David Bowie: Egy megfejthetetlen ikon öröksége

Ritka, hogy egy művész egyszerre tanulmányozza a Kabbalát és formáljon meg egy ránézésre tökéletes árja figurát a 1976-os Thin White Duke karakterének köszönhetően. Kilenc évvel ezelőtt, január 10-én, Bowie 18 hónapos rákbetegség után elhunyt, életét és munkásságát azonban azóta is számos talány övezi.

A zenei ikon az 1970-es években fasiszta szónoklatokkal és Hitler-köszöntésekkel hívta fel magára a figyelmet, amit később a drogok hatásának tudott be. Miután rehabilitálódott, Bowie visszavonta korábbi kijelentéseit, és beismerte, hogy mentálisan rossz állapotban volt. Érdekes módon, miközben egyesek a zsidó gyökereit vitatták (például Bowie féltestvére, Terry apja zsidó származású volt), a zenész élete és karrierje tele volt ellentmondásokkal és titkokkal.

Bowie munkássága, különösen az 1970-es évek eleji Ziggy Stardust-tól kezdve, az állandó megújulásról szólt. Művészetének alapja mindig is az önálló kifejezésmód volt, amely a félelemmel, elhagyatottsággal és szorongással kapcsolatos témák köré épült. Az 1976-os Thin White Duke-korszak, amikor Bowie a drogok hatása alatt és nem a legépítőbb környezetben dolgozott, pályafutásának egyik legvitatottabb időszaka volt. Ahogyan azt a „Bowie: A Biography” című könyv szerzője, Marc Spitz is kifejtette; a zenész kijelentései inkább a kokain pszichózisának következményei voltak, mintsem valódi faji tisztaság iránti elkötelezettség. Mindeközben pedig Bowie egy másik vallási és filozófiai rendszert, a Kabbalát is tanulmányozta.

Bowie ugyanakkor nemcsak a zenében, hanem a spiritualitás szintjén is különböző irányokba kalandozott. Egy időben a Kabbala, a zsidó miszticizmus is mély hatást gyakorolt rá. A „Station to Station” című számában például a Kabbaláról énekelt. A dal szövege a Kabbala szimbolikáját idézi, megjelenik benne Kether és Malkuth, a Kabbala két kulcsfontosságú szférája, mint az isteni akarat és a királyság. Seth Rogovoy, a The Forward cikkírója szerint a dal szövege a végtelen isteni kisugárzásra utal, és a zsidó miszticizmus egy formáját képviseli.

Bowie életműve azonban messze túlmutatott ellentmondásain és vitatott korszakain. Zenéjével olyan stílusokat alkotott meg, amelyek forradalmasították a pop- és rockzenét, vizuális megjelenéseivel pedig újradefiniálta a művészi identitást. A megfejthetetlensége – hogy mindig újabb és újabb arcát mutatta – a modern művészet és kultúra egyik legnagyobb ajándéka maradt. Bowie nem csupán dalokat írt, hanem teljes univerzumokat teremtett, amelyek mindannyiunkat arra ösztönöznek, hogy merjük meghaladni önmagunkat.

Zucker-Kertész Lilla