Gyász: Elhunyt dr. Szabó Judit, Románia első női sebészorvosa

97. életévében elhunyt dr. Szabó Judit, született Steiner Judit, Erdély és Románia első női sebészorvosa, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa.

Évtizedeken át dolgozott a kolozsvári sebészeti klinikán és több generációnyi orvost tanított Dr. Szabó Judit, aki akkor választotta a sebészi szakmát, amikor ez jellemzően férfimesterség volt. Az 1940-es évek végén, a háború utáni nélkülözések időszakában kezdte el az orvosi egyetemet – akkor még Steiner Juditként –, korlátozásokkal teli gyermekkor után, családját ugyanis a zsidótörvények értelmében Aradra költöztették és csak azért nem gettósították, mert a várost megszálló magyar honvédségnek nem volt ideje ezt megszervezni, mielőtt ismét kivonultak volna onnan. Bár nem volt kötelező, igyekezett minél több gyakorlatot szerezni az egyetemi klinikán, amikor pedig az akkori rendszer szerint kihelyezték vidékre, sebészi állást keresett, így lett kezdő orvosként a felsővisói kórház egyik alapembere. Bátor döntésnek tűnik ekkora felelősséget vállalni, de Dr. Szabó Judit szerint ő egyszerűen szerette ezt a mesterséget, mert úgy érezte, hogy van értelme. (Forrás: transtelex.ro)

Laczkó Vass Róbert emlékezik!

Övé volt a 20. század: 1928. június 5-én született az Arad melletti Újszentannán. Kacifántos életútja során kétszobás kórházat is vezetett Felsővisón, amikor a diagnosztika javarészt a "kézrátételre" hagyatkozott mifelénk. Egyike volt a kincses város bölcs, szeretetre méltó, kifogástalan polgári karaktereinek. Igazi "kolozsvárember". Ő a fogalom egyik védjegye, hiszen már akkor benne volt ebben a szókapcsolatban, amikor először leírtam. Irigylésre méltó műveltsége, humora, szellemi frissessége kilencvenes éveiben is messze meghaladta sokakét, akik erejük teljében hirdetik az igét. Közvetlen volt, ám a személyiségéből fakadó visszafogottsága tekintélyt parancsolt, ha kellett. Ilyet is csak a legnagyobbak tudnak.

(Zárójel következik, ami csak nekem fontos, de nem hallgathatom el. Személyes jóbarátom volt. Azon kevesek közül való, akik a mosolyukat feltétel nélkül mérték számomra, gyakran a közönség soraiból is! Színházba, templomba, zsinagógába - mindenhová jött, ahová hívtam, és ameddig tehette, megtisztelte jelenlétével a Kolozsvári Zsidó Napok rendezvényeit is. Alig hittem el, hogy érdemesnek tart a barátságára. Kilencvenöt volt, amikor utoljára látott színpadon. Sosem felejtem el, hogy tapsot kapott, ahogy elfoglalta a helyét a nézők sorában! Kötélnek állt, hogy a történetét megosszam világjáró sorozatunk negyedik kötetében: ő volt az egyetlen kivétel, aki miatt "Nyitott szemmel" is házhoz mentem.)

Isten veled, Judit néni!
Tudom, hová mentél. Ki fogom érdemelni, ha eljön az idő, hogy folytassuk a nagy beszélgetéseket. Jókat fogunk nevetni!
Fakadjon áldás emlékedből!

Angyalruhában embermentők
(dr. Szabó Judit 90. születésnapján)

valamit akkor is adni kell
amikor csak elvenni lehet
hogy szeretetté nemesítsük
a felburjánzó félelmeket

figyelmeztet a fájdalom hogy
összetartozik testünk lelkünk
de megbékülni önmagunkkal
mindeközben el is felejtünk

csontig velőig megismertük
egyben hogy tart a kötőszövet
a tisztességben maradáshoz
mégsem gyártottunk eszközöket

becikkelyeztünk minden törvényt
amelyen az élet alapul
s figyeld a háborúskodásban
jogszolgálatunk meg hogy lapul

de túl a harmadik házsoron
szóval szikével ahogy lehet
angyalruhában embermentők
toldják foldozzák az életet

boldogok akik nem akarnak
rendíthetetlennek látszani
köztünk járnak tőlünk tanulták
teremtőt hogyan kell játszani (Laczkó Vass Róbert / 2018.)