Cézanne egyenesen az apjának nevezte, ő fogta össze az impresszionista festőket egyfajta idősebb bátyként. Venezuelába menekült az édesapja üzlete elől, aki a nénikéjét vette feleségül. Természetimádó marránó zsidóember volt, aki a köveket is megtanította volna tisztességesen rajzolni.
A mai Virgin-szigetek egyikén született, édesapja a nagybátyját próbálta istápolni, azért ment oda, de a nagybácsi meghalt, ő pedig feleségül vette az özvegyét a korabeli lapok szerint zsidó szertartás keretében. A „hitközség” tiltakozott a beszámolók ellen, mivel a zsidó vallás nem teszi lehetővé, hogy az emberek a nénikéjükkel kelhessenek egybe. Nem vérrokonok voltak Jacob Abraham Camille Pissarro szülei, mert így hívták eredetileg, ezért a rabbik végül engedtek.
A fiatal Pissarro korán elmehetett Párizsba tanulni és ott menthetetlenül festővé vált, alig várta, hogy megszabadulhasson édesapja üzletétől. Venezuelába ment egy barátjával, kettő éven át élt ott, aztán visszaköltözhetett Franciaországba, ahol némi kitérőket követően az impresszionistának lehordott festők barátja és korelnöksége révén nem hivatalosan a vezetőjük is lett. Szeretetreméltó, türelmes ember volt, remek tanár, akit a közvetlen látvány, az orra előtt lévő világ, a hétköznapi világ megfestése, felmutatása érdekelt, a komoly témák pedig nem. Nem nyugtalan, inkább nyugodt és nyitott kísérletező volt, Cézanne bizalmasa, Gaugin felfedezője. Előbbi az apjának nevezte a zsidó festőt.
Mary Cassatt impresszionista festő szerint még a köveket is meg tudta volna tanítani tisztességesen rajzolgatni. Főleg megkapó tájképeket, ragyogó tanítványokat és nem kevés gyermeket hagyott a világra, amikor 1903-ban, 73 éves korában áttette székhelyét Párizsból és a francia vidékről az Eljövendő Világba.
