1.Vájikrá 1–5,26 (Leviticus)

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

LEVITICUS

„A papok tana”, t. i. az a könyv, amely a papság tevékenységét és a papok kötelességeit írja elő. Ma általában „Vájjikrá”-nak nevezik, mivel ez a héber szöveg első szava. A „Leviticus” elnevezés a Septuagintából ered. 

Alapgondolatai. Leviticus könyvének alapgondolata azon magasztos célkitűzés megvalósítása, amelynek lényege a szinaji kinyilatkoztatással kapcsolatban e szavakba van foglalva: „És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép” (Ex. XIX,6). A könyv első fele az áldozatokkal foglalkozik és azokkal a törvényekkel, amelyek biztosítják Izráel papi jellegét; a második fele a szentséggel és az emberi élet megszentelésével. 

I. Az áldozat. Az istenimádás legprimitívebb formáinak tanulmányozása bizonyítja, hogy az állatáldozat emberemlékezet óta jóformán az összes emberfajoknál ismeretes volt. Ezért vált szükségessé, hogy az istentiszteletnek ezt az általánosan elterjedt formáját magasabb szellemi színvonalra emeljék (Maimonidesz). Ez meg is történt a Leviticusban. Minden kuruzslást és varázsformulát kiküszöböltek az áldozati kultuszból és minden bálványimádással kapcsolatos elemtől vagy szentségtelenségtől tudatosan megtisztították. Ha eltekintünk a ritka kivételektől (Lev. V,1.20–26; v. ö. még Misna Keritóth II,2), láthatjuk, hogy a szándékos bűnök kiengesztelése nem tartozik az áldozat hatáskörébe; és minden esetben kell, hogy a bűnbánat és a bűn jóvátétele megelőzze az áldozatot. (Tószefta Jóma V,9; Misna u. o. VIII,8; az egész kérdés ill Guttmann M., Erec Izráel a Midrásban és a Talmudban; [héb.] 110 és köv.) Ennek következtében, ha vannak is hasonlatosságok Izráel és más régi népek áldozatai között, sokkal jelentősebbek ezeknél az eltérések, amelyek megállapíthatók és amelyek a Bibliában elrendelt áldozatokat alkalmas eszközzé tették magasrendű vallási eszmék és igazságok kifejezésére. Az égőáldozat azt jelképezte, hogy az egyén aláveti magát Isten akaratának; a békeáldozat hálaadás Isten bőkezűségéért és irgalmasságáért; a bűnáldozat a bűnbánatot juttatja kifejezésre, amelyet az ember érez amiatt, hogy letért Isten útjáról, és egyben azt a szilárd elhatározást fejezi ki, hogy az áldozatot bemutató ki akar engesztelődni Istenével. Az egész községért bemutatandó áldozatok pedig azt a fontos gondolatot domborítják ki, hogy a község összes tagjai szent testvériségben együvé tartoznak és ezáltal a nemzetben ébren tartják küldetésének tudatát. Világos tehát, hogy azok a szellemi és erkölcsi célkitűzések, amelyek az áldozatokban kifejezésre jutnak, minden időkre a vallás alapgondolatai közé tartoznak.

II. A szentség. Ennek a könyvnek másik alapvető gondolata a szentség; azaz az élet, a cselekedetek és a gondolat tisztasága, amint az a „papok birodalmához” illik. A Leviticus összes rendelkezései ennek a magasztos gondolatnak „Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek” (XIX,2) a lefordítása a mindennapi élet nyelvére. A szentség aktív elv, amelynek termékenyítőleg kell hatnia és szabályoznia kell életünk és tevékenységünk minden területét. Éppen ezért a XIX. fejezetben a „Szentek legyetek” parancsa köré erkölcsi tanok csoportosulnak; a XI. fejezetben viszont az étkezési törvényekkel kapcsolatban közli ezt. A szentség törvényének uralkodnia kell a test felett épúgy, mint a lélek felett, mivel a test az az eszköz, amelyen át a lélek megnyilatkozik. A Szent Isten szent népe nemcsak az erkölcsi vétektől tartozik távol tartani magát, hanem minden olyan kultusszal kapcsolatos tisztátalanságtól is, amely gyengítené azokat a korlátokat, amelyeket az Izráelt fenyegető szellemi és erkölcsi veszedelmek ellen emeltek. Befolyása. Régi időkben a zsidó gyermek a Biblia tanulmányozását Leviticussal kezdte; „mert a kis gyermekek tiszták és az áldozatok is tiszták, és akik még tisztaszívűek, foglalkozzanak tiszta dolgokkal” (Lev. r. VII,3 végén). 

