A Második Szentély pusztulásának háttere a testvérgyűlölet volt

Jó szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:34 óra, az ünnep kimenetele: 16:45 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:45 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Vájésev” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Midőn testvérei látták, hogy őt szereti atyjuk jobban mind a testvéreinél, gyűlölték őt és nem bírtak vele békésen beszélni.” (Mózes 1. 37:4.), Bernstein Béla fordítása

Vájésev – és lakott
(Mózes 1. Mózes 37-40.)

Ismerd csak fel! Hangzik el többször B’résit könyvében. Érdemes áttekinteni, hogy milyen események kapcsán került elő e kifejezés. Elsőként Jákob mondta, amikor apósa elől menekülnek és Ráhel elviszi magával apja bálványait: "Akinél megtalálod isteneidet, ne maradjon életben, rokonaink előtt ismerd csak fel, mid van nálam és vedd el! Jákob nem tudta, hogy Ráchel lopta el azokat". (31:32).

Az első esetben úgy hangzik el a felszólítás, hogy annak közlője nincs tudatában az igazságnak és az ismeretek hiányából fakadó magabiztossággal szól apósához. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért nem marad a dolog következmények nélkül. Ráhel, a "tettes" hamarosan meghal. Vagyis elsőként az "ismerd csak fel" felszólítás egy tragédiával végződő szövegkörnyezetben bukkan fel.

A második sem egyszerű:

"És elküldték a tarka köntöst, és elvitték atyjukhoz és mondták: ezt találtuk; ismerd csak fel, vajon fiad köntöse, vagy sem"? (37:32)

A Józsefet csapdába ejtő majd eladó testvérek fordultak e szavakkal apjukhoz, amikor azt a látszatot akarták kelteni, hogy Jákob kedvenc gyermeke halott. A közlés nyilvánvalóan nagy fájdalmat okozott Jákobnak és hosszú időre elválasztotta egymástól apát és fiát.

A harmadik a legcifrább:

"Éppen kivezették, ekkor küldött apósához: attól a férfitól, akié ezek, vagyok én viselős, mondta ugyanis: ismerd csak fel, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot". (38:25).
A versben említett tárgyakat olyan – fizetési nehézségekkel küzdő – férfi hagyta Támárnál, aki a nő terhességét előidéző együttlétük alkalmával nem ismerte fel partnere személyazonosságát. Támár Jákob fiának, Jehudának volt a menye, többszörösen is. Jehuda fia, Ér volt az első férje, aki pontosan nem tisztázott okból elhunyt ("rossz volt Isten szemeiben"), sógorházasság révén Onán felesége lett, aki a Tóra által részletezett okból ugyancsak távozott az élők közül. Úgy tűnt, hogy a harmadik testvér, Séla lehet az igazi, de az aggódó édesapa közbeszólt: "Maradj özvegyen atyád házában, amíg nagy lesz Séla fiam; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei"(38:10).

Nagyon úgy tűnik, hogy Jehuda egy életre meg akarta kímélni Sélá fiát Támártól, és a megfosztott nő az évek múltával kénytelen volt belátni, hogy apósának mi a valódi terve. Az asszony csapdát állított, prostituáltnak álcázva intim közelségbe került apósával, sőt viselős lett tőle. Jehuda értesül, hogy a menye terhes, végiggondolja és gyorsan rájön, hogy nyilvánvalóan tiltott kapcsolatot folytatott, és ezért úgy dönt, hogy kivégezteti Támárt. Az meg sem fordul Jehuda fejében, hogy a valóban tiltott kapcsolat másik szereplője ő maga volt. Az asszony a megégetése előtt nem sokkal kezébe veszi az ügy irányítását, és a lehető legfinomabb módon felfedi az igazság rejtve maradt részletét Jehuda előtt.

Mestereink két fontos megjegyzéssel kommentálták ezt a verset. Az egyik szerint nem véletlen, hogy Támár az "ismerd csak fel" kifejezést használja, hiszen - amint erről korábban írtam – Jehuda és testvérei is e szavakkal szóltak Jákobhoz, amikor József eltűntetése után szerencsétlenül járt öccsük ruháit vitték apjukhoz azonosításra. A midá keneged midá elve működik, vagyis előbb-utóbb visszakapunk mindent, amit adunk, akár jó, akár kevésbé.

Bölcseink második megjegyzése is kapcsolódik ehhez az elvhez. Támár "jutalmat" kapott, éspedig azért, mert a legkevésbé sem harsányan tudatta apósával és a jelenlévőkkel, hogy kitől terhes. Mindez arra indította a történetet elemző rabbikat, hogy megfogalmazzák az általános érvényű szabályt: "jobb az embernek tüzes kemencébe ugrani, mint elfehéríteni másnak az arcát nyilvánosság előtt" (Szotá 10b).

Az embertársát megalázó vétkesnek nincs helye az eljövendő világban (olám hábá), úgyhogy nem árt odafigyelni. Támár élete talán legkellemetlenebb perceiben is ügyelt szavaira, jutalmul azt kapta, hogy tőle származik a Messiás.

Kalandjainak a Tóra által ismertetett végén Támár két gyermeknek adott életet: "S történt, amint visszahúzta kezét, íme kijött testvére, és mondta: Mily rést törtél magadnak! És így nevezték: Pérec. Azután kijött testvére, akinek kezén volt a piros fonal, és így nevezték el: Zérah" (29-30). A midrás szerint utóbbinak kellett volna előbb születni, de mivel Pérec-től származik Dávid király, ő láthatta meg előbb a napvilágot.

Vagyis a harmadik esetben a szof tov, hákol tov (minden jó, ha a vége jó) elve érvényesül, feltéve hogy tényleg van ilyen elv, de ez legyen egy másik írás témája!

Az "ismerd csak fel" felszólításnak annyi tanulsága biztosan van, hogy nagyon észnél kell lennünk, ha valaki e szavakkal fordul hozzánk.

Darvas István rabbi / OR-ZSE