A zsidóságért kiálló Márton Áron emlékének szentelik a 2026-os évet Romániában

Márton Áron (1896-1980) erdélyi püspök születésének 130. évfordulója alkalmából – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatára – a román képviselőház Márton Áron-emlékévvé nyilvánította a 2026-os évet. A pöspök 1944 májusában Kolozsvárott nyilvánosan felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, majd felszólította a magyar kormányt, a helyi főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Szavai visszhangtalanok maradtak, Kolozsvár rendőrkapitánya még a városból is kiutasította.

A képviselőház ülésén – amelyen Márton Áron-emlékévvé nyilvánították 2026-ot – jelen volt Kovács Gergely gyulafehérvári érsek és Kerekes László segédpüspök, valamint Böcskei László nagyváradi megyés püspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is. 

A szavazás után a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség közleményt adott ki, amelyben ez olvasható: „A döntés fontos lépés közös történelmi örökségünk megőrzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy Márton Áron példája a jövő generációi számára is irányt mutasson". Hozzáfűzték:

„a jogszabály elfogadása méltó tisztelgés Márton Áron püspök kiemelkedő életműve és közösségépítő szolgálata előtt, egy olyan személyiség előtt, aki következetesen kiállt az emberi méltóság, a szabadság, az igazságosság és a keresztény értékek védelmében, bátran szembeszállva minden diktatúrával és szélsőséggel". 

A képviselőházi döntés kapcsán Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség  (RMDSZ) elnöke is közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy Márton Áron „ma is erkölcsi iránytű a XXI. századi ember számára". Rámutatott: a gyors társadalmi és technológiai változások, a bizonytalanság és a közéleti feszültségek közepette felértékelődik azoknak a példája, akik világos értékrendet képviseltek, és nehéz időkben is következetesen kiálltak az emberi méltóság, a hit és a felelősség mellett.

„Márton Áron munkássága ebben ad kapaszkodót: megmutatja, hogyan lehet szilárd erkölcsi alapokra építeni személyes és közösségi döntéseinket" – írta a szövetségi elnök. 

Szabó Ödön parlamenti képviselő szerint az emlékév egyben felhívás is a felelősségvállalásra, az emberségre és a társadalmi szolidaritás megerősítésére. 

(MTI)

Márton Áron hősiessége és meghurcolása

Márton Áron székely földműves családban született az erdélyi Csíkszentdomokoson. 1915-ben érettségizett, majd harcolt az I. világháborúban, frontszolgálatot is teljesített, háromszor sebesült meg.  Hadnagyi rendfokozattal szerelt le. A világháború után belépett a Székely Hadosztályba, és 1919 tavaszán részt vett a tiszai hadműveletekben. 

Gyulafehérváron 1924-ben szentelték pappá, majd 1939-ben Kolozsvárott püspökké. Észak-Erdély – és vele Márton Áron egyházmegyéjének nagyobbik fele – az 1940-es második bécsi döntés következtében visszakerült Magyarországhoz. A kolozsvári Szent Mihály-templomban 1944. május 18-án tartott papszentelésen mondott beszédében Márton Áron– az észak-erdélyi magyar polgári hatóság jelenlétében – bátran felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, ami akkor Máramarosszigeten már elkezdődött. 

A püspök május 22-én levélben szólította fel Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, a főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Válaszul Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította a városból.

A II. világháború után a kommunista rezsim koholt vádakkal meghurcolta, mert a püspök a kiépülő szovjet típusú államberendezkedés időszakában körleveleiben, beszédeiben kiállt az emberi jogokért, a magyar kisebbség jogaiért és minden vallás szabad gyakorlásáért. 

1949-ben letartóztatták, majd 1951-ben tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélték hazaárulás és valutaüzérkedés vádjával. Börtönévei alatt a 25 éves papi jubileuma alkalmából XII. Piusz pápa címzetes érsekké nevezte ki. Börtönbüntetését 1955-ben felfüggesztették, de házi őrizetben tartották több mint tíz éven át. Márton Áron hosszú betegség után, 1980-ban hunyt el.

Borítókép: Márton Áron 1940-ben. A fotó készítője ismeretlen, forrás: Wikipédia.