Sávuot

Sávuot

A Sávuot (a Hetek ünnepe) a Bibliában (Mózes 11. 34:22.) más neveken is szerepel: Jóm-há-bikkurim (A zsengék napja) és Chág há-kácir (Az aratás ünnepe). A zsidó naptárban Sziván hó 6-ra és 7-re esik. A Talmud idején egy bibliai versből kiindulva (Mózes 11. 19:1) a mezőgazdasági ünnep történelmi emlékezéssé lett, a Tízparancsolat vagy Tóraadás napjára. Legkorábbi utalás rá a III. századból való. Ilyenkor szokás a zsinagógái zölddel, faágakkal díszíteni. Ekkor van ugyanis a fa gyümölcseinek újéve (Rós Hás. I:2.). Az ünnep első éjjelét ébren töltötték a nagyon jámborok, a vallásos irodalom klasszikusaival foglalkozva. A néphit szerint éjfélkor meghasad az ég, és amit akkor kívánnak, teljesedik.

Az ünnep süteménye hétfokú létra alakját veszi fel. A hét égre emlékeztet, amely a Tóraadáskor megnyílt. A XIII. században a Wormsi Eleázár a következőkről értesít: Sávuot reggelén az apa elviszi kisfiát a zsinagógába, vagy a tanházba és a tanító ölébe ülteti. Táblát tesznek elé, rajta a héber ábécé, az alef-bét. A betuk mézzel vannak bekenve. Ezt a gyerek leeszi róla. E jelenetet ábrázolja a zsidó művészet Sávuot Illusztrációjaként (pl. a lipcsei Máchzor). A szináji kinyilatkoztatás emlékére Sávuot ünnepén virággal díszítik a templomot.