Mai születésnapos: Kepes András, az utolsó klasszikus tévés riporter

Pályakezdése egyszerre esett a kádárizmus zenitjére és volt ugyanakkor a kulturális újságírás, a Tv és „a rádió aranykora” Magyarországon. A rendszerváltás után és még a kereskedelmi televíziózás korszakában is a kérlelhetetlen minőségérzéke tette országos sztárrá. Ma 68 éves.

Az évezredek óta a világban szétszórtan élő zsidóság legerősebb történelmi tapasztalata a kulturális sokféleség: ez ismétlődött meg már a legelső évek során egy Kepes András nevű, 1948-ban született kisfiúval is, akinek számos rokonát születése előtt évekkel zsidóként meggyilkolták, köztük például az MTK legendás focistáját, a Braun Csibit is, aki a kisfiú nagybácsija lett volna, ha megérheti a megszületését.

Kepes András édesapja afféle nemzetközi forradalmár, mint oly sokan mások is korosztálya zsidó értelmiségéből: végigverekedte a köztársaságiak oldalán a spanyol polgárháborút és száműzetésben élt, amíg két évvel ezelőtt, 1946-ban haza nem tért, hogy részt vehessen végre egy jobb jövő építésében. A dolgok, ismeretesen, másképp alakultak és a fiatalember hol Izrael szomszédságában, Bejrútban, hol pedig Argentínában, Buenos Airesben volt iskolás. Miután számos kultúrában vált otthonossá és színről-színre látta, mi választja el és mi köti össze az embereket – tehát kénytelen volt megtanulni mindazt, amit egy riporternek tudnia kell – itt, az ELTÉ-n, ráadásul a magyar szakon végzett, valamint az esztétikán, amelyet a kritikus gondolkozású, mesterüktől távolodó Lukács-tanítványok vittek már különlegesen magas szinten.

Kamaszkorától írt, a Rádióban kezd gyakornokként, neki is köszönhetjük a minden túlzás nélkül sajtótörténeti jelentőségű kulturális magazin, a Gondolatjel születését.

A ’80-as éveket már a tévénél tölti, a nem kevésbé emlékezetes Stúdió egyik vezetőjeként és arcaként: az érett és a késő Kádár-kor kulturális újságírásának, Woody Allennel szólva „a rádió aranykorának” egyik kulcsfigurája.

A kultúra és szórakoztatóipar olyan zsidó ikonjai álltak a mikrofonja előtt (nem zsidó óriások tömegei mellett), mint Woody Allen és Yves Montand, André Kertészről, Billy Wilderről vagy a magyar-zsidó eredetű Alexander Traunerről csinált portréfilmet.

Az elementáris, megérdemelt sikert azonban a rendszerváltás utáni évtized, a ’90-es évek hozták el neki: az Apropó és talán még inkább a Desszert. Ez volt az utolsó pillanata a magyar televíziózás történetének, amikor ráérősen, könnyeden és mélyen lehetett a képernyőn beszélgetni, az a történelmi szélárnyékba került pillanat, amikor már nem volt központi kényszer, de még nem hódította meg teljesen a televíziózást a diadalmas kultúripar sem teljesen bevett műsorsablonjaival. És épp ebben a kegyelmi pillanatban volt itt például Kepes András is, a megfelelő ember a megfelelő helyen.

Aztán jött egy betegség és a felépülés, amelyet példamutató szerénységgel és tudatossággal tett éppen annyira nyilvános témává, amennyivel másokat is segíthetett, hogy aztán átértékelje, mi az, ami igazán fontos neki. Visszavonult és írni kezdett: szellemesen, együttérzően és ironikusan.

Amikor belefogott valamibe – bármibe – a kereskedelmi televíziókban, látszott, hogy nagyon is bírja a versenyt, csak már nem annyira fontos neki. Minek? Tanított, írt és feltűnt újra a képernyőn is, ha volt valami komoly közölnivalója és mindenki éppen úgy figyelt rá, mint a mára már végképpen a távoli múltba süllyedő ’90-es években.

A zsidóság mindvégig számtalan kultúra metszéspontjában formálódott személyiségének egyik fontos „komponense” maradt, ha kellett, akkor dacosan hű volt hozzá. Úgy véli, éppen úgy van mit tanulnunk a judaizmusból, mint a többi nagy, spirituális hagyományrendszerből. Épp tegnap hozott le a hvg egy a mai születésnapjára megjelenő új könyvéről szóló nagyinterjút vele: a „szolidaritásra épülő…zsidó-keresztény értékrend zavarodottságáról” szól benne a menekültkérdés kapcsán. „Az biztos, hogy a gyűlölet szítása és az ellenségeskedés feldarálja a kölcsönös bizalmat” – figyelmeztet.

Boldog születésnapot, 120 évig tartó, boldog életet kívánunk Kepes Andrásnak.
Jó bepecsételést és könnyű böjtöt kívánunk Önöknek!

Kapcsolódó írásunk:
Kepes András: Az esküvő titkai