Ezt a könyvet a leghelyesebben Izráel nevelésére kifejtett hatása alapján ítélhetjük meg. Szigorú törvényrendszerének tulajdonítható, hogy Izráel fiai és leányai mindennemű nemtelenségtől és durvaságtól, minden kegyetlenségtől és vadságtól mentesek maradtak. Ennek megszentelő hatása által elérte Izráel az Isten-ismeret legmagasabb fokát, amelyet egy nép valaha elérhet és az egészség és a szentség rendkívüli jelentőségének legteljesebb megbecsülése is e könyv befolyásának tulajdonítható.

Beosztása. Az I–VII. fejezetek az egyén, a gyülekezet és a papok áldozati törvényeiről számolnak be. A VIII–X. fejezetek az istentisztelet bevezetését írják le a befejezett szentélyben. A XI–XVII. fejezetek a tisztaság és tisztátalanság, a tisztulás és tisztultság törvényeivel foglalkoznak, amelyeknek csúcspontja az Engesztelés napjának intézménye. A XVIII–XXVI. fejezetek törvényeket közölnek a házasságról, az egyéni és társadalmi etikáról („Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”), az ünnepekről, földbirtokról, és ünnepélyes intéssel zárulnak le, amely figyelmeztet bennünket a vallási élet és a nemzeti boldogulás között fennálló kapcsolatra. A XXVII. fejezet tulajdonképpen függelék a fogadalmakról és tizedekről.

Forrás: Mózes öt könyve és a haftarák, szerkesztette dr. Hertz J. H., a Brit Birodalom főrabbija. A magyar kiadást szerkesztették: dr. Hevesi Simon, dr. Guttmann Mihály, dr. Balassa József, dr. Lőwinger Sámuel, dr. Guttmann Henrik.

Lev 1,1 És szólította Mózest az Örökkévaló és szólt hozzá a találkozás sátrából, mondván:

Lev 1,2 Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Ha egy ember közületek bemutat áldozatot az Örökkévalónak, a barmokból, tulkokból és juhfélékből áldozzátok áldozatotokat.

Lev 1,3 Ha az áldozat égőáldozat, a tulokféléből hímet áldozzon, hibátlant, vigye a találkozás sátrának bejáratához, hogy kedvesen fogadja az Örökkévaló. 

Lev 1,4 És tegye rá kezét az égőáldozat fejére és kedvesen fogadja tőle, hogy engesztelésül szolgáljon számára.

Lev 1,5 És vágja le a fiatal marhát az Örökkévaló színe előtt; és Áron fiai, a papok vigyék oda a vért és hintsék a vért köröskörül az oltárra, amely a találkozás sátrának ajtajánál van

Lev 1,6 És fejtse le az égőáldozat bőrét és darabolja fel darabjaira.

Lev 1,7 És tegyenek Áronnak, a papnak fiai tüzet az oltárra és rendezzék el a fát a tűzön.

Lev 1,8 És rendezzék el Áron fiai, a papok a darabokat, a fejet és a hájat a fán, amely a tűzön van, amely az oltáron van.

Lev 1,9 Beleit pedig és lábszárait mossa meg vízben és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron égőáldozatnak, kellemes illatú tűzáldozatul az Örökkévalónak.

Lev 1,10 És ha a juhfélékből való az áldozata, akkor a juhokból vagy a kecskékből égőáldozatul hímet áldozzon, hibátlant.

Lev 1,11 És vágja le azt az oltárnak északra eső oldalán az Örökkévaló színe előtt és Áron fiai, a papok, hintsék vérét az oltárra köröskörül.

Lev 1,12 És darabolja fel darabjaira, fejével és hájával és rendezze el a pap a darabokat a fán, amely a tűzön van, amely az oltáron van,

Lev 1,13 a beleket pedig és a lábszárakat mossa meg vízben és áldozza a pap mindezt és füstölögtesse el az oltáron, égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

Lev 1,14 És ha madárból való az áldozata, égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor gerlicékből vagy galambfiakból hozza áldozatát.

