Emléktábla Komoly Ottónak: „Sírja nincs, de a kaddis érte is szól”

A születésének 130. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a nyilasok által meggyilkolt Komoly Ottó (1892-1945), a Magyar Cionista Szövetség, a Segély- és Mentőbizottság elnöke, a Nemzetközi Vöröskereszt segítő osztálya igazgatójának tiszteletére tegnap a budapesti Scheiber Sándor utca 3. szám alatt. Jelen volt Heisler András Mazsihisz-elnök, Erőss Gábor alpolgármester, Komoly Tamás, Vajda Károly rektor, Jakov Hadas-Handelsmann nagykövet, imát mondott Schőner Alfréd főrabbi.

Komoly Ottó, a magyar zsidóság egyik emblematikus alakja, embermentő hőse 1892. március 26-án született, és a 130 éves évforduló tiszteletére emléktáblát avattak tegnap tiszteletére Budapesten, a Scheiber Sándor utca 3. szám alatt. A táblaavatási ceremónián ott voltak Komoly Ottó ma élő rokonai, családtagjai Nagy Britaniából, Izraelből és Magyarországról, továbbá megtisztelte az ünnepséget jelenlétével Izrael állam budapesti nagykövete, Jákov Hadas-Handelsmann is. 

Jákov Hadas-Handelsmann és Heisler András a Komoly család egyik tagjával

Heisler András, a Mazsihisz elnöke beszédét azzal vezette föl: „egy hónapja tört ki a háború, Putyin hadserege módszeresen rombolja Ukrajna városait, követjük a híreket, látjuk a képernyőkön a szétlőtt kórházakat, a lerombolt lakónegyedeket, a síró asszonyokat és férfiakat, a mariupoli tömegsírokat. Mindez 2022-ben, a felvilágosult Európa keleti féltekén, a szomszédunkban”. Az elnök hozzáfűzte: „a történelmi párhuzamok mindig pontatlanok, de emocionálisan nagyon is érthetőek a múlt század utolsó nagy háborújának és korunk orosz agressziójának összevetése. Sok a formai hasonlóság és a katonai vandalizmus nyomai is egyre erősebben láthatóak. Tragikus, irracionális és szürreális az, ami ma Ukrajnában történik”.

Mint Heisler András fogalmazott: 1939-ben Komoly Ottó dönthetett volna a kivándorlás mellett, ő azonban igazi zsidó vezetőként a magyarországi zsidóság egyre nehezebb helyzetén próbált segíteni. Részt vett a Lengyelországból és Szlovákiából menekült zsidók számára élelmiszerek beszerzésében, az orvosi szolgáltatások megszervezésében, valamint a Budapestre özönlött sok ezer ember számára biztosított menekülési lehetőségeket. 

– Komoly Ottó a német megszállás után a magyar politikai és egyházi vezetőktől, a diplomáciai testület tagjaitól próbált támogatást szerezni, közben segítette a cionista ifjúsági mozgalmak illegális embermentő tevékenységét – mondta a Mazsihisz elnöke. – Megbízást kapott a Nemzetközi Vöröskereszttől, s ennek keretében szüleiktől elszakított 6000 zsidó gyermeket vett védelmébe. Az iroda működtetett biztonságos házakat is, ahol külföldi képviseletek védelme alatt ideiglenes menedékre lelhettek az üldözött zsidók. 1945. január 1-én a nyilasok kihallgatásra hívták, s nyoma veszett. Vélhetően sok zsidó társával együtt őt is a Dunába lőtték.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke

Heisler András a beszédét azzal zárta: Komoly Ottót az egész magyar zsidó közösség saját hősének tekinti, igazi embermentő volt, hiteles zsidó vezető, akit példaképünknek választhatunk. Hiszen Oroszország rettenetes és semmivel nem indokolható háborúja most rendkívüli ember-segítő feladatokat állít a kései utódok elé, ezért fontos számunkra Komoly Ottó élete és munkássága az erős, független és hiteles zsidó vezető példája – jelentette ki. Hozzátette: sírja nincs, de évente egyszer, amikor főünnepünkön temetetlen halottainkért imádkozunk, a kaddis érte is szól.

