Tíz elveszett lélek, avagy dráma, tánc és pszichológia egy színpadon

„Hetven perces történelmi, érzékenyítő, táncszínházi előadás a veszteségről és az emberi viszonyokról. Táncművészet, történelmi edukáció, érzékenyítés” – olvasható az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes Tízen voltunk – Hogyan vész el tíz lélek című előadásának leírásában. Páros interjúnk a produkció énekesével-hangmesterével, Fundák-Kaszai Lilivel, valamint Fundák Kristóffal, az előadás rendezőjével-koreográfusával.

– Azt olvashatjuk a leírásban, hogy érzékenyítő előadásról van szó, de mit is jelent ez a színpadon, a nézőközönség előtt?

FUNDÁK KRISTÓF: Hadd mondjak rá egy példát: április 11-én, a költészet napján volt egy előadásunk Százhalombattán, ahol háromszázötven diák előtt játszottunk. Úgy gondoljuk, hogy a fiatalok, az érettségi előtt álló diákok éppen az a korcsoport, amely pozitív üzenetekkel jó irányba formálható.

FUNDÁK-KASZAI LILI: Ami az érzékenyítést illeti, ezt olyannyira komolyan vettük az előadás tervezése során, hogy az egyik főszereplő Balogh János pszichológus, aki táncosként is jelen van a színpadon.

– Olyan szerepet tölt be, mint egy pszichoterápiát vezető szakember?

FUNDÁK KRISTÓF: Ő az, aki bevonja a nézőket a közös párbeszédbe, hiszen az előadást úgy képzeltük el, hogy a darab interakcióba lépjen a közönséggel. Történelmi, pszichológiai táncművészeti előadásról van szó, s ennek a meghatározásnak minden eleme fontos. A konkrét, nyers, történeti történelmi valóságot Bödők Gergely történész narrációjában halljuk, Balogh János pedig, mintegy kilépve a darabból, az elmesélt történetet és történelmet lelki kontextusba helyezi.

– Az interakció ez esetben azt jelenti, hogy a pszichológus odafordul a nézőkhöz és személyesen meg is szólítja őket?

FUNDÁK KRISTÓF: Nem, az ő szerepe az, hogy kifejtse a lelki mechanizmusát mindannak, ami megtörtént. És ez nagyon fontos, hiszen az a tapasztalatunk, hogy a pszichológia XXI. századi eredményei sok-sok embert érdekelnek.

– Mi indította el önökben ennek a különleges darabnak a színre vitelét?

FUNDÁK-KASZAI LILI: Jellemző Kristófra és rám is, hogy erősen hatnak ránk a zenei élmények. Ilyen erős és meghatározó zenei élmény volt nekem a Gryllus testvérek Volt egyszer egy kis zsidó című albumán az Oj, tízen voltunk mi testvérek című népdal, amit Kányádi Sándor fordított jiddisről magyarra. Nem tudtam szabadulni tőle. Meghallgattam számtalanszor, majd gondolkodtunk, hogy mi is tudnánk-e vele kezdeni valamit, hiszen óriási hatással volt rám. A darab magja a Szolnoki Néptáncfesztiválra született meg, hiszen féléves munkával erre a fesztiválra hoztunk létre egy tizenkét perces, tematikus anyagot, amivel sikerült a rendezvény minden nagyobb díját elnyernünk.

 Viszont ezzel nem lett vége a munkának, mert hamar kiderült, hogy az a bizonyos mag ki akar csírázni és szárba akar szökkenni, merthogy mély késztetést éreztünk arra, hogy ebből a témából kibontsunk egy nagyobbat, s létrejöjjön egy olyan egységes mű, amivel ki kell állnunk az emberek elé. 

És azért mondom, hogy ki kell állnunk, mert a nyolcvan évvel ezelőtt történt vészkorszakról muszáj beszélni, muszáj feldolgozni művészi formában is, hogy mi történt, nem lehet hallgatni róla.

– A holokauszt 80 emlékévre tervezték a bemutatását?

FUNDÁK KRISTÓF: Nem ez volt a cél, teljesen véletlenül alakult így, de hát, mint tudjuk, nincsenek véletlenek... A célunk elsősorban az volt, hogy nagyon sok emberhez eljuttassunk egy egész estés darabot arról a rettenetről, ami történt.

– És el tud jutni sokakhoz? Mitől függ, hogy hol adják elő a produkciót?

FUNDÁK-KASZAI LILI: Ezt nevezhetjük logisztikai kérdésnek, ugyanis összesen negyven táncos játszik a darabban, tehát csak olyan helyszínre tudunk menni, ahol a színpadon elfér ennyi ember. Az szokott az első kérdés lenni egy-egy szervezőtől, hogy lehet-e kisebb a létszám, de mivel a darab csúcspontja egy olyan tánckoreográfia, amely tizenkét perces, és amelyben negyvenen énekelnek és táncolnak hangszerkíséret nélkül, ebből a létszámból nem tudunk engedni. A csúcspontot nem áldozzuk fel, nem lehet és nem is szabad.

– Mit tapasztalnak, hogy a diákok megértik a darab történelmi kontextusát?

FUNDÁK KRISTÓF: Ebben csak reménykedni lehet, hiszen a holokausztról nyolcadik osztályban tanulnak először.

FUNDÁK-KASZAI LILI: Már ahol eljutnak odáig a tananyagban. Reméljük, hogy igen. S hogy megértik-e a diákok, az annak a függvénye talán, hogy hány évesek.

– Önök hány éves kortól ajánlják?

FUNDÁK KRISTÓF: Azt hiszem, tizennégy éves kor fölött ajánlható az előadás. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy korhatáros a belépés, inkább az a lényeges ebben, hogy a nagyobbak már érzékenyebbek a társadalmi-történelmi kérdésekre. Mi legalábbis azért hoztuk létre ezt az előadást, hogy érzékenyek legyenek rá!

Fundák Kristóf rendező, koreográfus. Elismerései: Harangozó Gyula-díj,  a Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranysarkantyús táncos.

Fundák-Kaszai Lili koreográfus, hangmester. Elismerései: Junior Príma-díj, a Népművészet Ifjú Mestere, Örökös Aranygyöngyös táncos.

A Tízen voltunk – Hogyan vész el tíz lélek című előadást megtekinthetik Mosonmagyaróváron augusztus 16-án, valamint az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban szeptember 20-án, és az ősz folyamán terveznek egy újabb százhalombattai előadást is. A mosonmagyaróvári előadás a Mazsihisz támogatásával valósul meg.

Fotók: Majnik Zsolt