7. Kedosim 19–20,27

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 19,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 19,2 Szólj Izráel fiainak egész községéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,3 Mindenki félje anyját és atyját és szombatjaimat tartsátok meg. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,4 Ne forduljatok a bálványok felé és öntött Isteneket ne készítsetek magatoknak. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,5 És midőn áldoztok békeáldozatot az Örökkévalónak, úgy áldozzátok, hogy elfogadja.

Lev 19,6 Áldozástok napján egyék meg és másnap; és ami megmarad a harmadik napig, tűzben égettessék el.

Lev 19,7 És ha megennék azt a harmadik napon, megvetés tárgya az, nem lesz elfogadva.

Lev 19,8. Bárki eszi, viselje bűnét, mert az Örökkévaló szentségét megszentségtelenítette és az az ember irtassék ki népéből.

Lev 19,9 És amikor learatjátok országotok aratását, ne arasd le teljesen földed szélét és ami elhullott, ne szedegesd fel.

Lev 19,10 Szőlődet ne böngészd és szőlőd elhullott szemeit ne szedegesd fel, a szegénynek és a jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,11 Ne lopjatok, ne tagadjátok le az igazságot és ne hazudjatok egymás ellen.

Lev 19,12 És ne esküdjetek az én nevemmel hazugságra, úgyhogy megszentségtelenítsd Isten nevét. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,13 Ne fosztogasd felebarátodat és ne rabolj, ne hagyd éjjelen át béresszolgádnak munkadíját magadnál reggelig.

Lev 19,14 Ne átkozd a süketet és a vak elé ne vess gáncsot, hanem féld Istenedet. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,15 Ne kövess el igazságtalanságot az ítéletben, ne légy tekintettel a szegényre és ne tiszteld a hatalmas személyét, igazsággal ítéld meg embertársadat.

Lev 19,16 Ne járj, mint rágalmazó néped között; ne maradj tétlen felebarátod vérénél. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,17 Ne gyűlöld testvéredet szívedben; feddjed embertársadat, hogy ne viselj miatta bűnt.

Lev 19,18 Ne állj bosszút és ne tarts haragot néped fiai között; hanem szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,19 Törvényeimet tartsd meg; barmodat ne párosítsd másféle fajúval és meződet ne vesd be kétféle maggal; és kétféléből készült ruhát, kevert szövésűt ne végy magadra.

Lev 19,20 Ha férfi hál nővel és közösül vele, aki rabszolganő, egy férfinak jegyese, de meg nem váltatott, sem szabadság nem adatott neki, érje őket büntetés, de ne ölessenek meg, mert nem volt fölszabadítva.

Lev 19,21 Vigye el a férfi bűnáldozatát az Örökkévalónak a találkozás sátrának bejáratához, bűnáldozatra való kost.

Lev 19,22 És szerezzen számára engesztelést a pap a bűnáldozat kosával az Örökkévaló színe előtt, vétke miatt, melyet vétkezett, és megbocsáttatik neki a vétke, melyet vétkezett.

Lev 19,23 És midőn bementek az országba és ültettek bármilyen gyümölcsfát, hagyjátok érintetlenül a gyümölcsét; három évig legyen számotokra érintetlen, ne egyétek meg.

Lev 19,24 De a negyedik évben minden gyümölcs szent legyen hálaadásra az Örökkévalónak,

Lev 19,25 és az ötödik évben ehetitek a gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek a termést. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,26 Ne egyetek semmit vérével; ne űzzetek varázslást és ne jósolgassatok.

Lev 19,27 Ne vágjátok le kerekre hajatok szélét és ne borotváld le szakállad szélét.

Lev 19,28 Ne tegyetek testeteken bevágást halott miatt és bekarcolt jeleket ne tegyetek magatokon. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,29 Ne szentségtelenítsd meg leányodat, paráználkodni engedve őt, ne legyen parázna az ország, ne teljék meg az ország fajtalansággal.

Lev 19,30 Szombatjaimat őrizzétek meg és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,31 Ne forduljatok a szellemidézőkhöz, se a varázslókhoz; ne keressétek fel őket, nehogy tisztátalanná váljatok általuk. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,32 Ősz fej előtt állj föl és tiszteld az öregnek arcát és féld Istenedet. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 19,33 És ha jövevény tartózkodik nálad országtokban, ne tégy vele rosszat.

