Könyvajánló Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő emlékkötet

Könyvajánló rovatunkban ez alkalommal Thuróczy Gergely (szerk.), (2015), Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő emlékkötet című könyvét ajánljuk. Amely, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Infopoly Alapítvány: Budapest gondozásában jelent meg.

- Uram! A késemért jöttem! // - Hol hagyta? // - Valami matrózban. // - Milyen kés volt? // - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? // - Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? // - Kagyló. // - Hány részből? // - Egy darabból készült. // - Akkor nincs baj. Megvan a kés! // - Hol? // - A hátamban. // - Köszönöm... // - Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság. // - Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...// - Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem. // - De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.

A fenti párbeszéddel kezdődik a huszadik századi magyar irodalom egyik legnépszerűbb műve, Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regénye. Egy ponyvaregény – hangsúlyozta évtizedeken keresztül a szigorú kritika, holott kevés ilyen szórakoztatóan abszurd, vagy ha úgy tetszik, szürreális alapszituációt és nyelvezetet produkált a világirodalom. A Piszkos Fred, a kapitány felütése ugyanakkor csak egy Rejtő regényei közül, amelyekben a kaland, a happy end, a krimi és a humor csevegős felszínessége alatt a legabszurdabb, végsőkig feszített és fonákjukra fordított helyzetekkel és a kedves svihákság felszíne alatt nagyon is bonyolult karakterekkel találkozik az olvasó. Az elátkozott part hőse Márta napján csak ritkán lop (mert így hívták az édesanyját) és a Sing-Singben szerzett olvasottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhány mondatban összefoglalja „Lohengrin, a Hattyúlovag” históriáját: „hiába titkolod múltadat; a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú”.

Gorcsev Iván huszonévesen Nobel-díjas lesz (bár nem a legszabályosabb módon), Vanek B. Eduard közlegényként és magántitkárként egyaránt kiválóan teljesít, Senki Alfonzt a világ összes államából kitiltották, és csak a legnagyobb titokban tartózkodhat a földön – amivel alighanem a francia egzisztencialisták kedvenc hősévé válhatott volna. A három testőr Afrikában kantinjelenetében pedig Rejtő a multikulturális társadalom rövid summázataként egy asztalhoz ületi az amerikai gyalogost, a francia őrvezetőt, az angol géppuskást és az orosz hússalátát. Az ilyen és ehhez hasonló humoros ábrázolások a pesti humor talaján születtek, egy olyan közegben, amely az abszurd humort védekezésként használta a huszadik század húszas-harmincas éveinek egyre sötétebb fenyegetéseivel szemben, amit zsidó szerzőként Rejtő Jenő, aki a soá rémségeinek áldozatául esett, a mindennapok részeként volt kénytelen átélni. A nyugtalanság, az egzisztenciális és nagyon is konkrét félelem és szorongás, az egyre fojtóbb és gyilkosabb légkör rejtőzik a könnyed sorok mögött, és a Csontbrigád lapjain már hátborzongatóan előre látja a jövő szörnyűségeit is.

Mégis évtizedeknek kellett eltelnie, míg a magyar irodalmi kánon többnek kezdte látni Rejtőt egy népszerű ponyvaírónál, és míg megjelent az első átfogó kötet Rejtő életéről és munkásságáról (Hámori Tibor 1982-ben megjelent munkája az egyetlen komolyabb kivétel). A többszerzős kötet nem életrajz, nem alkotói monogfráfia és nem is forrásgyűjtemény, bár mindegyik műfajból kapunk némi ízelítőt. Emlékkötetet tartunk kezünkben, amelyben Tarján Tamás irodalomtörténész írja meg Rejtő életrajzát, pályájának alakulását és a hagyaték sorsát; míg a következő fejezet kisebb forrásgyűjtemény Rejtő leveleiből, verseiből, cikkeiből és bohózataiból, köztük eredeti újságcikkek fotójának közlésével. Négy elemző tanulmány foglalkozik a rejtői életmű különböző aspektusaival, a megír(hat)atlan életrajz kérdésétől (Perczel Oliver) a kéziratok rejtélyéig (Szilágyi Zsófia Júlia), Rajtő nőkkel ápolt viszonyától (Győri Anna) a ponyvaíróig (Szilágyi Zsófia Júlia), és két hosszabb tanulmányban Thuróczy Gergely és Kemény István elemzi az író utóéletét, végül a kötetet gazdag képanyag zárja.

Külön érdemes kiemelni a Rejtő-bibliográfiát és irodalomjegyzéseket, ami laikusnak és egyetemi hallgatónak vagy kutatónak egyaránt felbecsülhetetlenül hasznos kiindulópont a további Rejtő-kutatásokhoz, valamint a külföldön megjelent magyar nyelvű és idegen nyelvű kiadások bibliográfiáját. Az utóbbi angol, olasz, orosz, francia, német, litván, lengyel, bolgár, cseh, észt, finn, román, szlovák, svéd és természetesen héber fordítások adatait tartalmazzák A bónusz pedig egy eddig kiadatlan kisregény, a Konzílium az őserdőben első szövegközlése. Az első komolyabb lépést a breviárium szerzői megtették az életmű feldolgozásához, és az általuk összeállított anyag legalább tucatnyi szakdolgozat, disszertáció, tanulmány és kötet megírásához biztosít gazdag forrást és kiindulópontot.

Peremiczky Szilvia