Lev 1,15 Vigye a pap az oltárhoz, csípje le a fejét, füstölögtesse el az oltáron, és vérét folyassa ki az oltár falára,

Lev 1,16 és távolítsa el a begyét tollastul és vesse az oltár mellé kelet felől, ahol a hamu van.

Lev 1,17 És tépje szét szárnyainál fogva, de ne válassza ketté és füstölögtesse el a pap az oltáron, a fán, amely a tűz fölött van; égőáldozat az, kellemes illatú tűzáldozat az Örökkévalónak.

Lev II.

Lev 2,1 Ha valaki lisztáldozatot áldoz az Örökkévalónak, lángliszt legyen az áldozat; öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént.

Lev 2,2 Vigye azt Áron fiaihoz, a papokhoz; vegyen ki tele marokkal a lánglisztből és az olajból, minden tömjénével együtt, és füstölögtesse el a pap az illatrészét az oltáron, kellemes illatú tűzáldozatul az Örökkévalónak.

Lev 2,3 És ami megmarad a lisztáldozatból, az Ároné és fiaié, a legszentebb ez az Örökkévaló tűzáldozatai közül.

Lev 2,4 És midőn áldozol lisztáldozatul kemencében sült süteményt, ez lánglisztből készült kovásztalan kalács legyen, olajjal keverve és kovásztalan lepény, olajjal megkenve.

Lev 2,5 Ha pedig lábasban készült lisztáldozat az áldozatod, lángliszt legyen olajjal keverve és kovásztalan legyen.

Lev 2,6 Darabold el darabokra és önts rá olajat; ez lisztáldozat.

Lev 2,7 És ha serpenyőben készült lisztáldozat az áldozatod, lánglisztből, olajjal kell elkészíteni.

Lev 2,8 És vidd be a lisztáldozatot, amely ezekből az Örökkévalónak készíttetik; vigye a paphoz és az vigye oda az oltárhoz.

Lev 2,9 És vegye le a pap a lisztáldozatból az illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat ez az Örökkévalónak.

Lev 2,10 És ami megmarad a lisztáldozatból, az Ároné és fiaié legyen; ez a legszentebb az Örökkévaló tűzáldozatai közül.

Lev 2,11 Semmiféle lisztáldozat, melyet áldoztok az Örökkévalónak, ne készüljön kovászosan; mert se kovászt, se mézet ne füstölögtessetek el mint tűzáldozatot az Örökkévalónak.

Lev 2,12 Első termésáldozatul bemutathatjátok azokat az Örökkévalónak, de az oltárra ne kerüljenek kellemes illatul. 

Lev 2,13 És minden lisztáldozatodat sózd meg sóval és ne hagyd el a sót, Istened szövetségjelét, lisztáldozatodról; minden áldozatoddal áldozz sót.

Lev 2,14 És ha áldozod a zsengék lisztáldozatát az Örökkévalónak, érett kalászból tűzben megpörkölve, darált gabonaszemekből áldozd zsengéid lisztáldozatát.

Lev 2,15 Önts rá olajat és tégy rá tömjént, lisztáldozat az.

Lev 2,16 És füstölögtesse el a pap annak illatrészét a darájából és az olajból minden tömjénével együtt; tűzáldozat ez az Örökkévalónak.

Lev III.

Lev 3,1 Ha békeáldozat az áldozata, ha a marhák közül áldoz akár hímet, akár nőstényt, hibátlant áldozzon az Örökkévaló színe előtt.

Lev 3,2 És tegye rá kezét áldozatának fejére és vágja le a találkozás sátrának bejáratánál és hintsék Áron fiai, a papok a vért az oltárra köröskörül.

Lev 3,3 És áldozzon a békeáldozatból tűzáldozatot az Örökkévalónak; a zsírt, amely befödi a beleket, az egész zsírt, amely a beleken van,

Lev 3,4 a két vesét és a zsírt, amely rajtuk van, amely a vékonyán van és a májon levő hártyát a vesékkel együtt távolítsa el.

Lev 3,5 És füstölögtessék el Áron fiai az oltáron az égőáldozattal, amely a fán van, amely a tűz fölött van; kellemes illatú tűzáldozat ez az Örökkévalónak.