Lev 19,34 Olyan legyen nálatok a jövevény, aki köztetek tartózkodik, mint az odavaló, és szeresd őt, mint tenmagadat, mert jövevények voltatok Egyiptom országában. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 19,35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, se mértékben, se súlyban, se ürmérésben.

Lev 19,36 Igaz mérleg, igaz súlykövek, igaz éfa, igaz hin legyen nálatok. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából.

Lev 19,37 Tartsátok meg minden törvényemet és minden rendeletemet, hogy teljesítsétek őket. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 20,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 20,2 Mondd meg Izráel fiainak: Bárki Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó jövevények közül, aki magzatából ad a Moloknak, ölessék meg; az ország népe kövezze meg kövekkel.

Lev 20,3 Én is az ilyen férfi ellen fordítom arcomat és kiirtom őt népe közül, mert magzatából adott a Moloknak, hogy beszennyeze szentélyemet és megszentségtelenítse szent Nevemet.

Lev 20,4 És ha az ország népe szemet húny a férfi előtt, mikor magzatából Moloknak ad és nem öli meg őt,

Lev 20,5 akkor majd én fordítom arcomat az ellen a férfi ellen és családja ellen, és kiirtom őt és mindazokat, akik paráználkodnak példája után, paráználkodva a Molok után, népük közül.

Lev 20,6 És a személy, aki a szellemidézőkhöz és varázslókhoz fordul, paráználkodván utánuk, arcomat majd az ellen a személy ellen fordítom és kiirtom őt népe közül.

Lev 20,7 Szenteljétek meg magatokat, hogy szentek legyetek, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 20,8 Tartsátok meg törvényeimet és teljesítsétek őket. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket.

Lev 20,9 Mert mindenki, aki átkozza atyját vagy anyját, ölessék meg; atyját vagy anyját átkozta, vérbűn van rajta.

Lev 20,10 És a férfi, aki házasságot tör valakinek feleségével, aki házasságot tör felebarátjának feleségével, ölessék meg a házasságtörő férfi és a házasságtörő nő.

Lev 20,11 És a férfi, aki atyja feleségével hál, fölfedte atyja mezítelenségét, ölessenek meg mindketten, vérbűn van rajtuk.

Lev 20,12 És ha egy férfi menyével hál, ölessenek meg mindketten, utálatosságot követtek el, vérbűn van rajtuk.

Lev 20,13 És ha egy férfi férfival hál, amint hálnak nővel, utálatosságot követtek el mindketten, ölessenek meg, vérbűn van rajtuk.

Lev 20,14 És ha férfi elvesz egy nőt és annak anyját, fajtalanság az; tűzben égessék el őt és azokat, hogy ne legyen fajtalanság köztetek.

Lev 20,15 Ha egy férfi barommal közösül, ölessék meg, a barmot pedig üssétek agyon.

Lev 20,16 És ha egy nő közeledik egy baromhoz, hogy az egyesüljön vele, öld meg a nőt és a barmot, ölessenek meg; vérbűn van rajtuk.

Lev 20,17 És ha egy férfi elveszi nővérét, atyja leányát vagy anyja leányát és látja mezítelenségét és a nő látja az ő mezítelenségét, gyalázat az, irtassanak ki népük fiainak szeme előtt; nővére mezítelenségét fedte föl, viselje bűnét.

Lev 20,18 És ha egy férfi tisztulásában szenvedő nővel hál és fölfedte mezítelenségét, mivel megmeztelenítette forrását és a nő fölfedte vérének forrását, irtassanak ki mindketten népük közül.

Lev 20,19 Anyád nővérének sem atyád nővérének mezítelenségét föl ne fedd, mert vérrokonát meztelenítette meg, bűnüket viseljék.

Lev 20,20 Ha egy férfi nagynénjével hál, nagybátyjának mezítelenségét fedte föl; viseljék vétküket, gyermektelenül haljanak meg.

Lev 20,21 Ha egy férfi elveszi fivérének feleségét, fertőzet az; fivérének mezítelenségét fedte föl, gyermektelenek legyenek.

