4. Tázriá 12–13,59

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 12,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 12,2 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: Ha egy nő magzatot hoz világra és szül fiúgyermeket, tisztátalan legyen hét napig; szenvedésének tisztulási napjai szerint legyen tisztátalan.

Lev 12,3 És a nyolcadik napon metéltessék körül előbőrének húsa.

Lev 12,4 És harminchárom napig maradjon vérében való tisztulásában; semmi szenthez ne nyúljon és a szentélybe be ne menjen, míg le nem teltek tisztulásának napjai.

Lev 12,5 Ha pedig leánygyermeket szül, tisztátalan legyen két hétig tisztulása szerint; hatvanhat napig pedig maradjon vérétől való tisztulásában.

Lev 12,6 És midőn leteltek tisztulásának napjai fiúnál vagy leánynál, hozzon egyéves juhot égőáldozatnak és galambfiat vagy gerlicét vétekáldozatnak a találkozás sátrának bejáratához, a paphoz.

Lev 12,7 És a pap mutassa be az Örökkévaló színe előtt és szerezzen engesztelést számára és megtisztul vére folyásától. Ez a törvény a szülő nőről fiúgyermeknél vagy leánygyermeknél.

Lev 12,8 És ha nem futja vagyonából, amennyi elég egy bárányra, akkor vegyen két gerlicét vagy két galambfit, egyet égőáldozatnak és egyet vétekáldozatnak, hogy engesztelést szerezzen számára a pap és tiszta lesz.

Lev 13. Lev 13,1És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:

Lev 13,2 Ha egy ember testének bőrén daganat vagy var vagy világos folt keletkezik és ez testének bőrén a poklosság sebévé válhatik, akkor vigyék Áronhoz, a paphoz, vagy egyik fiához a papok közül.

Lev 13,3 És a pap nézze meg a sebet a testnek bőrén és ha a szőr a sebben átváltozott fehérré, és a seb színe mélyebb a test bőrénél, a poklosság sebe az; a pap nézze meg és jelentse ki tisztátalannak.

Lev 13,4 És ha fehér a folt testének bőrén és nem mélyebb a színe a bőrnél és a szőre sem változott át fehérré, akkor a pap zárja el őt, akin a seb van, hét napig.

Lev 13,5És nézze meg a pap a hetedik napon, és íme, ha a seb megmaradt a maga színében, nem terjedt tovább a seb a bőrben, akkor zárja el a pap hét napig másodszor.

Lev 13,6 És nézze meg őt a pap a hetedik napon másodszor, és íme, ha homályosodott és nem terjeszkedett a seb a bőrben, akkor tisztának jelentse ki a pap; varasodás az; mossa meg ruháit és tiszta lesz.

Lev 13,7 Ha azonban terjeszkedik a varasodás a bőrben, miután megmutatta magát a papnak megtisztulás végett, akkor mutassa meg magát mégegyszer a papnak.

Lev 13,8 Nézze meg a pap és íme, ha terjeszkedett a varasodás a bőrben, akkor tisztátalannak jelentse ki a pap, poklosság az.

Lev 13,9 Ha a poklosság sebe van az emberen, vigyék el a paphoz;

Lev 13,10 és a pap nézze meg és íme, ha fehér daganat van a bőrben és az fehérré változtatta a szőrt és vadhús nő a daganatban;

Lev 13,11 régi poklosság ez testének bőrén; tisztátalannak jelentse ki a pap; ne zárja el, mert tisztátalan ő.

Lev 13,12 Ha pedig a poklosság kifakad a bőrön és elfödi a poklosság a sebnek egész bőrét, a fejétől a lábáig, amennyire ezt a pap látja;

Lev 13,13 akkor nézze meg a pap és íme, ha elfödte a poklosság az egész testét, akkor jelentse ki tisztának a sebet; egészen átváltozott fehérré, tiszta az.

Lev 13,14 De amikor vadhús mutatkozik rajta, tisztátalan legyen.

Lev 13,15 Nézze meg a pap a vadhúst és jelentse ki tisztátalannak; a vadhús tisztátalan, poklosság az.

Lev 13,16 Vagy ha a vadhús újra átváltozik fehérré, akkor menjen el a paphoz,

Lev 13,17 és a pap nézze meg őt és íme, ha átváltozott a seb fehérré, akkor tisztának jelentse ki a sebet, tiszta az.