Lev 3,6 És ha juhfélékből való az áldozata, békeáldozatul az Örökkévalónak, hímet vagy nőstényt, hibátlant áldozzon.

Lev 3,7 Ha juhot áldoz áldozatául, vigye be azt az Örökkévaló színe elé

Lev 3,8 és tegye rá kezét áldozatának fejére és vágja le a találkozás sátra előtt és hintsék Áron fiai a vérét az oltárra köröskörül.

Lev 3,9 És áldozzon a békeáldozatból tűzáldozatot az Örökkévalónak; a zsírt, a farkát egészen, a hátgerinc táján távolítsa el; a zsírt, amely befödi a beleket, az egész zsírt, amely a beleken van; 

Lev 3,10 és a két vesét és a zsírt, amely rajtuk van, amely a vékonyán van: és a májon levő hártyát a vesékkel együtt távolítsa el.

Lev 3,11 És füstölögtesse el a pap az oltáron; tűzáldozati kenyér ez az Örökkévalónak.

Lev 3,12 És ha kecske az áldozata, vigye be az Örökkévaló színe elé.

Lev 3,13 És tegye rá kezét fejére és vágja le a találkozás sátra előtt és hintsék Áron fiai a vérét az oltárra köröskörül.

Lev 3,14 És áldozza abból az áldozatát tűzáldozatul az Örökkévalónak: a zsírt, amely befödi a beleket, az egész zsírt, amely a beleken van;

Lev 3,15 és a két vesét és a zsírt, amely rajtuk van, amely a vékonyán van és a májon levő hártyát a vesékkel együtt távolítsa el.

Lev 3,16 És füstölögtesse el a pap az oltáron; tűzáldozati kenyérként, kellemes illatul. Minden zsírt az Örökkévalónak

.Lev 3,17 Örök törvény ez nemzedékeiteken át, minden lakhelyeteken; semmiféle zsírt és semmiféle vért ne egyetek.

Lev IV.

Lev 4,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 4,2 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: Ha valamely személy vétkezik tévedésből az Örökkévalónak bármely parancsolata ellen, amiket nem szabad tenni és ő elkövet egyet azok közül;

Lev 4,3 ha a fölkent pap vétkezik, úgyhogy bűnt hoz a népre, akkor áldozzon vétkeért, amelyet vétkezett, egy fiatal, hibátlan tulkot az Örökkévalónak vétekáldozatul.

Lev 4,4 És vigye a tulkot a találkozás sátrának bejáratához, az Örökkévaló színe elé, tegye rá kezét a tulok fejére és vágja le a tulkot az Örökkévaló színe előtt.

Lev 4,5 És vegyen a fölkent pap a tulok véréből és vigye be a találkozás sátrába.

Lev 4,6 És mártsa a pap az ujját a vérbe és hintsen a vérből hétszer az Örökkévaló színe előtt, a szent függöny felé.

Lev 4,7 És tegyen a pap a vérből a fűszeres-füstölőszer oltárának szarvaira az Örökkévaló színe előtt, mely a találkozás sátrában van; a tuloknak minden vérét pedig öntse az égőáldozat oltárának talapzatára, amely a találkozás sátrának a bejáratánál van.

Lev 4,8 És a vétekáldozat tulkának minden zsírját vegye le róla; a zsírt, amely befödi a beleket és minden zsírt, amely a beleken van,

Lev 4,9 s a két vesét meg a zsírt, mely rajtuk van, mely a vékonyán van és a májon levő hártyát a vesékkel együtt távolítsa el,

Lev 4,10 amint leveszik a békeáldozat barmáról és füstölögtesse el a pap az égőáldozat oltárán.

Lev 4,11 És a tulok bőrét és minden húsát fejével és lábszáraival együtt, meg a beleit és ganéját,

Lev 4,12 és az egész tulkot vigye ki a táboron kívülre, tiszta helyre, a hamu lerakodó helyére és égesse el fán, a tűzben; a hamu lerakodóján égessék el.