Lev 20,22 Tartsátok meg minden törvényemet és minden rendeletemet és tegyétek meg azokat, hogy ki ne vessen benneteket az ország, ahová beviszlek benneteket, hogy benne lakjatok.

Lev 20,23 És ne járjatok annak a nemzetnek törvényei szerint, amelyet én elűzök előletek, mert ők mindezeket tették és megútáltam őket.

Lev 20,24 És mondtam nektek: Ti kapjátok örökségül földjüket és én adom azt nektek, hogy bírjátok azt, a tejjel-mézzel folyó országot. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki elkülönítettelek benneteket a népektől.

Lev 20,25 Tegyetek különbséget a tiszta és a tisztátalan barom között, a tisztátalan és tiszta madár között, hogy meg ne undokítsátok lelketeket a barom és a madár által és semmi által, ami mászik a földön, amit elkülönítettem tőletek, mint tisztátalanokat.

Lev 20,26 Legyetek nekem szentek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló; azért különítettelek el benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.

Lev 20,27 És a férfi vagy nő, aki közöttük szellemidéző vagy varázsló lesz, ölessék meg; kővel kövezzék meg őket, vérbűn van rajtuk.

***

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

Hogyan szeressük önmagunkat? – avagy a barátságról 

Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Mire kötelez ez minket? Őszinteségre önmagunkkal és másokkal szemben, ha komolyan vesszük a törvényt.

Az, hogy úgy szeressük a felebarátunkat, a társunkat, mint magunkat, annyit biztosan kér tőlünk, így szokás hagyományosan érteni, hogy viselkedjünk vele úgy, ahogy másoktól is elvárjuk, hogy velünk viselkedjenek. Korrektséget, kiszámíthatóságot. Hogy ne kezeljünk a másikat céljaink eszközeként. Tudjuk, hogy neki is vannak éppen olyan legitim céljai, mint nekünk, épp annyi joga van élni és megvalósítani a céljait, mint nekünk. Ne gázoljunk át rajta. A közösségi együttélés minimálfeltétele az előírás. De szeretni kell és úgy, ahogy önmagunkat. Hogyan akkor? Önmagát az ember, ha jól csinálja, kritikusan, távolságtartóan szereti.

Próbálja látni kívülről magát, az a célja, hogy jobb és könnyebben szerethető ember legyen mások és önmaga számára is. Akit szeretünk, azzal őszinték vagyunk és ha magunkat képesek vagyunk szeretni, akkor joggal várhatjuk el magunktól ezt az őszinteséget. Az szereti magát igazán, aki nem hazudik magának. Az önszeretet ellentéte a nárcizmus, az önimádat. Az nem fokozott, hanem rossz és káros önszeretet.

Aki eléggé kiegyensúlyozottan szereti magát, elfogadja, hogy olyan, amilyen és igyekszik még jobb önmagává válni.  Nem omlik össze annak belátásától, hogy nem tökéletes. És ez az ember mer őszinte lenni felebarátaival, társaival is. Nem félti magát attól, hogy ha őszinte, nem fogják többé szeretni, nem magára, hanem másokra gondol. És tud úgy őszinte lenni, ahogy ő maga is el tudná viselni, ha őszinték vele. Kedvesen, támogatóan és határozottan.

A Tóra azt tanítja nekünk, hogy ugyanúgy kell szeretnünk, ugyanolyan bonyolultan és sokrétűen önmagunkat, mint másokat és hogy a kettő csak együtt lehetséges. Aki nem szereti önmagát így, elfogadóan és kritikusan, az másokat sem tud így szeretni. 

Az, hogy szeresd felebarátod, mint önmagad, igazából nem csak parancs, hanem megállapítás is. Ha szeretni akarsz, egyensúlyban kell lennie benned a mások iránti szeretetnek a magad elfogadásában megnyugvó lelki békével.

Forrás:  Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Teremts te is egy világot!

A Tórában leírt „szentség”-törvények mindig zavarba hozzák az embert, hiszen szembesülünk avval, hogy mit nem teszünk meg, pedig megtehetnénk… Pláne embertársainkkal. Nézzük meg például ezt a két micvát, azaz isteni parancsot, amelyik a béke alapja lenne: 

„Ne gyűlöld testvéredet szívedben, ne feddjed embertársadat, hogy ne viselj miatta bűnt.” XIX/17.

