06.27. 20:27, kimenete: 06.28. 21:47 
A ’80-as években, huszonévesen lesz a leghíresebb színésznők egyike egy szörnyű baleset után, amikor rájön, hogy mindenképpen színésznek kell lennie. És aztán, másfél évtizeddel később, pályája csúcsán arra jön rá, hogy nem kell mindig szerepelni sem. Könnyen jött, látott, győzött és könnyen is ment. Azért is nagy színész, mert egyetlen mozdulattal el tudta engedni a karriert tudva, hogy vannak fontosabb dolgok is.
„Először én is igyekeztem a szabályok szerint játszani. Iskolába jártam, pszichológusi diplomát szereztem, és fiatalkorú bűnözők rehabilitációján dolgoztam. Azt hiszem, azért, mert legbelül tudtam, hogy valószínűleg én is egy vagyok közülük. Aztán ért egy baleset, s a kórházi ágyon fekve nagyon sok időm volt arra, hogy átgondoljam, mit akarok kezdeni az életemmel. És szembenézve annak a lehetőségével, hogy nemsokára akár véget is érhet „ez az egész”, rájöttem: nincs értelme semminek a színészet nélkül”. Erről beszélt a Magyar Narancsnak Kolozsvárott pár éve a ’80-as évek egyik leghíresebb és legszebb színésznője, az apai ágon magyar eredetű, ortodox zsidó családból származó Debra Winger. Aki az ortodox környezetben felnőve sokáig el sem tudta képzelni, hogy színésznő legyen. Aztán jött a megvilágosodás a kórházi ágyon a fiatalkorú bűnözők segítése után. És az elhatározást rögvest óriási berobbanás, azonnali népszerűség követte. Kiderült, hogy a szülei félelme alaptalan volt és meg lehet élni a színészetből, éppen csak Debra Winger, a lányuk zsenialitása kell hozzá. Világos, hogy nem akart minden áron színész, pláne nem világsztár lenni. Semmi személyes ambíció, hiúság vagy az exhibicionizmus: a színészet nem önmutogatás, hanem a világ felmutatása úgy, ahogy mindig látod, csak sosem vetted még észre.
Az első filmjei egyikében John Travolta partnere, a mozi címe Városi cowboy volt: vagány volt és megejtő. Ezt követte a Garnizóna Richard Gere-rel, komoly szerepek igazi filmekben, hatalmas sztárok oldalán. Egy bő évtized telt el kasszasikerről kasszasikerre, úgy tűnt, hogy a folyamat megállíthatatlan. És akkor a ’90-es évek közepén hirtelen eltűnt. Megunta magát és azt, ami körülötte volt. Hogy egyre inkább csak a nagy Debra Winger szerepét kellett játszania a vásznon és a reklámokban is, termék volt, amely már bevált és más termékeket lehetett eladni a használatával. Ő azonban nem kívánt termékké válni, a színészetben éppen az eredetiség, a megújulás érdekelte. Nem azt látta át a kórházban, amikor majdnem meghalt fiatal felnőttként, hogy egy pénztermelő gépezet csavarjának lenni az ő igazi hivatása, ez nem érdekelte. Nem csinált jelenetet, nem adott botrányinterjúkat a bulvárlapoknak, csak csöndben behúzta maga mögött az ajtót. És mindenki azonnal észrevette, hogy távozott 1996-ban, 2002-ig a színét se látták. Azóta pedig válogat. Csak azt játssza el, amiben fantáziát lát. Ami a dolga. Nem akar örökké fiatal maradni, nem akar szembemenni az idővel sem a filmeken, sem az életben. Aki magának hazudik, biztos, hogy a nézőit is becsapja, mást már nem is tehet. Aki igent tud mondani az életére, annak nem lesz gondja azzal, hogy telik az idő vele: minden eltelt másodperc az övé, az ő életéhez tartozik.
Mostanában is dolgozik, továbbá tervezgeti, hogy Szász Jánossal közös filmet forgat, ha lesz rá pénzük, úgy képzeli, hogy egyszer eljön Magyarországra megnézni, hogyan éltek és gazdálkodtak itt édesapja zsidó felmenői és az ő emlékük előtt tisztelegve maga is vásárolt egy farmot. Egy másik magyar eredetű színészt, Paul Newmant sokáig szerette volna rábeszélni, hogy forgassanak együtt, végül ebből sem lett semmi. Épp ez a lényeg: nagyon sok minden sikerülhet, de nem sikerülhet minden. A palesztin-izraeli békefolyamat sem halad jól, ez a másik szívügye, reméljük, megérjük azt a születésnapját, amelyen ezen a problémán már túlleszünk. Debra Winger a legbölcsebb, legnagyobb, legszeretetreméltóbb színésznő, akinek magyar ősei voltak és óriássá lett Hollywoodban és ezt annak ellenére mondjuk, hogy imádjuk Goldie Hawnt is.
Isten éltesse még 58 évig, akkor lesz 120 éves. Vivát.
