Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (84. rész) – Boros Ida

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1956. október 23-án délután egy vöröshajú színésznő-dizőz lemezre énekelte a Magyar Rádió stúdiójában azt a dalt, amely a következő időkben számtalanszor szólalt meg a rádióban. Korosztályom tagjai nyilván kívülről el tudják dúdolni a Honvágy-dalt, annyiszor hallottuk. Ha mégsem emlékeznének, illetve a fiatalabbak számára tessék, meghallgatható:

Boros (máshol Boross) Ida, az említett énekenő a fellelhető adatok szerint Budapesten született 1923. augusztus 14-én. Ennek némileg ellentmond, hogy ilyen néven nem anyakönyveztek senkit sem akkor, sem előtte, sem utána. Persze az lehet, hogy más néven született, de erről e pillanatban nincs adatunk. Ugyancsak elbizonytalanító, hogy az első újságértesülések 1938 első felében jelentek meg róla az Újságban, majd a Pesti Naplóban, amelyek szerint a Pesti Izraelita Hitközség józsefvárosi ifjúsági csoportjának rendezvényén felléptek „Rodolfo, a világhírű mágus-illuzionista és Boros Ida előadóművész”. Ekkor eszerint 15 éves volt, így fellépése, ha nem is lehetetlen, de nem is mindennapi. Ez évben színpadra lépett Rózsahegyi Kálmán növendékeinek vizsgaelőadásán és ez is megkérdőjelezi a közölt születési év valóságát. 1939-ben az Erzsébetvárosi Színház művésze volt.

1941-1942-ben a fellelhető hírek szerint még fellépett műsoros esteken, de 1941 őszén már az OMIKE Művészakció színpadán találjuk és ott vidám műsorok zenés vígjátékaiban kis szerepekben játszott 1943-ig

A következő évekről, tehát 1944-1945 véres napjairól nincs információ.

1946-ban a Királyhegyi Pál (akivel kapcsolata egyes források szerint több volt, mint baráti) Belvárosi Színházában szerepelt. Így írt róla a Magyar Nemzet 1946 júniusában:

„Nagy színészi, illetve színésznői kiugrás volt Boross Ida szerepeltetése. Ez a kitűnő színésznő a tehetséges ember fölényével és biztonságával humorizált, játszott, beszélt, énekelt…”

Színpadon volt a Belvárosi mellett a Medgyaszay Színházban, az Operettben, majd 1948-től következett a revü-korszak.

1950-ben ügynökként beszervezte az ÁVH. Molnár Dániel doktori értekezésében írja le ennek körülményeit (A pesti revü- és varietészféra tranformációs kísérletei a Rákosi-korszakban 1949-1952):

„Boros egy mulatóban énekelt 1949-ben, amikor összeismerkedett egy Ottmár György nevű férfivel, az USA nagykövetség egyik titkárával. Mivel Ottmárt megfigyelte az ÁVH, hamar eljutottak Boroshoz, akit ’Táncos’ fedőnévvel sikeresen szerveztek be az ügynökhálózatba.”

Mindez, a dolgozat szerint hatással volt arra is, hogy megfelelő – alkalmasint a képességei feletti – szerepeket kapjon, a különböző revü-bemutatókban.

1953-tól Boros Ida a Moszkva étteremben, majd különböző szórakozóhelyeken énekelt. Innen számítódik kapcsolata Gommermann Istvánnal, aki ekkor dalainak a szövegírója volt. A dalok szövegei miatt több és többféle támadás érte. Ilyenre utalt egy 1953. október 22-i jegyzőkönyvrészlet Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának üléséről:

„A kormányprogram [Nagy Imre 1953 júliusában meghirdetett programja. H. L.] után általában bizonytalanság volt a módszerek tekintetében, tehát abban, hogy milyen arányban nyúljon adminisztratív eszközhöz, ha Boros Ida mégis elénekli a 4 százalék című számot.”

A folytatás nem késett sokáig. 1953 decemberében az Irodalmi Újság lépett fel kérlelhetetlen kritikusként:

„Boross művésznő … egy Gommermenn István szövegezte dalban elmondja, hogy egyes pesti mulatókban Arany János balladáit éneklik az amerikai jazz ritmusára és dallamára. Ez a bevezetés ürügyül szolgál arra, hogy a továbbiakban ő énekeljen Arany János–Gyulai Pál–Jerme Kern–Cole Porter ’egyvelegeket’. […] A ’Begum’ és egyéb amerikai slágerek dallamára énekelni azt, hogy ’Szilágyi Erzsébet levelét megírta…’, vagy azt, hogy ’A radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt” – ez már több a soknál!”

A hasonló cikkek megismétlődtek a Népművelés, valamint a Béke és Szocializmus hasábjain, amelyek nyomán – úgy tűnik – 1954 nyarán Boros Idát szabadságolták. Hogy ez mit jelent, az nem világos, mivel az adatok szerint 1955-1956 folyamán folyamatosan fellépett.

Az 1956. októberi rádiófelvétel után, novemberében lépték át az osztrák határt Gommermann Istvánnal, akivel 1957 januárjában, Bécsben összeházasodtak.

A Honvágy-dalt innen kezdve Boros Ida tolmácsolásában csak a Szabad Európa adásaiban lehetett hallani. Itthon Hollós Ilonával csináltak rádiófelvételt a számból.

Innen kezdődött Boros Ida hosszú ideig tartó külföldi pályafutása, főleg, de nem kizárólagosan az emigráns magyarok között rendezett műsorokban. Kezdődött Izraelben, ahol több mint egy évig szerepelt, majd München volt az állandó lakóhely másfél évtizedig. Volt közben turné Ausztráliában, 1960-ban, Filmkészítés Nyugatnémetországban (Három ember egy csónakban), 1961-ben. 1971-ben a házaspár New Yorkba, majd Los Angelesbe költözött. Boros Ida még sokszor fellépett itt, majd képzőművészti szalont nyitottak.

2002 májusában hunyt el Los Angelesben.

Képek:

1.) Film Színház Irodalom, 1943.
2.) Fényszóró, 1945. 14. 21.
3.) Szivárvány, 1946.
4.) Képes Figyelő, 1947. 1.
5.) Boros ida Gommermann István emlékoldal.