Lev 13,18 Ha a testen, a bőrén fekély van és meggyógyult,

Lev 13,19 és a fekély helyén fehér daganat vagy fehér vöröses folt van, akkor mutassa meg magát a papnak,

Lev 13,20 nézze meg a pap és íme, ha színe alacsonyabb a bőrénél és szőre átváltozott fehérré, akkor tisztátalannak jelentse ki őt a pap, poklosság sebe az, a fekélyen fakadt ki.

Lev 13,21 De ha megnézi azt a pap és íme, nincs benne fehér szőr és nem is alacsonyabb a bőrnél, de homályos, akkor zárja el a pap hét napig.

Lev 13,22 És ha terjed a bőrben, akkor tisztátalannak jelentse ki a pap, seb az.

Lev 13,23 De ha helyén marad a folt és nem terjeszkedik, a fekély hegedése az; tisztának jelentse őt ki a pap.

Lev 13,24 Vagy ha a test bőrén égés sebe van és az égés sebhelyén vörösesfehér vagy fehér folt lesz,

Lev 13,25 a pap nézze meg és íme, elváltozott a fehér szőr a folton és színe mélyebb a bőrnél, poklosság az, az égés sebben fakadt ki, tisztátalannak jelentse ki őt a pap, poklosság sebe az.

Lev 13,26 De ha megnézi a pap és íme, nincs a foltban fehér szőr és színe nem is alacsonyabb a bőrnél, de homályos, akkor zárja el őt a pap hét napig.

Lev 13,27 És nézze meg a pap a hetedik napon; ha terjeszkedik a bőrben, tisztátalannak jelentse ki a pap, poklosság sebe az.

Lev 13,28 De ha helyén maradt a folt és nem terjeszkedett el a bőrben és homályos, az égésseb daganatja az, tisztának jelentse ki a pap, mert az égésseb hegedése az.

Lev 13,29 Ha egy férfin vagy nőn seb van a fején vagy az állán,

Lev 13,30 nézze meg a pap a sebet és íme, színe mélyebb a bőrnél és benne aranysárga apró szőr van, akkor tisztátalannak jelentse ki a pap, ótvar az, poklossága az a fejnek vagy az állnak.

Lev 13,31 És ha megnézi a pap az ótvar sebét és íme, nem mélyebb a színe a bőrnél és fekete szőr sincs benne, akkor zárja el a pap azt, akin az ótvar sebe van, hét napig.

Lev 13,32 És nézze meg a pap a sebet a hetedik napon és íme, nem terjeszkedett az ótvar és nincs benne aranysárga szőr és az ótvar színe nem mélyebb a bőrnél,

Lev 13,33 akkor borotválkozzék meg, de az ótvart ne borotválja le; zárja el a pap, akin az ótvar van, hét napig.

Lev 13,34 És nézze meg a pap az ótvart a hetedik napon és íme, nem terjeszkedett az ótvar a bőrben és színe sem mélyebb a bőrnél, akkor tisztának jelentse ki a pap; mossa meg ruháit és tiszta lesz.

Lev 13,35 De ha elterjedt az ótvar a bőrben a tisztálkodás után,

Lev 13,36 nézze meg a pap és íme, terjedt az ótvar a bőrben, ne keresse a pap az aranysárga szőrt, tisztátalan az.

Lev 13,37 De ha úgy látja, hogy megállapodott az ótvar és fekete szőr nőtt benne, akkor meggyógyult az ótvar és ő tiszta és tisztának jelentse ki a pap.

Lev 13,38 És ha a férfi vagy nő testének bőrén foltok vannak, fehér foltok,

Lev 13,39 nézze meg a pap, és íme, testük bőrén homályosak a fehér foltok, fehér var az, kifakadt a bőrön; tiszta ő.

Lev 13,40 És ha egy férfiú fején kihull a haja, kopasz lesz; tiszta ő.

Lev 13,41 És ha arca felől hull ki a haja, kopasz homlokú, de tiszta ő.

Lev 13,42 De ha a kopasz fején vagy a kopasz homlokán vöröses-fehér seb van, kifakadó poklosság az a kopasz fején vagy a kopasz homlokán.