Ha jobban belegondolunk azonban, ezek az útmutatónak tűnő mondatok lényegében parancsok, micvák, tehát kötelesek vagyunk (volnánk) megtenni őket. Mindannyian (értsd, hölgyek és urak), mert helytől, időtől függetlenek! 

Sokszor tanítottam már ezekről a „kis” micvákról, amelyek „kis” lépések az Örökkévaló felé. És ha ezen logika alapján élünk, akkor levonhatjuk az egyszerű következtetést: ha békés, szeretetteljes viszonyban élünk egymással a közösségeinkben, akkor ezáltal közelebb is kerülünk az Örökkévalóhoz! 

Ám nézzük meg, hogyan kellene ennek kinézni a gyakorlatban! 

A rabbik leírják az elméleti megoldást:

    1. felfigyelsz rá, hogy egy másik zsidó negatív véleményt fogalmaz meg rólad, hamis vádakkal illet a hátad mögött; 
   2. ne kezdj el neheztelni rá, mert a végén még te is meggyűlölöd; 
  3. tiltakozz a vádak miatt és ellen; 
  4. kérdezd meg őt, mi sarkallta arra, hogy rosszat mondjon rólad; 
  5. talán így kiderül, melyik magatartásodat, gesztusodat, reakciódat értette félre.

Sőt, a mestereink hozzáteszik, hogy ezt az egészet abban a helyzetben is meg kell tenni, ha meg vagy róla győződve, hogy a fellépésed nem fog eredményt hozni. Tény azonban, hogy ha meg sem kísérled a kibékülést, akkor az égi bíróság azt neked fogja felróni. Ezért írja a Tóra: „Ne viselj miatta bűnt”. 

Tehát a tartós utálkozássá váló állapotokat kötelességünk megkísérelni megváltoztatni. (Legalább meg kell próbálni!) Természetesen könnyű azt mondani, hogy fontoljuk meg a cselekedetünket, meg hogy álljunk ellen annak az indulatunknak, ami arra indítana bennünket, hogy azonnal hangosan adjunk hangot a neheztelésünknek. A Tóra könnyű kézzel javasolja, hogy ne a bosszúvágy hajtson minket, még akkor sem, ha igazunk van. És arról sem lenne nehéz prédikálni, hogy ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a másikkal szemben érzett gyűlöletünket, hanem próbáljunk meg ennek ellenében tenni. 

Ám ezek a tanítások ugyanarról az egy szóról beszélnek: felelősség. Amit Antoine de Saint-Exupéry által került be a mindennapi beszédbe: felelősek vagyunk a saját tetteinkért! És hatványozottan azokért, amelyek az emberi kapcsolatainkra is kihatással vannak. 

Ám érdekes módon a Tóra magasabbra helyezi a lécet a zsidó közösség számára, amikor azt mondja, hogy (bizonyos szintig) felelősek vagyunk embertársaink tetteiért is, ha azokat észleltük. 

Megdöbbentően csodás és emberi könyv a Tóra! Már 3 évezrede megtanította a zsidó népnek, hogy tudatosítsuk magunkban: semmi sem a véletlen műve, ami velünk történik. 

De az emberek nem angyalok és az angyalok nem emberek. A világ sajnos nem a Tóra alapján élnek és a világ nem a Tóra alapján működik. Ám ettől függetlenül a tórai parancsolatok érvényesek, és szinte kérnek, hogy mi legyünk mások, mint a világ fősodrása, mert az Örökkévaló is más, mint minden más energia a világban. 

És ő azt kérte, hogy hozzá hasonlatosak legyünk! Figyelve a teremtett világra…

Forrás:  Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: A hazugság életveszélyt jelent

„…és ne hazudjatok egymás ellen.” (III.M. 19/11.)

Van „kegyes hazugság, ami helyzettől függően megbocsátható, igazolható? Vagy abból kiindulva, hogy „Isten igazságra alapozta a világot”(Szanhedrin 64a), a hazugság tilalma abszolút értékű?