Lev 4,13 És ha Izráel egész községe téved és a dolog rejtve marad a gyülekezet szeme elől és ők tettek valamit az Örökkévaló parancsolatai ellen, olyat, amit nem szabad tenni és vétekbe esnek;

Lev 4,14 ha tudtukra jut a vétek, amiben vétkeztek, akkor áldozzon a község fiatal tulkot vétekáldozatul és vigyék a találkozás sátra elé.

Lev 4,15 És tegyék rá a község vénei kezüket a tulok fejére az Örökkévaló színe előtt és vágják le a tulkot az Örökkévaló színe előtt.

Lev 4,16 És vigyen be a fölkent pap a tulok véréből a találkozás sátrába.

Lev 4,17 És mártsa a pap az ujját a vérbe és hintsen belőle hétszer az Örökkévaló színe előtt; a függöny felé.

Lev 4,18 És a vérből tegyen az oltár szarvaira, amely az Örökkévaló színe előtt van, amely a találkozás sátrában van; és mind a vért öntse az égőáldozat oltárának talapzatára, mely a találkozás sátrának bejáratánál van,

Lev 4,19 az egész zsírt vegye le róla és füstölögtesse el az oltáron.

Lev 4,20 És úgy bánjon a tulokkal, amint bánt a vétekáldozat tulkával, éppúgy bánjon vele; és engesztelést szerez számukra a pap és megbocsáttatik nekik.

Lev 4,21 És vigye ki a tulkot a táboron kívülre és égesse el, amint elégette az előbbi tulkot; a gyülekezet vétekáldozata ez.

Lev 4,22 Ha a fejedelem vétkezik és tesz valamit tévedésből az Örökkévaló, az ő Istene parancsolatainak egyike ellen, amit nem szabad tenni és vétekbe esik,

Lev 4,23 vagy ha tudatják vele vétkét, amiben vétkezett: akkor vigyen áldozatul egy kecskebakot, hímet, hibátlant.

Lev 4,24 És tegye rá kezét a bak fejére és vágja le azon a helyen, ahol levágják az égőáldozatot, az Örökkévaló színe előtt; vétekáldozat ez.

Lev 4,25 És vegyen a pap a vétekáldozat véréből az ujjával és tegyen belőle az égőáldozat oltárának szarvaira; a vérét pedig öntse az égőáldozat oltárának talapzatára.

Lev 4,26 És egész zsírját füstölögtesse el az oltáron, úgy mint a békeáldozat zsírját; és engesztelést szerez számára a pap a vétkéért és bocsánatot nyer.

Lev 4,27 És ha valaki vétkezik tévedésből az ország népéből, azzal, hogy tesz valamit az Örökkévaló parancsolatai ellen, egyet azok közül, amiket nem szabad tenni és vétekbe esik,

Lev 4,28 vagy ha tudatják vele vétkét, amiben vétkezett, akkor vigyen áldozatául egy kecskét, hibátlant, nőstényt, vétkéért, amelyet vétkezett.

Lev 4,29 És tegye rá kezét a vétekáldozat fejére és vágja le a vétekáldozatot az égőáldozat helyén.

Lev 4,30 És vegyen a pap a véréből az ujjával és tegye az égőáldozat oltárának szarvaira; mind a vérét pedig öntse az oltár talapzatára.

Lev 4,31 És egész zsírját távolítsa el, úgy amint eltávolították az egész zsírt a békeáldozattól és füstölögtesse el a pap az oltáron, kellemes illatul az Örökkévalónak; és engesztelést szerez számára a pap és bocsánatot nyer.

Lev 4,32 És ha juhot hoz áldozatául vétekáldozatnak, nőstényt hozzon, hibátlant.

Lev 4,33 És tegye kezét a vétekáldozat fejére és vágja le vétekáldozatnak azon a helyen, amelyen levágják az égőáldozatot.

Lev 4,34 És vegyen a pap a vétekáldozat véréből az ujjával és tegyen belőle az égőáldozat oltárának szarvaira; mind a vérét pedig öntse az oltár talapzatára.

Lev 4,35 És egész zsírját távolítsa el, úgy amint eltávolítják a juhnak zsírját a békeáldozatból és füstölögtesse el a pap az oltáron, az Örökkévaló tűzáldozataival; és engesztelést szerez számára a pap vétkéért, amelyet vétkezett és bocsánatot nyer.

Lev V.