Lev 13,43 Ekkor nézze meg őt a pap és íme, a seb daganatja vöröses-fehér a kopasz fején vagy a kopasz homlokán, amilyen a poklosság színe a test bőrén,

Lev 13,44 poklos férfiú ő, tisztátalan ő; tisztátalannak jelentse ki a pap, fején van a sebe.

Lev 13,45 És a poklosnak, akin a seb van, ruhái legyenek megszaggatva és feje legyen meztelenítve és bajuszáig burkolódzzék be és ezt kiáltsa: tisztátalan, tisztátalan!

Lev 13,46 Mindazokon a napokon, míg a seb rajta van, tisztátalan legyen; tisztátalan ő, egyedül lakjék, a táboron kívül legyen a lakhelye.

Lev 13,47 És ha a ruhán poklosság sebe lesz, gyapjúruhán vagy lenruhán,

Lev 13,48 vagy szöveten vagy fonaton, akár lenből van, akár gyapjúból, vagy bőrön vagy bármi bőrmunkán,

Lev 13,49 és ha a seb zöldes vagy vöröses a ruhán vagy a bőrön vagy a szöveten vagy a fonaton vagy bármi bőrmunkán, poklosság sebe az és meg kell mutatni a papnak.

Lev 13,50 És nézze meg a pap a sebet és zárja el a sebet hét napig;

Lev 13,51 és nézze meg a sebet a hetedik napon; és ha terjedt a seb a ruhán vagy a szöveten vagy a fonaton vagy a bőrön, bármely munkán, amire a bőrt feldolgozzák, pusztító poklosság a seb, tisztátalan az.

Lev 13,52 És égesse el a ruhát vagy a szövetet vagy a fonatot, akár gyapjúból, akár lenből, vagy bármely bőrmunkát, amelyen a seb van, mert pusztító poklosság az, tűzben égettessék el.

Lev 13,53 De ha megnézte a pap és íme, nem terjeszkedett a seb a ruhán vagy a szöveten vagy a fonaton vagy bármely bőrmunkán;

Lev 13,54 akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák meg azt, amin a seb van és zárja el még hét napig.

Lev 13,55 És nézze meg a pap, miután megmosták a sebet és íme, nem változtatta el a seb a színét és a seb nem terjeszkedett, tisztátalan az, tűzben égessék el; romlás az, akár visszáján, akár színén van.

Lev 13,56 És ha megnézte a pap és íme, homályosodott a seb, miután megmosták, akkor tépje ki a ruhából vagy bőrből vagy a szövetből vagy a fonatból.

Lev 13,57 És ha mégis meglátszik a ruhán vagy a szöveten vagy a fonaton vagy bármely bőrmunkán, fakadó poklosság az, tűzben égesse el azt, amin a seb van.

Lev 13,58 És a ruhát, a szövetet vagy a fonatot vagy bármely bőrmunkát, melyet megmostak, hogy távozzék belőlük a seb, mossák meg mégegyszer és tiszta lesz.

Lev 13,59 Ez a törvény a poklosság sebéről a gyapjú- vagy lenruhán vagy a szöveten vagy a fonaton vagy bármely bőrművön, hogy tisztának vagy tisztátlannak jelentsék ki.

***

MAGYARÁZATOK A TÁZRIA-MECORA 
PÁROS HETISZAKASZHOZ

Ne támaszkodj kizárólag a saját ítéletedre!

A Tóra harmadik könyvének ezek a páros hetiszakaszai a rabbinikus hagyomány szerint lényegében a gonosz pletykákról szólnak, arról, hogyan ne beszéljünk. 

De hogyan igen? Hogyan kell okosan megdicsérni a körülöttünk lévőket, hogy motiváció legyen a változásra, ne a nárcizmus keltetője?

A rejtélyes, de semmiképpen sem vonzó kiütés-félét, amellyel a Tázriá-Mecorá hetiszakasz foglalkozik, a rabbik, áldott emlékű bölcseink a gonosz nyelvvel hozzák kapcsolatba. Ha, akár mégoly indokoltan, szidalmazzuk társainkat, csak a negatív energiákat cirkuláltatjuk a világban, ráadásul az egész indirekt önigazolás: ezek ilyenek, mi ezzel szemben jók vagyunk. Nem a legszebb módja az önvizsgálat elkerülésének, az önigazolásnak, de mértéktelenül népszerű, nehéz neki ellenállni.