Smuel Adels   rabbi (1555, Maharsha – 1631, Krakkó) szerint vissza kell térni a kezdetekhez: „Kezdetben teremtette Isten…  ” (I.M. 1/1). A tórai héber szöveg három első szavának utolsó betűi (alef, mem, táv  ) összeolvasva ezt a szót adják ki: „igazság” (emesz  )! Ebből levezethető, hogy a hamis beszéd a világ létét aknázza alá.” Ugyanis ha az „igazság” (emesz  ) szóból hiányzik a legkisebb számértékű „a” (alef  ) betű, akkor a megmaradt két betű összeolvasva ezt jelenti: „halál” (mesz  )! „Aki egy keveset is elvesz az igazságból, halált hoz a világra” – tanította a bölcs rabbi.

„Ráv mondta: nem létezik tiszta igazság a földön (értsd: nincs ember, aki csak igazat mondana). Ráv Táv: „Ha az egész világot nekem adnák, akkor sem hazudnék”. „Egyszer egy városban jártam, a neve Kusta (arámi nyelven: igazság). Ott az emberek sosem hazudnak és soha sem halnak meg kiszabott idejük előtt. Onnan vettem feleséget, aki két fiút szült. Egy nap feleségem hajat mosott a házban. Ekkor bekopogott egy szomszéd és az asszonyt kereste. Azt gondoltam, nem illik mondani, hogy az asszony hajat mos, ezért azt válaszoltam a szomszédnak, hogy nincs itthon. Erre meghalt mind a két fiam. A város lakói jöttek és kérdezték: mi történt? Erre elmondtam az igazságot. A város lakói azt válaszolták: kérünk, hagyd el a városunkat és ne hozz több halált az itt lakókra.” (Szanhedrin 97a  )

A példázat szerint a „kegyes” hazugság nem megengedett, a hazugság életveszélyt jelent. De van példa a megengedett hazugságra is!

„A bölcsek három dologban elfogadhatónak, megengedhetőnek tartják eltérni az igazságtól! Ezek: a bölcsek szerénységében, a nemi élet kérdésében és a vendéglátás dolgában.” 

A bölcseknek megengedhető, ha szerénységből letagadják tudásuk egy részét. Nemi életre vonatkozó kérdésekre szabad hamis választ adni, amennyiben a valóság kimondásával kényelmetlen helyzetbe kerülne a megkérdezett. A vendéglátás kérdésében: ha egy bölcset megkérdeznek, hogy szívesen fogadta-e korábbi vendéglátója, attól tarthat, hogy pozitív válasza esetén nemkívánatos vendégek sora lepné el vendéglátóját. Tehát letagadhatja, hogy kedves vendéglátásban volt része. (Bává Metziá 23b-24a  )

Josef Meir Weiss rabbi története Dovid Koffler haláláról

„– Rebe! Reb Dovid Koffler   haldoklik! A rebbét kéreti!

Erre a szaploncai Josef Meir Weiss   rabbi abbahagyta a tanítást, sietett a beteghez, hívei meg utána. Dovid Koffler megragadta a rabbi kezét:

– Könyörgöm, segítsen! Tudom, ha akar, akkor segíteni tud rajtam, hogy meggyógyuljak!

A rabbi szelíd hangján mondta: 

– Reb Dovid! Megesküszöm a kegyelmes Isten Nagy Szent nevére, hogy meg fogsz gyógyulni!

Néma csend lett a szobában… Még nem hallottak esküt rabbi szájából! De hogy Isten nevére… Ez elképzelhetetlen volt számukra. A beteg viszont megnyugodott, és a rabbi pedig indult vissza a tanházba. Az utca sarkáig sem ért a híveivel, amikor jött a samesz a szörnyű hírrel: 

– Reb Koffler halott! 

A rabbi ekkor csendes békés hangon ezt mondta: 

– Baruch Dájen ha Emesz! Legyen áldott az igaz Bíró!... Tudtam, hogy menthetetlen. A hátralevő idő csak kínt és gyötrődést jelentett volna számára. Rettegett a haláltól! A Sulchan Aruch szerint ha egy beteg megmentéséről van szó, az élet néhány röpke pillanatáért is meg lehet szegni a szent szombati tilalmat! Ezért esküdtem meg neki! Pusztuljon az én túlvilági osztályrészem, az a fontos, hogy abba az emberbe lelket leheltem: elvettem a félelmét!”

Forrás:  Mazsihisz.hu