A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
A Bava Batra traktátus utolsó fejezetének nyitó misnája így szól:
Egy szokványos dokumentumban a tanúk belül, a papír írott oldalán írják alá. Egy összehajtott és megkötött dokumentumban a tanúk a hátoldalán írják alá.
A Gemara felteszi a kérdést:
Honnan származnak ezek az előírások?
A Misna általában leírja a törvényeket, de ritkán jelöli meg a szabályok forrását. A Gemara, ahogyan gyakran teszi, a beszélgetést azzal kezdi, hogy egy bibliai verset keres, amely megalapozza a Misna által rögzített törvényt. Rabbi Hanina egy konkrét versre gondol, a Jeremiás 32:44-re: „Pénzért vesznek majd mezőket, bejegyzik és lepecsételik az okiratokat, és tanúkat hívnak.” Ő így magyarázza:
Amikor a vers azt mondja: „Pénzért vesznek földeket, és aláírják az okiratokat” — ez a szokványos dokumentumokra vonatkozik. Amikor a vers azt mondja: És lepecsételik őket — ez a megkötött dokumentumokra vonatkozik.
Eredeti szövegkörnyezetében a vers egy olyan jövőt képzel el, amikor Izrael népe visszatér arra a földre, ahonnan száműzetésbe került, és olyan állandóságot és biztonságot érez, amely lehetővé teszi számukra a földvásárlást és -eladást. Rabbi Hanina szerint ez a vers azt is megmutatja, hogyan kell ezeket az ügyleteket lebonyolítani.
Bár Rabbi Hanina midrás olvasata hasonlít sok más, a Talmud által elfogadott magyarázathoz, ezt elvetik annak lehetősége miatt, hogy Jeremiás inkább magasabb szintű tanácsot ad — azaz: azaz dokumentáld az ingatlanügyleteidet —, mintsem részletes utasításokat a dokumentumok aláírásához.
Rafram egy alternatív verset hoz szintén Jeremiástól (32:11): „Így vettem az adásvételi okiratot, azt, ami le volt pecsételve, a feltételeket, és azt, ami nyitva volt.” Rafram ezt sugallja:
Amikor a versben ez áll: „Így vettem a vételi okiratot” - ez egy közönséges dokumentumra utal.
Amikor azt mondja: „Ami le volt pecsételve” - ez egy kötött dokumentumra utal.
Amikor azt mondja: „És ami nyitva volt” - ez a megkötött dokumentum közönséges, kibontott részére utal.
A Gemara itt is elutasítja Rafram midrásos jogi elemzését arra hivatkozva, hogy Jeremiás szándéka az események leírása volt, nem pedig általános jogi precedens megállapítása.
Más verset nem ismerve a Gemara arra a következtetésre jut, hogy ez a gyakorlat rabbinikus, és nem bibliai eredetű. De miért vezették be ezt a szabályt a rabbik? — kérdezi a Gemara.
Volt egy hely, ahol sok pap élt, és ezek nagyon lobbanékonyak voltak, és igyekeztek elválni a feleségüktől. A bölcsek pedig rendeletet hoztak, hogy ezeknek az embereknek a válólevélnek kötött formátumúnak kell lennie, remélve, hogy időközben visszanyerik a nyugalmukat.
A papok nem vehetnek el elvált nőket, beleértve azokat is, akiktől ők maguk váltak el. Ezért egy pap válása visszafordíthatatlan. Egy olyan városban, ahol a papok gyorsan haragra gerjedtek, és könnyedén hajlottak a válásra, a rabbik lassítani akarták a folyamatot, hogy amikor ezek a papok hirtelen el akarnák hagyni a feleségeiket, kénytelenek legyenek időt nyerni, hogy lenyugodjanak, mielőtt elkészítenék a szükséges dokumentumokat.
Ezért a rabbik bevezették az összehajtogatott és megkötött válási okmány használatát, amelynek elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, hogy segítsenek megőrizni e papok házasságait. Mivel nem akartak különbséget tenni a válólevelek és más dokumentumok között, ugyanezt a gyakorlatot vezették be más jogi dokumentumok esetében is.
Ez lenne valóban a magyarázata annak, miért léteznek nyitott és megkötött jogi dokumentumok? Nem tudhatjuk biztosan. Amit tudunk, az az, hogy a Tóra nem írja le, hogyan kell kinéznie a jogi dokumentumoknak, és hogy a Talmud nem tekinti Jeremiás verseit a rabbinikus gyakorlat forrásának. Vajon hogyan nézhettek ki a jogi dokumentumok a rabbik korában, a római és szaszanida társadalmakban, és milyen mértékben befolyásolták ezek a normák a zsidó gyakorlatot? Elképzelhető, hogy befolyásolták. Ugyanakkor megjegyezendő, hogy a Talmud ezt nem tartja lehetségesnek, és inkább egy olyan eredettörténetet választ, amely szerint a bekötött és összehajtogatott dokumentumok gyakorlata egy sajátosan rabbinikus dilemma megoldására alakult ki, amelyet egy csapat indulatos pap okozott.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 160 ITT olvasható.