Mai születésnapos: Reviczky Gábor, Magyarország legeredetibb Reb Tevjéje

Csinibaba, Sztraccsatella, Ámbár tanár úr, Üvegtigris, Valami Amerika. A magyar közönségfilm nélküle maga volna a dögunalom. Egész életét jóformán a Vígszínházban töltötte és ő váltotta le Reb Tevjeként Bessenyei Ferenc Tejesemberét egy kivételesen erős Hegedűs a Háztetőn-ben imádott Goldéja, Halász Judit segítségével.

Ha a ’80-as évek Tv-sorozata a Szomszédok, akkor a ’90-es évek már a Família Kft. A mozdulat, hogy meddig-meddig-meddig van Estergályos Cecília, az állandó családi haverként feltűnő Csonka Pici, a Spáh-IKREK, Ricsi és Misi zavarbaejtő hasonlósága és a teljes, derűs gondtalanság. Meg persze, ha már senkinek semmi nem jutott az eszébe, Alföldi, akivel mindig történik valami, ez a brutálisan vicces mellékszereplő. Ez a hangsúlyos mellékszerep tette végképp országos hírűvé, egy boldog és gondtalan korszak sztárjává és a késő ’90-es évek nagy közönségfilmjei Kern, Koltai és Tímár Péter keze alól: Csinibaba, A miniszter félrelép, Zimmer Feri, 6:3 avagy Játszd újra, Tutti. Szocializmus kiröhögő nosztalgia és felhőtlen jelenbeli ökörködés, utóbbi, a Zimmer Feri legalábbis kizárólag azért nézhető egyáltalán, mert Reviczky Gábor van a vásznon. Kiderült róla, hogy mindent el tud vinni a vállain, olyan típusú színész, aki mellett nem kell megírni a forgatókönyvet: majd jön a Reviczky, csinál valamit és mindenki boldogan röhög.

A megjelenésében, a hanghordozásában van valami groteszk valószínűtlenség, valami eltéveszthetetlen blazírtság: ezt használja ki az utóbbi időszak két legjobb vígjáték-vállalkozása, a szeretnivaló Üvegtigris és a ragyogó, kivételes Valami Amerika.
Ő a magyar Jack Nicholson és Robert de Niro, szóval tud azért kemény is lenni, nem csak fanyar, de hogy még ijesztőbbet mondjunk, ő a Csillagok háborúja gonosz zsarnoka, Palpatine szenátor is.

És ő, váratlanul erős alakítással, az utolsó nagy felújításban Reb Tevje, a tejesember is. Bessenyei vérbő figurája után egy kissé kétkedőbb, ironikusabb, fanyarabb tejesember lett, aki sokkal több dolgot érzékel a körülötte lévő világból, a közelítő katasztrófából, akinek figurájában kevesebb az önfeledt mulatás (Ha én gazdag lennék), mint a filozofikusság és a szomorú poézis, viccei kevésbé harsányak, de bölcsebbek. Egy egészen új és eredeti Reb Tevje jelent meg vele a magyar színpadon és talán általában is volt valami kivételes abban, ahogy Reviczky Gábor megmutatta ezt az emblematikus zsidóembert, a világ egyik leghíresebb zsidóját Halász Judit mellett, akivel addig alig játszottak együtt, de a darabban a felesége volt és habozás nélkül elhittük nekik, hogy két sok nélkülözésben megöregedett, derék idős zsidót látunk, akiknek eddig nem voltak szavaik arra, hogy elmondják, mennyire szeretik egymást.

„Fontos történet a Hegedűs a háztetőn. Sokan azt hiszik, ez egy zsidó történet, pedig nem. Szinte minden magyar család találkozott már a múltban hasonló helyzettel, megkülönböztetéssel, üldözéssel, deportálással… Ez a történet rólunk, kelet-európaiakról szól. Nagyon fontos és most is hihetetlenül aktuális” – mesélte a Nők Lapja Cafénak annakidején Reviczky Gábor.

És így lett Reb Tevje, a tejesember a 20. századi magyar sors hordozója, a sokszínűségé és a közös szenvedésé, fájdalomé. Ezért az újra felmutatott közösségért tartozunk hálával Reviczky Gábornak. Isten éltesse a 68. születésnapján.