Évbúcsúztató újévi fogadást adott a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) vezetése a szervezet székházában. A rendezvényen beszédet mondott Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Darvas István, az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem közösségének rabbija. Az ünnepségen Teszter Nelli zongoraművész játékát hallhattuk.
A Mazsihisz székházának Goldmark-termében tartottak tegnap újévi fogadást, amelyen a szövetség vezetőin, dolgozóin kívül megjelentek a magyar kormány, a főváros, Erzsébetváros, a diplomáciai testületek képviselői, a zsidó egyházak és társegyházak vezetői, valamint az idei Maccabi játékok érmet szerzett sportolói és sportvezetői is.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke beszédében többek között azt mondta: „búcsúzunk az 5779-es zsinagógai esztendőtől, aminek még mindig nehéz napjait éljük”. Mint fogalmazott, „sok barátunk között elvesztettünk olyan mestereket, akiknek életműve meghatározó módon befolyásolta nem csak közösségünk, de a teljes Magyarország fejlődését is”. Ungvári Tamásra, Heller Ágnesre, Rajk Lászlóra és Konrád Györgyre utalva az elnök elmondta: négy olyan tanítóról van szó, akikkel nem kellett mindig egyetérteni, de figyeltek a másik véleményére, ismerték a párbeszéd társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepét.
Az elnök a magunk mögött hagyott évről azt mondta: nehéz esztendőt zárunk, de voltak benne felemelő pillanatok”. Az utóbbiakkal kapcsolatban fölsorolta az idén Budapesten megrendezett 15. Európai Maccabi Játékokat, a főváros új közterületét, a Jeruzsálem parkot, a Zsidó Kulturális Fesztivált, a Kolozsvárott és Beregszászon a Mazsihisz által szervezett Magyar Zsidó Napokat, a vidéki taghitközségek számának növekedését.
Darvas István főrabbi az ünnep vallási jelentéségét hangsúlyozva azt mondta: a tesuvá, a megtérés nem könnyű menet, de az Örökkévaló ott áll mögöttünk támaszként, így nem egyedül vívjuk a harcot. A sikeres harc egyik fontos eleme az őszinteség, méghozzá mindenekelőtt magunk felé. Másik fontos elem szerinte a közönytől való megszabadulás, hiszen az örömtelen és érdektelen gyakorlatnak nem csak a vallási cselekedetek, de az emberi kapcsolatok is az áldozataivá válhatnak.
„Akkor kezdünk az Örökkévaló ellen járni, ha megérezzük, hogy érzelmeink kihűltek, tetteink mögül elfogy az öröm, de ebbe belenyugszunk, s meg sem próbálunk küzdeni ellene” – fogalmazott a főrabbi. A megtérés felé vezető harmadik lépés gyanánt Darvas István azt javasolta, hogy kezdjük el enyhíteni egoizmusunkat, amire az egyik legjobb módszer, ha a közösség ügyeivel foglalkozunk.