Nem túl eredeti, de tagadhatatlanul igaz úgy gondolni, hogy az ellenkezőjére kell törekednünk, arra, hogy minél több jót próbáljunk mondani egymásról, az életmód-tanácsadó bestsellereknek ebben igazuk van. Csak nehéz követni őket, mert nem mindig ad okot az emberiség arra, hogy agyondicsérjük. Hogyan érdemes megpróbálni?

A legrosszabb módja az, ha úgy láttatjuk, szeretteink (ha valakinek őket is sikerülne dicsérni: ellenségeink) született jó tulajdonságai egészen kivételesek már eleve. Minden „bevezető a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásába” típusú könyvben szerepel, mennyire kártékony az a szülői nagyzolás, hogy „te különleges vagy”. Ha valakit az elképzelt-elvárt kivételességéért jutalmaznak, tényleg tönkreteszik.

Jonathan Sacks főrabbi, legyen áldás az emléke, felidézi a híres tanító, Johánán ben Zákkáj dicsérő szavait tanítványairól. Azok közül, akiket ezen a ponton kivételesnek, mindenki másnak felülmúlónak neveznek a Misnában, az egyiket, Rabbi Eliezert később ki kell közösíteni, mert képtelen elfogadni a többségi döntéseket, ha ő kisebbségben marad. Egy másik tanítvány pedig saját maga távolodik el a bölcsektől, kollégáitól, másik városba költözik, ahol nincs kivel beszélnie a Tóráról.

Róla mondja, vele kapcsolatban figyelmeztet a Talmud: „költözz oda, ahol a Tórát tanulmányozzák és ne mondd azt, hogy a Tóra majd követ Téged, mert csak társaid teszik azt állandó tulajdonoddá. Ne támaszkodj kizárólag a saját ítéletedre”.

A „különleges vagy” pusztító dicsérete a legjobbakat, a tényleg különlegeseket is tönkreteszi. Sacks egyszerű, de alighanem helyes tanácsa szerint a lehetőségeit kell dicsérni mindenkiben, nem a képességeit elsősorban, hanem az eredményeit, az önmagán végzett munkáját. 

Az ember csak saját lehetőségeiben képmása Istennek és megszégyenítő szidalmazása éppen úgy, mint rossz dicsérete akadályozza abban, hogy ezeket a lehetőségeit beváltsa, beváltsuk.

Forrás: Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Amikor a csodák terhét viszed magaddal!

Minden írásomban, beszédemben próbálom elmondani azt, hogy a zsidóság: történelem és érzelmek állandó kölcsönhatása. Ez a precíz tradíció. Nem csupán tényhalmaz, hanem érzelmi kapcsolódás…

„Legyél ott!” – szoktam mondani, és nem véletlen, hogy a hágádá a zsidó nép első közös élményéről azt írja: „minden embernek úgy kell tekintenie magára, mint ha ő maga jött volna ki Egyiptom országából!

Kedden volt a jom hásoá, a holokauszt emléknapja. Jövő kedden lesz jom házikáron: az Izraelért elesett katonák és polgárok emléknapja, és a rákövetkező nap jom háácmáut: Izrael  függetlenségének ünnepnapja. 

Ez a három nap a legújabb kori zsidó történelem tanúságtétele:
– Varsó;
– „Palesztin mandátum”;
– Izrael.

Szeretnék a következőkben néhány dátumot leírni.

1947. november 29-én az ENSZ határozata kimondta a brit mandátum megszűnését, így lehetővé vált a Zsidó Állam megalakulása. 

Ám még a függetlenség kikiáltása (1948. május 14. / 5708. ijár 5.) előtti napon – több hetes elkeseredett védekezés ellenére – az Arab Légió elfoglalta Gus-Ecjon kibucok területét és az ottani hősi halottak emlékére nyilvánította e napot 1963-ban Izrael parlamentje (Kneszet) emléknapnak. 

