Napi Talmud - Bava Batra 151: "Még nem halt meg."

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Most a Bava Batra 151-hez kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek. 

Két napja egy olyan történetet olvastunk, amelyben Rava a jogrendszert felhasználva próbált igényt tartani egy haldokló betérő vagyonára. Ma egy olyan történetet olvasunk, amelyben Rav Dimi a törvény ismereteit használja fel, hogy elkobozza nővére birtokát.

Rav Dimi nővérének volt egy gyümölcsöskertje. Valahányszor megbetegedett és azt hitte, hogy meg fog halni, a gyümölcsöst Rav Diminek ajándékozta. Amikor azonban felgyógyult, visszavonta az ajándékot és visszavette a kertet.

Egyrészt a nővér szokását értelmezhetjük úgy, mint nagylelkű gesztusok sorozatát: Rav Dimi nem lett volna első az öröklési sorban, így azzal, hogy súlyos betegségei idején neki juttatta a vagyont, gondoskodni próbált róla. Másrészt elképzelhető, hogy a halálos ágyához kapcsolódó kijelentések és a gyógyulást követő birtokvisszavonások érzelmileg megterhelőek voltak Rav Dimi számára – különösen, ha ő úgy ítélte meg, hogy nővére betegségei nem voltak annyira komolyak, és az egész rutin inkább figyelemfelkeltés volt. Talán bízhatunk abban, hogy Rav Dimiben mindig volt együttérzés nővére visszatérő betegségei iránt. Ugyanakkor együtt érezhetünk vele abban a pillanatban is, amikor a türelme elfogyott:

Egyszer a nővér megbetegedett. Üzent Rav Diminek: „Gyere, és vedd birtokba a vagyonomat.” Ő azonban azt válaszolta: „Nem akarok menni.”

Rav Dimi ezzel lezárta: „Nem fogsz meghalni, és én nem megyek.” De úgy tűnik, a nővér komolyan gondolta, hogy ezúttal itt a vég:

Újabb üzenetet küldött neki: „Gyere, és vedd birtokba a vagyonomat bármilyen módon, ahogy akarod.”

Ekkor Rav Dimi elment, és fenntartott nővére számára a gyümölcsöskert egy részét, a maradékot pedig tulajdonba vette az adásvétel jogi aktusával.

Rav Dimi lehetőséget látott arra, hogy véget vessen ennek az érzelmileg megterhelő körforgásnak: félretett egy részt a kertből, és megszerezte a maradékot, tudván, hogy a halálos ágyon tett ajándékozás, amely csak a vagyon egy részét érinti – mint már megtanultuk –, visszavonhatatlan. Ezúttal, amikor nővére felépül, és megpróbálja visszavenni a gyümölcsöst, nem fogja tudni megtenni.

Ahogy az várható volt, a nővér felépült. Amikor megpróbálta visszavonni az ajándékot, Rav Dimi nem volt hajlandó visszaadni a gyümölcsöst. Ezért a nővér beperelte őt, és az ügyet Rav Nahman elé vitte.

Rav Dimi eleinte nem volt hajlandó megjelenni a bíróságon, mondván, hogy jogilag szerezte meg a gyümölcsöst, és nem kényszeríthető annak visszaadására. Rav Nahman azonban, aki egyértelműen együttérzett a nővérrel, ultimátumot adott: „Gyere a bíróság elé, vagy kiközösítelek.”

Amikor Rav Nahman megvizsgálta az ügyet, a nővér pártjára állt, és így érvelt:

„Aki halálos ágyán adományoz, visszavonhatja az ajándékát, még akkor is, ha nem az összes vagyonát ruházta át, mivel nyilvánvalóan csak azért adományozott, mert úgy hitte, hogy meg fog halni.”

A nővér megnyerte a pert. Ahogyan Rava két oldallal korábban a Bava Batra 149-ben, úgy Rav Dimi is a jog ismeretét használta fel arra, hogy megszerezzen egy vagyontárgyat, de egy kollégája megakadályozta ebben. Láthatjuk, hogy a rabbik sem mentesek a hatalommal való visszaéléstől, de egy kollégákból álló közösség képes visszatartani őket – legalábbis ebben a két esetben.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

A Bava Batra 151 ITT olvasható.