Napi Talmud - Szánhedrin 19: „Rossz döntés"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt  találják meg.

Az előző misnából megtanultuk, hogy „a király nem ítélkezik és nem ítélkeznek fölötte”. Egy király nem ülhet rabbinikus bíróságon bíróként, de ő maga sem állhat ilyen bíróság ítélete alatt. A mai daf azonban néhány érdekes kivételt hoz:

Ráv Joszef azt mondja: Ezt csak Izrael királyairól tanították, de Dávid házának királyai ítélkeznek és ítéltetnek, ahogyan meg van írva: „Dávid háza, ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot reggel.” (Jeremiás 21:12)

Ráv Joszef visszarepít minket a bibliai időkbe. Salamon király uralkodása után Izrael egyesült királysága kettészakadt. Az északi királyság, Izrael, egymást követő izraelita dinasztiák uralma alatt állt, míg végül az asszírok elpusztították, és tíz törzsét szétszórták és erőszakkal asszimilálták őket. A déli királyság, Júda, továbbra is a Dávid-dinasztia uralma alatt maradt, míg a babilóniaiak le nem igázták, és meg nem döntötték a monarchiát.

Ráv Joszéf szerint, míg a bibliai elbeszélés alapján míg a lázadó és többnyire (a bibliai beszámoló szerint) gonosz Izrael királyai nem vehettek részt rabbinikus bíróságokon, és nem állhattak azok ítélete alatt, addig a dávidi királyok igen – mivel Jeremiás próféta kifejezetten azzal bízta meg őket, hogy igazságot szolgáltassanak. Sőt, abból, hogy Jeremiás azt parancsolja Dávid házának, hogy ítélkezzenek, arra következtethetünk, hogy ők maguk is az igazságszolgáltatás alá tartoztak:

Ha őt nem ítélik meg, hogyan ítélkezhet ő maga? Hiszen meg van írva: „Gyűljetek össze, igen, gyűljetek össze (hitkoshesu vakoshu)” (Cefanja 2:1), és Rés Lakis azt mondja: „Előbb ékesítsd fel (kaset) magad, és csak aztán másokat.”

Rés Lakis midrási értelmezése szerint előbb önmagunkat kell alávetni a rabbinikus törvénynek, mielőtt másokat alávetnénk neki.

Ha azonban a Dávid-házi királyok a törvény hatálya alá tartoztak, akkor miért voltak mentesek Izrael királyai? Ennek magyarázatára a Talmud egy hosszabb történetet hoz.

Egy bizonyos esemény miatt történt így: Jannáj király rabszolgája megölt egy embert. Simon ben Setáh azt mondta a bölcseknek: „Fordítsátok rá a figyelmeteket, és ítélkezzünk felette.” Üzentek Jannájnak: „A rabszolgád megölt egy embert.” Ő elküldte nekik a rabszolgát. Ekkor újra üzentek neki: „Te is gyere ide, ahogyan meg van írva: Tanúskodni kell az urával együtt. (2Mózes 21:29)”

Jannáj király (Alexander Jannaiosz), a Makkabeusok leszármazottja, I.e. 103–76 között uralkodott. Ő volt a Hasmoneus-dinasztia második királya, és Józefusz Flavius szerint hírhedt volt terjeszkedő hadjáratairól és arról, hogy kegyetlenül megtorolt minden ellenszegülést. Bíróság elé idézni őt és rabszolgáját merész tett volt, amely komoly kockázatot hordozott. A király azonban megjelent:

Eljött és leült. Simon ben Setáh azt mondta neki: „Jannáj király, állj fel, és tegyenek tanúvallomást ellened. És nem előttünk állsz, hanem az előtt állsz, aki szólott és a világ létrejött, ahogyan meg van írva: Akkor mindkét ember, akik között a per van, álljanak az Örökkévaló előtt. (5Mózes 19:17)” A király így felelt: „Nem állok fel, mert te ezt mondod, hanem csak akkor, ha társaid is ezt mondják.”

Simon ben Setáh jobbra fordult – a bírák a földre szegezték tekintetüket. Balra fordult – ők ismét elfordították az arcukat. Simon ben Setáh, aki a bíróság vezetőjeként és szóvivőjeként működött, megkövetelte Jannaitól, hogy Isten iránti tiszteletből álljon a bíróságon – mint minden más vádlott. Ismerve a király hajlamát ellenfelei meggyilkolására, a bíróság többi tagja nem volt hajlandó támogatni Simon ben Setáh kérését.

Simon ben Setáh így szólt hozzájuk: „Ti a gondolatok mesterei vagytok. Jöjjön a gondolatok mestere és büntessen meg benneteket.” Ekkor Gábriel angyal leszállt és lesújtott rájuk, és meghaltak. Abban a pillanatban kimondták: „A király nem ítélkezik és nem ítélkeznek fölötte, és nem tanúskodik, és mások sem tanúskodnak róla.”

A tárgyalás félbeszakadt, és soha nem folytatták. Túl veszélyes volt egy ilyen király felett ítélkezni. A történet rávilágít arra a káoszra, amely akkor keletkezik, amikor a monarchia hatalmat gyakorol az igazságszolgáltatás felett, és amikor a vezető és a bírósági rendszer konfliktusba kerül egymással. Azt sugallja, hogy ha valaki a törvény fölött állónak tartja magát, akkor nincs helye a törvény végrehajtásában.

Ugyanakkor ez a talmudi eszmecsere teljesen összeolvasztja a zsidó történelmi korszakokat: úgy képzeli el, hogy a rabbik működtetik a bírósági rendszert Dávid leszármazottainak uralma alatt, és hogy a Hasmoneusok az izraeliták. Az igazság keresése azonban örök, még akkor is, ha dinasztiák és királyságok változnak.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla