltól szürkületig kemény munkával sújtották őket, és arra kényszerítették a férfiakat, hogy ne térjenek haza, hanem a mezőn aludjanak”. A zsidó férfiak biztosak voltak abban, hogy feleségeik lemondanak róluk és kényszerből egyiptomi férfiaké lesznek. 

A helyzet kilátástalansága miatt, képtelenek voltak asszonyaik szemébe nézni. Alantas rabszolgák voltak, nem tudták megvédeni asszonyaikat. Az asszonyok azonban nem mondtak le róluk, „Minden asszony azt mondta férjének: „bár megvetett rabszolga vagy az egyiptomiak szemében, az én szememben értékes és fontos vagy. Ahogy boldogan fogadnálak, ha egy tiszteletre méltó munkáról térnél haza, úgy most is boldogan fogadlak”. Az asszonyoknak köszönhetően átvészelték a rabság keserű éveit. (Penine Halacha, Szimhát HáBáit V’birháto 1:8:2-4). 

„És ment egy férfiú Lévi házából és feleségül vette Lévi lányát.”   (II.M. 2/1.)

Ámrám, Mózes apja volt a korának legfontosabb embere. Akkor, amikor a Fáraó kiadta a rendeletet a fiú gyerekek megöléséről, Ámrám elindult. „És ment”? Hová ment?

Talmud Szota 11b. Ráv Jehuda, Zeviná fia mondta: Ment, hogy lányával Mirjámmal tanácskozzon. Ámrám, a még meg nem született Mózes apja a nemzedék nagyja volt. Amikor látta, hogy mit mondott a Fáraó (1:22): „minden fiút, aki születik, a folyamba vessetek”, így szólt: hiába fáradozunk. Ment és elvált feleségétől, és emiatt mindenki más is a zsidók közül elvált a feleségétől. Mondta neki a lánya: apám, a te rendeleted kegyetlenebb a Fáraó rendeleténél. A Fáraó csak a fiúkra vonatkozólag hozott rendeletet, te viszont fiúkra, lányokra egyaránt. A Fáraó rendelete csak erre a világra vonatkozik, a tied az eljövendőre is. A Fáraó a gonosz „róse”, ezért vagy megvalósul rendelete, vagy nem. Te viszont cádik (jámbor igaz) vagy, ezért a tied biztosan megvalósul. Ámrám, ment és visszavette feleségét. Erre a többiek is mentek és visszavették asszonyaikat.”

„És történt azokban az időkben, midőn Mózes felnőtt, hogy kiment testvéreihez és látta a nehéz robotmunkájukat (…)” (II.M. 2/11.)

Mit látott? 

Látta, hogy egyfolytában dolgoznak, nem pihenhetnek. Így szólt a Fáraóhoz: ha a szolga ura nem biztosít hetente egy nap pihenőt számára, a szolga meghal. Ha te Fáraó szolgáidnak nem biztosítasz hetente egy nap pihenőidőt, ők is mind meghalnak. Így felelt a Fáraó: menj, tégy velük szavaid szerint. Elment Mózes és elrendelte nekik a szombatot pihenésre. Szerencsére a Szombat (Sábát) már alig várta, hogy Izrael rátaláljon: „így szólt Sábát I-enhez: „Világ Ura, mindenkinek van párja, engem kivéve. Csak nekem nincsen párom!”  Az Ö-való erre megnyugtatta: „Sábát! A te párod Izrael: a zsidó nép”

Miért emeli ki Mózes a „jelzőt” „Felnőtt Mózes”

Mózes „nagy lett”, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Bár királyi körülmények között élt, nem felejtkezett meg testvéreiről. Kiment és látta sanyarú sorsukat.

Talmud Bává Bártá 10/a. szerint: „Bölcseink szerint tíz erős dolog van a világon: A szikla erős, de a vas széthasítja. A tűz megolvasztja a vasat, A víz eloltja a tüzet. A felhők magukhoz vonják a vizet. A szél elűzi a felhőket. Az ember ellenáll a szélnek. A félelem megrendíti az embert. A bor elűzi a félelmet. Az alvás legyőzi a bort. A halál, még az álmot is elsodorja. 

De mindennél erősebb a szeretet, mely dacol a halállal és túléli azt. 

Mózes szeretettől volt áthatva és szánalommal fordult I-tenhez: „Kegyelem atyja mit tett Izrael, hogy ilyen nyomorúságot érdemel?”