Vajda Károly professzor, az OR-ZSE rektora beszédében úgy fogalmazott: Komoly Ottó születése a peszáchra, tehát a szabadság és a megváltás ünnepére való készülés idejér esett, amelynek betetőződése az Ígéret földjére való költözés, a Józsué véghezvitte honfoglalás volt. „Mintha Komoly Ottó születésének ezen körülményei dióhéjban tartalmaznák egész élettörténetét” – mondta.

Komoly Ottó életéről szólva a rektor kifejtette: családot alapít, építészmérnöki munkája biztos megélhetést jelent, de intellektusát nem elégíti ki, íróként is tevékenykedik, s népe sorsa, a cionizmus gondolata sem hagyja nyugodni. Egyre több önkéntes munkát vállal: úgy veszi a közösségi munkát, ahogyan Rási és Majmonidész, önzetlen feladatként, parancsolatteljesítésként.

Vajda Károly professzor, az OR-ZSE rektora

Mint Vajda Károly rámutatott: komoly Ottó 1939-ben komoly dilemma elé kerül, hiszen fölmerül az alijázás, a Szentföldre történő hazatérésnek a lehetősége és az a kérdés, hogy mennyire nevezhető cionistának az, aki ilyen alkalmon nem kapva kap, hanem hezitálni kezd. Isteni sugallatra végül erkölcsi megfontolások kerekednek fölül benne, úgy érzi, nem hagyhatja magára Izrael népét, Magyarországon marad, hogy segíthesse a magyarországi zsidóságot, illetve a Magyarországra menekülő zsidókat. A vészkorszakban Kasztner Rezsővel együtt néhány hét alatt megszervezi a  mentővonat akciót, és az akció során neki személyesen fölkínált három helyből csak egyet fogadott el: családja jövőjét, a lányát menekítette.

Vajda Károly professzor elmondta: 

„Komoly Ottót 1945 újév napján, néhány héttel Pest fölszabadulása előtt hurcolják el a nyilasok. Nyoma vész. Dunába lövetése föltételezés. Halálának helyét nem ismerjük, csak sejthetjük. Tudni csak azt tudjuk hitünk minden reszkető bizodalmával, hogy végóráján az Örökkévaló éppúgy jelen volt, mint ősatyjának Áronnak halálakor, és maga végezte a halottal kapcsolatos minden micvát, mint Áron öccsének Mózesnek esetében. Komoly Ottóban ugyanis a magyar zsidóság valódi főpapját, ha tetszik a vészkorszak Áronját tiszteli”.

Az avatáson beszédet mondott Erőss Gábor, a nyolcadik kerület alpolgármestere is, aki elöljáróban megköszönte a táblaállítás kezdeményezőinek,  Ladányi Jánosnak, a családnak, a Mazsihisznek és a Magyar Cionista Szövetségnek a mostani eseményt. 

Erőss Gábor alpolgármester

Az önkormányzat nevében azt ígérte: 

„Komoly Ottó emlékét nemcsak megőrizzük, de elevenen őrizzük meg”, hiszen olyan zsidómentőről van szó, aki – ha nem is a Jad Vasem szigorú szabályai szerint, lévén maga is zsidó származású, de – a „Világ Igaza” volt, hiszen több ezer budapesti üldözött, gyermek és felnőtt életét mentette meg a Soá idején. 

Az alpolgármester hangsúlyozta: „Vári Györgytől tudom – akit épp itt, a hátunk mögött avattak nemrég rabbivá –, hogy az angyal, máláh és a munka, meláhá szó héberül összekapcsolódik. Angyal az, akinek dolga van a világban és, ahogy a Pirké Ávot, a Bölcsek Tanításainak misnai fejezete mondja, mindenkinek eljön egyszer az ideje, mindenkit megtalál a feladata, vagyis, ha észrevesszük, mindannyian angyalok vagyunk. A véletlen angyalai. Komoly Ottó egészen bizonyosan angyal volt. Emlékéből fakadjon áldás!”. 

Az emléktábla leleplezése

(Fotó: Mazsihisz/P.T)