Lev 5,1 Ha valamely személy vétkezik azzal, hogy hallotta az esküszót és ő tanú, vagy látott vagy megtudott valamit; ha nem jelenti, viseli a bűnét;

Lev 5,2 avagy ha valaki érint bármely tisztátalan dolgot vagy tisztátalan vadnak dögét vagy tisztátalan baromnak dögét vagy tisztátalan csúszómászónak dögét, de nem tudott róla és ő tisztátalan lett és bűnbe esett;

Lev 5,3 vagy ha érinti egy embernek tisztátalanságát, bármilyen tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lesz, de nem tudott róla és utóbb megtudja és bűn terheli;

Lev 5,4 vagy ha valaki esküszik, kiejtvén ajkaival, rosszat vagy jót okozva mindenben, amit kiejt az ember esküvel, de nem tudott róla és megtudja, akkor bűnbe esik ezeknek egyike által,

Lev 5,5 és lesz, midőn vétekbe esik ezeknek egyike által, akkor vallja be, amiben vétkezett.

Lev 5,6 És vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak vétkéért, melyet vétkezett, nőstényt a juhfélékből, juhot vagy kecskét vétekáldozatul; és engesztelést szerez számára a pap vétkéért.

Lev 5,7 Ha azonban nem jut vagyonából, amennyi elég egy juhra, akkor vigye bűnáldozatát azért, amit vétkezett; két gerlicét vagy galambfiat az Örökkévalónak, egyet vétekáldozatul, egyet égőáldozatul.

Lev 5,8 És vigye el ezeket a paphoz és áldozza először a vétekáldozatra valót; csípje le a fejét nyakszirtjénél, de ne válassza el.

Lev 5,9 És hintsen a vétekáldozat véréből az oltár falára és ami megmarad a vérből, nyomják ki az oltár talapzatára; vétekáldozat ez.

Lev 5,10 És készítse el a másikat égőáldozatnak a törvény szerint; és engesztelést szerez számára a pap vétkéért, amelyet vétkezett és bocsánatot nyer.

Lev 5,11 És ha nem futja vagyonából amennyi elég két gerlicére vagy két galambfira, akkor vigye áldozatát azért, amit vétkezett: egy tized éfa lánglisztet vétekáldozatnak; ne tegyen rá olajat és ne adjon rá tömjént, mert vétekáldozat ez.

Lev 5,12 És vigye el a paphoz, vegyen ki belőle a pap tele markával illatrészként és füstölögtesse el az oltáron az Örökkévaló tűzáldozataival; vétekáldozat ez.

Lev 5,13 És engesztelést szerez számára a pap vétkéért, melyet vétkezett ezek egyike ellen és bocsánatot nyer; és legyen a papé mint lisztáldozat.

Lev 5,14 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 5,15 Ha valamely személy hűtlenséget követ el és vét tévedésből az Örökkévalónak valamely szentelt tárgya ellen, akkor vigye bűnáldozatát az Örökkévalónak: egy hibátlan kost a juhfélékből, becslésed szerint ezüst sékelek értékében, a szent sekel szerint, bűnáldozatnak.

Lev 5,16 És amely szentelt tárgy ellen vétett, azt fizesse meg és egy ötödét tegye hozzá és adja azt a papnak; és a pap engesztelést szerez számára a bűnáldozat kosával és bocsánatot nyer.

Lev 5,17 És ha valamely személy vétkezik és tesz valamit az Örökkévaló parancsolatai ellen, egyet közülük, amit nem szabad tenni, de ő nem tudja és bűnbe esik és viseli bűnét;

Lev 5,18 akkor vigyen egy hibátlan kost a juhfélékből becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz és a pap engesztelést szerez számára tévedéséért, mellyel tévedett, de ő nem tudta és bocsánatot nyer.

Lev 5,19 Bűnáldozat ez, mert bűnt követett el az Örökkévaló ellen.