Izrael államát Tel-Avivban 1948. május 14-én kiáltották ki, amely azóta az önálló zsidó állam függetlenségének napja. A majd kétezer év után létrejött, önálló, független államot deklaráló nyilatkozatot Dávid ben Gurion, a későbbi miniszterelnök olvasta fel, hivatkozva az ENSZ 1947. november 29-i határozatára, a brit mandátum lejárta előtt nyolc órával:

Kiáltvány Izrael megalapításának tárgyában: 

 1. A zsidó nép Izrael földjén kelt életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége, itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát. 

 2. Országából erőszakkal történt elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és visszaszerzi függetlenségét. 

3. Ez a történelmi és erkölcsi kapcsolat volt az, amely zsidókat minden korban arra késztetett, hogy ősi hazájukba visszatérjenek. Az utóbbi évtizedekben az országba való visszatérés vágya tömegeket mozgatott meg. Életük veszélyeztetése árán, akadályt nem ismerő úttörők és harcosok érkeztek ide, akik termékennyé tették a sivatagot, feltámasztották halottaiból a héber nyelvet, városokat és falvakat építettek és nagy, fejlődő, önálló kultúrával rendelkező közösségeket teremtettek. Békében akartak élni, de meg tudták védeni magukat és az emberi haladás áldásaival ajándékozták meg az ország összes lakosait. 

 4. Az 5657. (1897.) évben Theodor Herzlnek, a zsidó állam eszméje megteremtőjének hívására ült össze az I. Cionista Kongresszus, amely kimondta, hogy a zsidó népnek joga van saját országában nemzeti újjászületéshez...

- - -

A ma: a jelen, a holnap: a jövő. Mi itt Magyarországon minden nap találkozunk ezzel a kérdéssel, érzéssel. Remélünk. Sokan reméljük, hogy lesz itt még erős zsidóság, ám sokan nem értik meg, hogy ez sokszor rajtunk múlik. Kevesünkön. Sokunk ősei élték meg a holokauszt fájdalmát, ám a jövő alakítható! Keresni és hívni kell testvéreinket! Tudom, ez furcsán hangzik, ám ez a tény… És ezt sokféle képen lehet. 

Én nagyon hiszek a betűkben, hiszen ezekkel a betűkkel, ezekkel a szavakkal lett teremtve a világ. Sőt, a Tóra és a zsidóság! Elvesztek a betűid? Keresd meg! 

Amikor Auschwitzban voltam néhány éve, utána kérdezték tőlem: „borzalmas volt?”. Azt mondtam: „nem”, hiszen az én lelkem is ott volt, és mégis zsidó akar lenni.

A múlton nem tudunk változtatni, ám a jelenünkön igen! Mi az életünkkel tüntetük!A zzal, hogy élünk!I smerjük a történelmünket. 3300 esztendős. Sok minden elvettek tőlünk és elvesztettünk… Ám a zsidó lelkesedés, a zsidó hit nem veszett el. Lelkesedés kell! 

Ezek az emléknapok erről mesélnek. Jom hásoá: Varsó hősei. Jom házikárom: Izrael hősei. Jom háácmáut: Izrael feltámadó ál(la)ma. A ma, a jelen, a holnap: a jövő. 

Mit tehetünk mi? 

Azt adjuk, amink van: mindig önmagunkat. Fenntartás nélkül és egészen. Saját magatoknak, egymásnak, a közösségnek, a zsidó történelemnek, a héber betűknek. Ábrahámnak, Mózesnek, Dávidnak, Rámbámnak, Ben Gurionnak, Golda Meirnak...

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: ,,Ki akar élet-elixírt?"

„…törvény a poklosságtól megtisztulása napján...” (III.M. 14/1-2.)

Bölcseink szerint a poklosság (lepra) a helytelen viselkedés miatt támadta meg az embert, elsősorban a helytelen beszéd (rossznyelvűség) következményeként. A tórai hagyomány a „mecorát”-t (poklosságot) nem pusztán betegségként értelmezi, hanem erkölcsi kontextusba is helyezi olyan értelemben, hogy forrásának a rosszindulatú beszédet tartja. 

