„Varga Papi László csodálatos összegző művel ajándékozott meg bennünket, fantasztikusan széles megalapozással dolgozta föl a 121 éves szegedi Újzsinagóga építményében megvalósult hagyománytiszteletet és szimbólumrendszert" – írja Lányi Pál a Tiszatájonline folyóiratban megjelent recenziójában.
Az örök reménység temploma, a szegedi Újzsinagóga szimbólumai és hagyományai című kötet kapcsán Lányi Pál így fogalmaz: „A szerző komoly előkészületekkel készült mostani, enciklopédikus teljességre törekvő munkájára: az ezredforduló idején két kiadást is megélt »Zsidó magyarok Szegeden, Löw Lipót és Löw Immánuel« című 60 oldalas füzete, majd a 2014-ben megjelent »Babilon folyói mellől a Tisza partjáig – zsidók és zsidó magyarok« 206 oldalon tett hitet amellett, hogy a város zsidó múltját kutató erőfeszítései mennyire fontosak számára.
Jelen könyve a szent hely és a szakrális tér zsidóság számára adódó jelentőségével, a szétszóratás és a zsinagóga lerombolásának korát tárgyalva indul.
A templom fogalmát, mint szent helyet a következőképpen definiálja: »…olyan helyiség, amely közvetítő a túlvilági, mennyei (a transzcendens) és az evilági szféra között. Szakrális középpont, amely az égi minta földi leképezése, azaz az ember kicsiny világában (a mikrokozmoszban) megmutatja a mindenséget (a makrokozmoszt). Ezért a templom a mindenség képe, ábrázolása, (imago mundi). Függőleges kiterjedésénél (vertikalitásánál) fogva az épület maga világtengely (axis mundi), így jelképisége összefügg például az ég felé közvetítő helyek közül a hegy (Olümposz, Sinai, Morija) szimbolikájával«.”
Mint a recenzens írja, a központi fejezet páratlanul elmélyült épület-ismertetés. „A külső kép, az előcsarnok, a központi tér (az oszlopfők, csegelyek, áthidalások) és az üvegkupola »eget a földdel összekötő s az architektúrát áttörő csipkebokor virága, mint a kinyilatkoztatás jelképe, ez úgy terjedelmére, mint művészi színhatására nézve párját ritkítja. Opálüvegből készült sugárkorong fut szét a kék égen, amely lefelé ereszkedve a kupoladob mögött a virágokkal ékesített földön nyugszik.
Megragadó benyomást tesz nappali világításban is, de áhítatra hangoló, magasztos látvány, ha az üveg fölött elhelyezett éppen 24 lámpa fénye a sugarakon áttör, s ezek az esti sötétkék ég fölött a kupoladob homályában ragyognak.
Az üvegkupola a barna termőföldből sarjadó zöld növényzettől a csillagos égboltig terjedő térben teremtett világot dicséri, s mindeme szépség Teremtőjét dicséri. A növényzet zöldje fölött a Hasmoneusok pénzérméiről átvettvett stilizált liliomok fonadéka látszik, amely minta a földszinti ablakszegélyeken is feltűnik«.”
A recenziót teljes terjedelmében ITT olvashatják el.
Varga Papi László: Az örök reménység temploma, a szegedi Újzsinagóga szimbólumai és hagyományai. Magánkiadás, Atlasz, Szeged, 2024. 320 oldal, 9900 Ft
.jpg)
