Sábesz az Északi-sarkon

Hogyan tartható meg a sábesz ott, ahol a nap hónapokig nem kel fel vagy nem nyugszik le? Az Északi-sark különleges kihívást jelent a zsidó vallási előírások szempontjából (talán sok más szempontból is), hiszen jól tudjuk, hogy a sábát ünnepe péntek napnyugtától szombat estig tart – de mi van akkor, ha a helyen, ahol élünk, nem létezik napnyugta és napkelte?

A halahikus (zsidó vallási) megoldások egyike, hogy az évnek abban az időszakában, amikor teljes sötétségbe borul akár hónapokra a vidék, akkor a legközelebbi zsidó közösség (kehilla) időbeosztását kell követni, ahol még van napkelte és napnyugta. Például, ha valaki az alaszkai Utqiagvikban (korábban Barrow) tartózkodik, akkor a Fairbanks-i zmanimot – vagyis a vallási előírásokhoz kötött időpontokat – kell használnia. Így a sábesz – még az Északi-sarkvidéken is – mindig csak 25 óráig tart.

Amennyiben léteznek olyan szélsőséges vélemények, amik szerint meg kell várni, amíg a nap valóban felkel és lenyugszik – akkor bizony egy rendkívül hosszú szombatnak nézünk elébe e tájon. Az Északi-sarkon a nap évente egyszer, az őszi napéjegyenlőség idején nyugszik le, október elejéig szürkület van, majd teljes sötétség borul a tájra egészen tavaszig. Ez pedig érdekes helyzetet teremt Jom Kipur idején is: ha a böjt a napéjegyenlőségre esik, akkor elméletileg akár tizenkét és fél hónapig is tarthatna – bár szerencsére a halaha ennél jóval rugalmasabb megoldásokat kínál.

Az ilyen extrém körülmények is rámutatnak arra, hogy a zsidó vallási törvények alkalmazkodóképessége még a világ legkülönlegesebb pontjain is lehetővé teszi a parancsolatok megtartását.

Zucker-Kertész Lilla