125 éve született David Ben Gurion

Százhuszonöt éve, 1886. október 16-án született a cári Oroszországhoz tartozó Lengyelország Plonsk nevű kisvárosában David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke.

David Grün fiatalon lett a cionizmus, a palesztinai zsidó állam megteremtésének híve. A varsói egyetemen tanult, forradalmi cionista tevékenysége miatt többször letartóztatták. Húszévesen a török uralom alatti Palesztinába ment az antiszemitizmus és a pogromok elől. Itt vette fel a héber Ben Gurion nevet, részt vett a szocialista mozgalomban és a bevándorlók első önvédelmi osztagainak megszervezésében. 1912-től jogot tanult Isztambulban, de politikai tevékenysége miatt három év múlva kiutasították, ezt követően New Yorkban élt.

Miután a brit kormány 1917-ben kiadta a zsidóknak nemzeti otthont ígérő Balfour-nyilatkozatot, majd a terület az első világháború után népszövetségi mandátum lett, Ben Gurion a Zsidó Légió tagjaként visszatért Palesztinába. 1921-ben Ben Cvivel létrehozta a majdani zsidó állam magjának szánt szakszervezeti szövetséget, a Hisztadrutot, amely egyebek közt földvásárlással segítette a palesztinai letelepedést. Ben Gurion 1930-ban megalakította az Izraeli Munkáspártot, 1935-ben a Cionista Világszervezet, és annak végrehajtó szerve, a Palesztinai Zsidó Ügynökség vezetője lett.

A zsidók palesztinai térnyerése miatt egyre több összecsapás robbant ki az arabokkal. A britek 1939-től inkább az arabokat támogatták, majd korlátozták a zsidók bevándorlását, válaszul Ben Gurion Anglia elleni küzdelemre szólított fel: elkezdődött a harcos cionizmus. Ben Gurion a második világháború idején a zsidó fiatalokat a brit hadseregbe toborozta a fasizmus elleni harcra, de szervezte illegális bevándorlásukat is.

Az ENSZ Közgyűlése 1947. november 29-én határozatot fogadott el arról, hogy Palesztina területén egy arab és egy zsidó állam jön létre, Jeruzsálem pedig semleges terület lesz. Izrael állam megalakulását 1948. május 14-én Ben Gurion jelentette be, ő lett az első kormányfő, egyben védelmi miniszter is. Döntő szerepe volt abban, hogy a zsidó állam, amelyre nyomban rátámadtak arab szomszédjai, győztesen került ki a háborúból és olyan területeket is elfoglalt, amelyeket az ENSZ határozata a majdani palesztin államnak ítélt (az itt élő arab lakosság többsége elmenekült).

Ben Gurion 1953-ig maradt a kabinet élén, ezután egy kibucba vonult vissza a Negev-sivatagba. 1955-ben védelmi miniszterként tért vissza a politikába, még abban az évben újból kormányfő lett. Az 1956-os szuezi válság idején a francia és brit vezetőkkel egyeztetve Izrael megtámadta Egyiptomot és megszállta a Sínai-félszigetet, lehetőséget teremtve szövetségeseinek a beavatkozásra, de az angol-francia erők az amerikaiak közbelépése miatt nem tudták a szuezi csatornát elfoglalni. A szabad hajózás biztosítása után Izrael de facto békét kötött Egyiptommal.

1963-ban váratlanul ismét lemondott, 1965-ben pártját is otthagyta, 1970-től 1973. december 1-jén bekövetkezett haláláig megint kibucban élt.

Ben Gurion meglehetősen autokrata vezető volt (ezt sokan szemére is vetették), ám a történelmi, bibliai hagyományokra épülő modern zsidó állam létrejöttében, gazdasági és katonai erejének megszilárdításában döntő érdemei voltak. Nevét Tel-Aviv repülőtere is őrzi.


Szerző: Az MTVA-Sajtóadatbank portréja