Vivian Maier zsidó Chicagója

Vivian Maier, a 20. században élt amerikai utcai fotós, élete nagy részét dadaként töltötte, miközben szenvedélyesen dokumentálta a körülötte lévő világot. Munkássága csak halála után vált ismertté, amikor hatalmas fotógyűjteményét felfedezték és bemutatták a nagyközönségnek. Különösen figyelemre méltóak azok a képei, amelyek az 1960-as évek chicagói zsidó közösségét örökítik meg, egy olyan világot, amely ma már nagyrészt eltűnt.

Maier szülei fiatal korában elváltak, és francia származású édesanyja részben Amerikában, részben Franciaországban nevelte, ahol Maier elkezdte használni első Kodak Brownie fényképezőgépét. 1951-ben dadusként kezdett dolgozni egy családnál a New York állambeli Southamptonban, és végre megengedhette magának, hogy egy jobb minőségű Rolleiflex fényképezőgépre váltson. 1956-ban költözött Chicagóba, ahol a Gensburg családnál dolgozott Highland Parkban, egy túlnyomórészt zsidó közösségben. A közösség tagjai között kívülállónak számított, de jelenléte és fotói révén betekintést nyújtott ebbe a zárt világba.

A dadusként dolgozó Maier kamerájával. Fotó: vivianmaier.com

Ekkor megengedhette magának azt a luxust, hogy egy kis sötétkamrát alakítson ki a lakásában. A 40 éves dajkai pályafutása során továbbra is fényképezett, és lassan több száz doboznyi negatívot halmozott fel. Fényképei a kompozíció és a fény-árnyék egyensúlyának hihetetlen mesteri kezeléséről tanúskodnak (annak ellenére, hogy gyakran mozgásban lévő alanyokat örökített meg), és kreatívan használta a tükröket és a tükröződő ablakokat, hogy szokatlan önarcképeket készítsen.

"Karimás kalapjaival, vintage ruháival és túrabakancsaival talán ő állt a legközelebb Edward Gorey Kétes Vendégéhez. Éveken át mindenütt jelenlévőnek tűnt, fonott kosárral biciklizett a Sheridan Roadon és a szomszédos utcákon - alsógatyában, régimódi szoknyában, bőrcipőben, nyakába akasztott fényképezőgéppel -, néha egy kutyával a nyomában" – olvasható a tabletmag.hu visszaemlékezésében.

"A fényképek néha visszahozzák az emlékek zajait. Elkapják a felfordulást, a nap fékevesztett dolgait. A fotós szem még inkább észreveszi, hogy a különböző szülők hogyan foglalkoznak a különböző gyerekekkel. Egy kisfiúnak, aki üres üdítős üvegét borogatja, sikerül az utolsó cseppet is kiszednie a szívószálából, miközben édesanyja és édesapja mosolyogva nézi. Egy kimerült kislány mogorván néz a napba, az anyja pedig elfordul. Egy csapat első osztályos fiú a játszótéri labdával dribbel, profiként pózolnak, Vivian pedig azzal a fotográfiai kihívással kísérletezik, hogy elkapja az akciót."

Egyik emlékezetes fotósorozata az 1961-es iskolai sportnapon készült, ahol a közösség tagjait, szülőket és gyerekeket kapott lencsevégre. Fotóin életre kelnek ezek a személyes történetek, művészete ugyanakkor a kor társadalmi dinamikáját és hangulatát is tükrözi. A múlt század közepén egy közösség lassan elmúló pillanatainak lényegét ragadják meg – a jólét és a bizonytalanság, a megérkezés és az elveszettség érzését.

Maier életéről keveset tudunk; visszahúzódó természete miatt személyes története homályban maradt. Azonban fotói révén egyedülálló perspektívát nyújtott a chicagói zsidó közösség életéről és a 20. század közepi Amerika társadalmáról. Munkássága ma is inspirálja a fotográfia és a történelem iránt érdeklődőket, emlékeztetve minket a mindennapi élet szépségére és az elkapott pillanatok értékére.

Visszavonulása után Maier elszegényedett, és a raktárat, ahol a fényképeit, negatívjait és felszerelését tárolta, 2007-ben elárverezték. Azok a gyermekek, akiket egykor ő nevelt fel, támogatni kezdték őt, azonban 2009-ben, egy esés következtében súlyosan megsérült, és meghalt. Gyászjelentése tette lehetővé, hogy a raktáregység egyik vevője felfedezze személyazonosságát.

Vivian egy intim nézőpontot tudott kialakítani, valami olyasmit, ami megnövelte a fotóművészi munkájának jelentőségét, és talán enyhítette az őt körülvevő magányt.

Kivételes fotói csupán a halála után kerültek napvilágra, ma azonban világszerte ünneplik a jelentőségüket és számos kiállításon bemutatták őket New Yorktól Londonig. Munkássága különleges helyet foglal el a fotótörténetben, hiszen képei egyszerre dokumentálják a múltat és mesélnek egy titokzatos művész szemszögéről.

források: tabletmag, jwa, vivianmaier

Zucker-Kertész Lilla írása