12.13. 15:34, kimenete: 12.14. 16:45 
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
A Nemzet című újság 1892 júniusában számolt be arról, hogy a „vas utczai színészeti gyakorló iskola” énekosztálya nagyszámú érdeklődő előtt levizsgázott. A vizsgázó növendékek között volt az 1872-ben, Debrecenben született Várnay (máskor és máshol Várnai) Jenő. (A vizsgadarab a Szenes legény, szenes leány című „operette” volt.) Az akadémiai évek alatt már játszik Budapesten és vidéken is.
.jpg)
Pályáját a Népszínházban kezdte, ahova Porzsolt Kálmán szerződtette. 1899 őszén már Kassán játszott és ott volt 1903-ig. Következett egy kis kiruccanás Fiumébe, majd egy rövid szakasz Pozsonyban 1905-ig. A Sopron című lap márciusban számolt be Várnai jutalomjátékáról. „A kiváló színész teljes mértékben érdemli meg a közönség pártolását” – biztatott a lap. 1905 ősze már Aradon találja, ahol azután másfél évtizedig volt színpadon – gyakori Hódmezővásárhelyi kitérőkkel főként nyaranta. Aradon ünnepelték meg 1921 januárjában Várnai Jenő, „akinél nagyobb mestere a vidámságnak csak Pesten, a Vígszínházban jár a festett világ deszkáin” – írta a Vásárhelyi Reggeli Újság” – színészi pályájának 25 éves évfordulóján.
1921-1924 között Budapesten, a Renaissance színház tagja volt. Sokszor játszott, főként vígjátékok karakter szerepeiben. 1924 tavaszán mutatták be itt Móricz Zsigmond Búzakalász című darabját, amelyben Várnainak egyetlen jelenete volt. Ez alkalomból a szerző a Színházi Élet-ben tárcát közölt a „kis” szereplőkről. Ebben írta Várnai Jenőről:
„Első próbára abszolút készen jött, mintha csak természetes formáját vette volna fel, saját életformáját: ebben a szóban minden benne van, ami odakint az élőkben, a mintaképekben ott van.”
1924 őszétől az Unió színházainál játszott (Belvárosi Színházhoz, Magyar Színház). Közben 1925 végén, a színházi dekonjunktúrában elhelyezkedni nem tudó színészek konzorciumot alakítottak és saját színházként létrehozták a Művész Színpadot. Várnai itt lépett fel, majd Miskolcon kínáltak neki szerződést egy évadra. Így 1926 őszétől újból az Unió-tag színházakban szerepelt. Folyamatosan játszott, de csak kisebb, sokszor néhány mondatos szerepeket kapott.
1930 januárjától formálisan nyugdíjba vonult. A Színészek Lapjából tudni lehet, hogy az éves járandósága 559 pengő volt. Az évad végéig tovább viszi a szerepeit a Belvárosi Színházban, majd ezt követően csak időnként tudott játszani az Operett- és a Belvárosi színházakban.
1933-tól jelentősen csökkent a fellépéseinek száma. Kapott lehetőséget még egyszer-egyszer a Bethlen-téri Színpadon, a Városi Színházban, a Király Színházban, a Magyar Színházban egyaránt. Időnként hallani lehetett a hangját a rádióban is.
1940-től lépett fel az OMIKE Művészakcióban. Először Hebbel: Judit című drámájában játszott, majd Bálint Lajos, Szomory, Szép Ernő és Ibsen darabok jöttek. Utoljára 1944 februárjában szerepelt a Goldmark-teremben Pap Károly Mózesének egy kis szerepében.
A második világháború után a Szabad Színházban és 1947-ig a Magyar Színházban játszott.
A Szabad Szó 1946 júniusában a következő hírt közölte:
„A budapesti színházak elhatározták, hogy egy-egy érdemes öreg nyugdíjas színészt ’gyermekükké fogadnak’, gondoskodnak ellátásáról. Az első örökbefogadás már meg is történt, az öreg [ekkor 74 éves – H. L.] Várnai Jenő bácsi lett a Magyar Színház ’gyermeke’.”
1961-ben hunyt el, Budapesten
Képek:
1.) Portré. wikipédia.hu
2.) Színházi Élet 1921. 41.
3.) Tolnai Világlapja 1922. január Renaisance Színház. „A jó fiú” című darabban Kiss Irénnel
4.) Tolnai Világlapja 1929. február