Lev 5,20 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 5,21 Ha valamely személy vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, úgyhogy letagad felebarátjának valamely rábízott vagy kezébe letett tárgyat, vagy rabolt vagy megfosztotta felebarátját;

Lev 5,22 vagy talált elveszett dolgot és letagadja és ha hazugul esküszik bármire, amit tehet az ember, hogy vétkezzék vele;

Lev 5,23 és lesz hogy ha vétkezett és bűnbe esett, akkor térítse meg a rablást, amit rabolt, vagy a fosztogatást, amit fosztogatott, vagy a letett dolgot, amit reá bíztak, vagy az elveszett dolgot, amit talált;

Lev 5,24 vagy bármit azokból, amikre hazugul esküszik, fizesse meg teljes összegében és egy ötödét tegye hozzá; annak adja meg, akié, azon a napon, amikor bűnösnek találtatott.

Lev 5,25 És bűnáldozatául vigyen az Örökkévalónak egy kost, hibátlant, a nyájból, becslésed szerint, bűnáldozatul a paphoz,

Lev 5,26 és a pap engesztelést szerez számára az Örökkévaló színe előtt és megbocsátást nyer mindenre, amit tett, hogy bűnösség terhelje.

* * *

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

Radnóti Zoltán főrabbi: Menjünk együtt!

Az egyik legfontosabb kérdésünk: mi a dolgunk zsidóként 2023-ban? 

Pészáh előtt vagyunk két héttel… Szerintem az ünnep egyik legfontosabb üzenete: ne legyünk szégyenlősök! Napjainkban az ima, az elmélkedés, meditáció, micvák jelentik a Mindenhatóval való kapcsolatot. Pontosan tudjuk, a Szentély korában ez a kapcsolódás egy – mai szemmel – eléggé bizarr áldozati kultusz által jött létre. Több héten át szól erről a Tóra. 

Sokan tehetik fel a kérdést, hogy miközben a zsidóság filozófiája, törvényei, életformája egy 3500 évvel ezelőtti világban nagyon nagy modernitással bírtak, miért parancsolta meg Isten ezt a szentélybeli állatáldozati kultuszt?

Ennek tTermészetesen ezernyi értelmezése van.

Az egyik legelfogadottabb, hogy maga az áldozati kultusz nagyon mélyen él az ösztön-emberiség primitív őstörténetében, és ennek látványos megtagadása egyszerűen elfogadhatatlan lett volna a nép számára. Ám az Örökkévaló odahelyezte a kohénok kése mellé mindazt a sok csodás törvényt, ami valós újdonsággal szolgált a kor vallásaihoz képest. 

Áldozat… Ma is áldozunk. Ezernyi dolognak. A hobbijainkra százezreket költünk el, az utazásunkra a többszörösét, a kényelmünkre, jó kocsikra, kényelmes székekre, ágyakra, cipőkre szintén. A zsidó hagyomány valami mást kér tőlünk. Másfajta áldozatot. 

Az „áldozat" szó héberül („korbán”) azt jelenti: közeledés. (Ebből származik a károv: közel; a krovim: rokonok stb.) Vagyis ez olyan áldozat, amelynek az esetében a boldogságod nem a birtokláson múlik, hanem az átadáson.

Adok időt Neki. Ez a néma Istennel való együttlét öröme. Adok neki a véges szellememből: tanulok Róla. A Tórából, Talmudból, az ezernyi bölcs és rabbi milliónyi bölcs könyvéből, szavából. Ez a megismerés öröme, ez a közeledés öröme. Meglátom, hogy nincs Benne semmi hiba.

Az áldozatból imák lettek, a szentélyből tanházak és zsinagógák, a papok szerepét meg a történelem átadta minden egyes embernek, aki szeretne Isten felé közeledni. 

Az emberi teljesség egyik ismérve, hogy tudok-e olyan világot építeni saját magam köré, aminek minden szegmensét tudom szeretni. Hiszem, a micvák erről szólnak: hogy ne gyermeki félelemmel forduljunk Isten felé, hanem ez örömteli, csodás élmény legyen. 

Meg vagyok győződve róla, hogy ez valós találkozás. Ezért mindannyian tehetünk. Megkeressük Őt saját magunkban és büszkék vagyunk erre a kapcsolódásra.

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

Szerdócz Ervin: A szerénység és alázat kis „a” betűje

A Mózes harmadik könyvét olvasóknak feltűnik, hogy a „Szólította” szóban az utolsó betű kisebb mint a szó előző betűi. Ennek több magyarázatát ismerjük. Az „…és szólította” „a” betű nélkül „lehűlést” jelent.

