A zsidóság Gólem-motívuma a kortárs irodalomban

A zsidó folklór és miszticizmus Gólem-alakja visszatérő figura nemcsak az irodalomban, hanem a képző-, film- és zeneművészetben is, s persze a popkultúrában (például képregények témájaként) is folyamatosan jelen van – írja a Jön a Gólem! című írásában Földes Györgyi az Élet és Irodalom e heti számában. A szerző úgy látja, hogy a Gólem egyre kevésbé konkrét testként lép színre, hanem textualizálódik.

Miért ennyire népszerű, miért foglalhatja le ennyire az emberi képzeletet ez az ormótlan, idomtalan s általában beszédképtelenként bemutatott alak mítosza? A diaszpórában élő zsidóság számára a Gólem – a XVII. századi prágai Löw rabbi-verzió óta – elsősorban a fenyegetettség és önvédelem szimbólumaként értendő, hiszen a hatalmas erejű sáróriást azért hozta létre a Maharal, hogy megvédje őket a nem épp vallási türelméről híres II. Rudolf császár birodalmában. Szoros összefüggésben olvasható a Bibliával is, mivel a Midrásban a sárból alkotott Ádám – átmeneti, lélekre váró anyagi állapotában – is egyfajta Gólemként tűnik fel – írja Földes Györgyi az Élet és Irodalom legújabb számában megjelent, Jön a Gólem! című írásában.

Meglátása szerint a Gólem mint magyar irodalmi motívum elég kevéssé feldolgozott. Scheiber Sándor, illetve az ő munkájára támaszkodva Babits Antal ugyan összeállított egy sok tételből álló bibliográfiát, de az – jellegénél fogva – pusztán egy lista. Földes Györgyi ebben a írásában annak megmutatására vállalkozik a teljesség igénye nélkül, és kizárólag a prózára és drámára vonatkoztatva, hogy a Gólem milyen alakokban tűnik fel a modern és kortárs magyar irodalomban.

Írásában többek között Szabó Dezső, Kaczér Illés, Bontó János, Weiner-Sennyey Tibor és Farkas Péter egy-egy, a gólem figurájával kapcsolatos művéről értekezik. A teljes cikk ide kattintva olvasható.