A Padam, padam Édith Piaf egyik ikonikus dala, amelynek zeneszerzője Norbert Glanzberg. Mit kell tudni e legendás dallam szerzőjéről?
Norbert Glanzberg (születési nevén Nathan Glanzberg) Galíciában született, ahol hamar üldözötté vált zsidó származása miatt. A folytonos menekülésre utal a legendás dal címe is: a Padam-padam kifejezi a nyughatatlan, bolyongásra ítélt ember szívdobbanásait.
A dal mélységének megértéséhez fel kell idéznünk Glanzberg egyik gyerekkori emlékét, amikor az anyja először vitte el moziba a fiát. A némafilmet egy zenekar kísérte. A gyermek észrevette, hogy mennyire hasonlóképpen fejezik ki az örömöt és a bánatot.
"Mondd, anya, hogyan lehet az, hogy a zene egyszerre sír is meg nevet is?" – kérdezte az édesanyját, és a későbbiekben ez a kettősség, az érzelmek összetettsége, egyszerre jelen lévő melankóliája és vibrálása tűnik fel a harmincas-negyvenes évek francia sanzonjaiban is. Ezekben gyakran társult a pergő ritmusú, gyakran vidám zenéhez lírai és érzésektől telített dalszöveg.
Évekkel később Glanzberg megmutatta egy barátjának az említett dalt. Henri Alexandre Contet azt mondta rá: "Ez a zene rabul ejt. Ettől nem tudok szabadulni. Ez olyan, mint a szívdobogás". Ennek a szellemiségében született meg a vers, Édith Piaf pedig 1951. október 15-én énekelte hanglemezre az azóta örökzölddé vált dalt. Angolul már 1953-ban megjelent, a szövegírók igyekeztek visszaadni a dal eredeti hangulatát és hűek maradni az általa keltett atmoszférához.
Norbert Glanzberg és Édith Piaf (a kép forrása: musee.sacem.fr)
Franciaországot is, csakúgy, mint Európa többi részét, utolérte a háború. Ekkorra már a SACEM, a francia hivatásos dalszerzők és zeneszerzők szövetsége öncenzúrázta a zsidók által komponált zenét, hogy megfeleljen a nürnbergi törvényeknek. Ennek következtében Édith Piaf egyfajta mentőövévé vált Glanzbergnek, aki továbbra is tartott attól, hogy lelepleződik származása. 1939 és 1942 között a közös turnén szerelmesek lettek.
A külön töltött időt a közös dalok segítségével tudták átvészelni. Édith PIaf hangját mindenütt hallani lehetett a frontvonalon. Bejárta Európát, és szívesen beszélt a katonákhoz. Ragaszkodott ahhoz, hogy ha fegyverrel a kezében nem is tud segíteni hazáján, erkölcsi kötelessége a francia katonák lelkesítése és támogatása. Később is azt állította, nem talált kivetnivalót abban, hogy katonáknak énekeljen a kaszárnyákban. Mosolyt akart csalni az arcukra, ez számított.
Meghívást kapott, hogy Németországban is fellépjen Egyesek szerint kényszerből, más beszámoló szerint gondolkodás nélkül beleegyezett, hogy oda utazzon, mert ebben látta a lehetőséget, hogy tegyen valamit népéért és hazájáért. Senki sem tudta azonban, hogy Piafnak milyen tervei vannak, ezért sok kritikát kapott azért, amiért beleegyezett, és a német közönség szórakoztatására lépett fel.
A front mindkét oldalán szerették, és ezt az énekesnő ki is használta.
Édith Piaf (kép forrása: www.britannica.com)
Tehetségétől elvakítva a nácik nem tudtak vitatkozni a nagyszerű énekesnővel. A koncertek után sikerült leveleket és híreket továbbítania a hadifogolytársaknak, kockáztatva, hogy kémkedésért elítélik. Németországba érkezésekor ugyanis feltételhez kötötte az éneklését. Azt mondta, hogy mindenkinek énekelni fog, mind a német katonáknak, mind a koncentrációs táborokban fogva tartott francia zsidóknak. Rövid mérlegelés után a német vezetés beleegyezett ebbe a feltételbe. Minden egyes tábori fellépés után Piaf mindenkivel fényképezkedett. Ez volt az énekesnő újabb feltétele.
Párizsba visszatérve az összes elkészült fotót átadta befolyásos barátainak. Mindenki számára, aki a fotókon szerepelt, hamis dokumentumokat készíttetett. Piaf ezután ismét Németországba utazott, ugyanazokat a táborokat látogatta meg, és titokban dokumentumot adott át a foglyoknak.
1943-ban Glanzberget letartóztatták és három hónapra börtönbe zárták. Marie Bell színésznő és Tino Rossi korzikai énekes, Piaf anyagi segítségével, közvetlenül azelőtt szervezték meg sikeres szökését, mielőtt koncentrációs táborba deportálták volna.
A férfi Marseille-be költözött, de ott a németek napi rendszerességgel keresték a zsidókat. Piaf ezután megszervezte, hogy egy közeli farmon bújjon el, amely a titkára, Andrée Bigard tulajdonában volt. Bigard és családja segített Piaf számos másik zsidó barátjának, köztük Marcel Blistène filmrendezőnek menedéket találni, és ezáltal túlélni a háborút.
Amikor maga a farm túl veszélyessé vált, Piaf megkérte egy másik barátját, Lily Pastré grófnőt, hogy rejtse el Montredonban, Marseille melletti kastélyában. Pastré grófnő zenebarát volt, jó viszonyt ápolt a hatóságokkal, gyakran hívta őket koncertekre a kastélyba. A háború után kiderült, hogy a grófnő mintegy negyven másik zsidó zeneszerzőnekés zenésznek adott menedéket otthonában.
A németek végül megtámadták Dél-Franciaországnak azt a részét, aminek következtében Glanzberg Nizzába menekült, Tino Rossi korzikai rokonainak védelme alatt. Piaf továbbra is fedezte a költségeit, és gyakran elküldte titkárát, Bigardot, hogy ellenőrizze jólétét. Glanzberg túlélte a háborút.
Norbert Glanzberg (kép forrása: www1.wdr.de)
A háború után számos ismert zenét komponált. 1955-ben Marina Vladyval a La varázsló című film zenéjét, 1956-ban pedig a La mariée est trop belle (A menyasszony túl szép) kottáját, Brigitte Bardot közreműködésével.
A háború véget ért, Édith Piafot a nácik támogatásával vádolták meg. Fellépéseit a táborokban a németek iránti engedelmesség bizonyítékának tekintették. A bíróságon azonban tucatjával jelentek meg azok a személyek, akiket egykor megmentett, és ezúttal ők védhették meg.
Zucker-Kertész Lilla írása