Mózes tanítómesterünknek rosszul esett, sértettséget érzett, hogy nem ő nyerte el a főpapi tisztséget. És akkor Isten „szólította” azzal a kifejezéssel, amit csak angyalok használtak Isten fensége előtt: „És szólítja egyik a másikat” (Jesája 6/3). Mózes azonnal megvilágosodott.

Tudta, hogy amikor Isten megteremtette a világot, az ember szabad akaratot kapott. Lehetősége kapott választani jó és rossz között! Az angyaloknak nincs szabad akarata. Isten utasítását követve teszik feladatukat, minden választási lehetőség nélkül. Amikor Mózest úgy szólította Isten, ahogy az angyalok egyike a másikat, rájött az ember és angyal közötti különbségre. „És szólítja egyik (angyal) a másikat”, irigység nélkül. Mózes megvilágosodott, lehűlt az indulat benne és beletörődött sorsába.

Mi volt Mózes erénye? „És a férfiú, Mózes nagyon szerény volt, szerényebb minden más embernél, aki a föld színén élt” (IV.M.12/3). Szerénységéről tanúskodik Mózes III. könyvének első szavában szereplő kisebb méretű „a” betű. Az Örökkévaló a többi zsidó közül csak Őt hívatta. Egyedül csak hozzá szólt, és ennek ellenére Mózes szerény és alázatos maradt.

A Midrás irodalom példát hoz egy emberről, aki felment a környék legmagasabb hegyére. Megállt a hegy tetején, ahonnan belátta az egész környéket. Látta a távolban falvakat, házakat, embereket, ezek mind kicsinynek tűntek szemében. Az embert eltöltötte az érzés, hogy ő maga a legfelsőbb, hiszen a környék összes lakója fölött áll. Nos, ilyen az ostoba ember. A bölcs megérti, hogy „magasságát” nem ereje okozza, hanem a helyzet, mely őt az emberek fölé helyezte…

A pzyshai Szimcha Bunem  rabbi tanította:– Az ember, aki magas helyzetbe kerül, mint Mózes tanítómesterünk, ne dicsekedjen, hogy magas pozícióba jutott. Ne dicsekedjen, hogy maga az Örökkévaló hívatta és beszélt vele. Ne felejtse: Mózes minden körülmények között megmaradt alázatosnak és szerénynek!

Hívei kérdezték Jehiél Mikhált,  a zloczówi rabbit: „Mondd, mester! Miért nem szerepel az alázat és szerénység a Tóra 613 parancsa között? Miért hallgat az írás e két erényről?".

– Mert ha valaki azért volna alázatos és szerény, hogy parancsot teljesítsen – magyarázta a rabbi – soha sem érne fel e két erényhez. Csak a Sátán sugallatárra gondolhatjuk azt, hogy az alázat és szerénység parancs. Felfuvalkodottá teszi az embert, aki azt hiszi, hogy nagy tudású, igazságos, istenfélő és minden jó dolog mestere. Méltó tehát, hogy a nép fölé emelkedjék. Ez gőgre és gyarlóságra vezet. Aki azt hinné, hogy alázatot és szerénységet, az emberekkel közösséget vállalni parancsra lehet teljesíteni, az saját gőgjét táplálja.

Ádámot, az első embert, nem anya szülte. Isten formálta emberré. „…föld porából és az élet leheletét lehelte orrába (I.M. 2/7.). Ádám nagyobb értelemmel bírt, mint az angyalok, akik szellemi lények. Tisztában volt szellemi képességével, ennek ellenére evett a tiltott fa gyümölcséből. Tette ezt abbéli meggyőződésében, hogy ez „jár” neki! 

Mózes, akit az Örökkévaló választott, hogy kiszabadítsa népét az egyiptomi fogságból és lehozza a Tórát az égből, szintén tisztában volt szellemi képességével, de „Mózes nem lett fennhéjázó, büszke vagy gőgös. Ellenkezőleg, a legszerényebb ember lett. Mózes úgy vélte, hogy egy másik ember ugyanolyan adottságokkal, mint ő, talán még alkalmasabb is lehetett volna mit Ő, és talán még odaadóbban szolgálta volna Istent! Erre utal az „a", vagyis a kis alef betű a szó végén! (Beresit Rábbá Vajikru 17.)

Forrás: Mazsihisz.hu