A „mecorá”  kifejezés három szótagra tagolható: „moci”,  „sém”  és „rá” , és ez arra a bűnre utal, ha valaki rosszat beszél, pletykát mond, valamint ha rossz hírét kelti felebarátjának. Salamon  példabeszédei szerint: „Hat dolog van, amit gyűlöl az Örökkévaló!”. Ebből négy a rossz beszéd változatai: „hamis nyelv, hazugság lehelője, hamis tanú, és aki viszályt indít testvérek között” (6/16).

Egyszer egy kereskedő az utcát járva értékes portékát kínált fennhangon hirdetve: „ki akar élet-elixírt?". 

Ezt hallva Jánnáj rabbi  azonnal vásárolni akart a termékből. A kereskedő azonban visszautasította azzal, hogy neki ilyesmire nincs szüksége. Jánnáj rabbi nagyon elcsodálkozott, mire a kereskedő a 34. zsoltárt (13-14) idézte: 

„Ki az az ember, aki életet kíván, szereti élete napjait, hogy jót lásson? Óvd meg nyelvedet a rossztól, és ajkaidat a csalárd beszédtől!”

Ráv Jánnáj ekkor nagy boldogságot érzett és kijelentette: „egész életemben mondtam ezt a verset, de nem értettem meg az egyszerű jelentését, egészen addig, míg a kereskedő el nem magyarázta” (Vájikrá rábbá 16:2).

Jakob ben Wolf Kranz , a híres dubnói Mággid  (1741-1804) – újraértelmezve a történet tanulságát – kijelentette: „A helyes beszéd és a hosszabb, jobb minőségű élet között valóban van összefüggés… De a jobb (hosszabb) élet nem a jutalma, hanem természetes következménye annak, ha az ember kerüli a rosszindulatú beszédet, a losen hárát , mert ezzel elkerüli az abból fakadó indulatokat, és az értelmetlen és felesleges konfliktusokat".

Rav Szafra nevében Rav Dimi mondta: „soha ne beszéljen az ember embertársa pozitívumairól mások jelenlétében, mert ezáltal végül óhatatlanul előjönnek a negatívumok is… Még Mirjám, Mózes nővére is beleesett a rossznyelvűség vétkébe, rossz hírét keltve testvérének (Arachin 16a.).

A Jeruzsálemi Talmud  Bráhot 63b. szerint „minden beszélgetés (lehetőségében) rossz, kivéve, ha a Tóráról szól, és minden hallgatás jó, kivéve a Tóra szavaival kapcsolatban. Hiszen ez áll: figyelj, és halld, Izrael” (V.M. 27:9)

Rabban Gámliél  mondta: „aki túl sokat beszél, bűnt hoz magára”. (Ávot 1:17)

Salamon király  mondta: „még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad” (Mislé 17:28). Jehosuá ben Práchjá  mondta: „…minden embert jó oldaláról ítélj meg!” (Ávot 1/6) A „losen hárá”  elkerülésének egyik lehetősége, ha az ember erősíti magában a jóindulatot.

Mi hát a megoldás? 

Lévi Jichák  rabbi (1740-1809) egy szombat délután Berdicsev utcáin sétált, és egy dohányzó zsidóba ütközött. 

– Kedves barátom – szólította meg a rabbi –, talán elfelejtetted, hogy ma sábesz van? 

– Nem! Tudom, hogy sábesz van – válaszolta az ember.

– Akkor talán nem vagy tisztában azzal, hogy dohányzol? – faggatta a rabbi. 

Az ember összecsapta a kezét: 

– Rebbe, el tudod képzelni, hogy nem tudom, hogy dohányzom?!

Erre Lévi Jichák rabbi már-már könyörgésbe kezdett. 

– Akkor talán azt felejtetted el, vagy esetleg nem is tanultad meg soha, hogy tilos szombaton dohányozni? 

De az ember nem hagyta annyiban: 

– Természetesen tudom, hogy tilos dohányozni sábeszkor.

Ekkor a Rebbe az égre nézett és így szólt: 

– Világ Ura, mit szólsz Izrael népéhez? Ennek a zsidónak minden lehetőséget megadtam, hogy hazudjon, és ezzel próbálja enyhíteni elkövetett bűnének súlyát, de ő elutasította ezt. Nincs a világon ehhez fogható becsületesség, ez az Eljövendő Világhoz (Olám Hábá), az Igazság Világához tartozik!

Forrás: Mazsihisz.hu