Silló Sándor: Felfelé nézni! – 74 éves lett Izrael!

Engem a tel-avivi tengerparton ért az Államalapítás napján szokásos légiparádé. A fotóimhoz a pátoszaim gyors-leltárát kapcsoltam.

Az a legfontosabb, hogy tudunk-e ünnepelni.
Tudunk-e a sorsunkra büszkén felfelé nézni.
Vagy csak földre szegezett szemmel gyűlöletbe fordulva.

Abban a másik országban mindig megpróbáltam patetikusan gondolni a hazámra, a sorsunkra a jeles napokon. Az idegen hatalom által ránk erőszakolt ünnepek idején, nem sikerülhetett, de a valódi megemlékezéseinket széthazudó kormányzatok alatt sem jött össze egy soha egy könnycseppnyi pátosz sem.

Itt próbálnám elkerülni az emelkedettséget, de nem lehet. A tavaszi állami ünnepek dramaturgiája meghozza a katarzist. Kezdődik a Holokauszt emléknapjával. Álltunk egy percig a sziréna-szóban, az egész ország.

A veszély!

Nem tudok erre a hangra másként gondolni, szeretném pedig elhinni, hogy nincs már a világban az az embermilliókat elpusztító erő. Nehéz.

Egy hétre rá azokért szólt a sziréna, aki Izrael honvédő háborúiban estek el. Egy napig gyászzenék, hazafias dalok szóltak a rádióban. Ugyanúgy, mint a Soa Napján, minden izraelinek van halottja, akire ilyenkor gondol, ha más nem egy ismerős név az ünnepségen felsorolt ezrekből.

De a pátosz akkor ragadott magával mikor este kiment ez az ünnep is, az Izraelért életüket áldozó hősök Emléknapja, és azonnal minden visszafordult a mindennapok optimizmusába.

Az Emléknapokon, félárbócra eresztett zászlók most büszkén szálltak fenn.

Az Államalapítást ünnepelte mindenki partikon, baráti, családi összejöveteleken, hajnalig. Másnap meg piknik-kosárral elindult a tengerpartra, a dombtetőre, vagy kiült az erkélyre, és várta repülők tiszteletkörét. Minden izraeli település felett megjelentek a gépek, pár percre.

Engem a tel-avivi tengerparton ért az Államalapítás napján szokásos légiparádé.

Zászlók lengenek, és mindenki felfelé néz.
Várjuk a gépeket.

Aztán a parányi masinák áthúznak az égen felettünk, éppen úgy, mint a Remény – HaTikva – a rosszabb napjaink felett.

De felemelt fejjel várjuk és nincs csüggedés akkor sem mikor ponttá válik éppen a horizonton.

Ez az ország – Izrael – büszkén viseli a sorsát, a gyászokat és a győzelmeket is. A túlélést és a születést.

Zászlók lengenek, a gyerekek szívet rajzolnak a sétány betonjára, a repülők pedig az égre.