Hamarosan beköszönt az új év, vele együtt pedig a kerek challah időszaka is! Miért eszünk ilyenkor kerek bárheszt? Mit tanít nekünk az év különleges napjairól ez a forma?
Ros Hásáná egy olyan ünnep, amely tele van a spirituális világba vezető fizikai átjárókkal – a sófár fújása erre a legjobb példa, de van még sok más is: Egész évben sóba mártjuk a bárheszt, mielőtt szétosztanánk, a nagyünnepek idején azonban mézet használunk, hogy édes legyen az évünk. Ugyanebből az okból kifolyólag sokan választják az édesebb challah tésztát is.
Az esti Ros Hásáná étkezéseket is azzal kezdjük, hogy almát mártunk mézbe, és elmondunk egy imát a jó és édes évért. Egyesek újévkor szédert is tartanak, amin több szimbolikus ételt is megkóstolnak.
A zsidó szokásokat érdemes mélyebb rétegeikben is megvizsgálni.
Némelyiknek vannak olyan szintjei, amelyeket könnyebb megértenünk, míg mások meghaladják a felfogóképességünket, de még a bárhesz formája is taníthat nekünk valami mélyet arról az ünnepről, amelyen fogyasztják.
A sábáti kalácsot fonni szokták:
„Hat napon át dolgozzatok (végezzetek alkotó tevékenységet), a hetedik napon pedig hagyjátok abba” (2Mózes 34:21).
A sábátra való felkészülés része a meláhá, a kreatív tevékenység végzése, és a fonás ilyen tevékenység. A fonat ugyanis olyan forma, amely a természetben nem fordul elő. Ez egy olyan forma, amelyet az emberek készítenek, és az ember azon készségét jelképezi, hogy képes átalakítani a világ nyersanyagát. A bárhesztészta szálak befonása segít nekünk abban, hogy kreatív képességeinket a sábát megtartása érdekében hasznosíthassuk.
A fonás azonban még ennél is többet jelent. A Talmud szerint maga Isten fonta be Éva haját, amikor felkészült az Ádámmal való esküvőjére (Brachot 61a). Miről szól ez? Csupán arról, hogy megszépítette? Avraham Chaim Feuer rabbi azt tanítja, hogy az, hogy Isten befonta Éva haját, az Ő nászajándéka volt a párnak. Rendezte a lány kreatív energiáit, és olyan rendezett formába irányította a képzeletét, amely lehetővé tette számára, hogy feleségként maximálisan kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Egyszerre töltötte fel és ajándékozta meg őt azzal a képességgel és feladattal, hogy a házaspár energiáját pozitív irányba terelje. A fonat jelképezi az Örökkévaló utasítását, hogy a nő képessé váljon pozitív irányban tartani ennek a kapcsolatnak az energiáit. Ha úgy tetszik: a család energiáit.
Kép: pinterest
Másik érdekesség, hogy hagyományosan a bárheszt hat szálból fonják, és a hat a hét azon napjait jelképezi, amelyek nem szombati napok. A hét ezen napjait jelképesen a sábát ünnepe fogja össze.
A kerek bárheszek a nagyünnepek idejére készülnek. Egyesek szerint koronát ábrázolnak, amely azt tükrözi, hogy Istent a világ királyává koronázzuk.
Mások szerint a kör alakú forma az év ciklikus jellegére utal. Az év héber szava a „sáná”, ami a héber „ismétlés” szóból származik. Talán a kör azt illusztrálja, hogy az évek körbe-körbe járnak. De ha jobban megnézzük, a Ros hásánái bárheszek nem is körök, hanem spirálok...
A Tórának 70 arca van, vagy héberül: shiv'im panim la'Torah. Ez azt jelenti, hogy a Tóra minden oldalát 70 módon lehet megérteni. A „pánim” szót vagy „arc”-nak, vagy „bensőségesség”-nek lehet fordítani. Így a Tóra 70 különböző „arcot” mutat, amelyek másként jelennek meg attól függően, hogy milyen pszichológiai, intellektuális és spirituális szemszögből vizsgáljuk őket. Ez azt is jelenti, hogy 70 különböző belső valóság van minden egyes arcához, amit láthatunk.
Mi sem példázza ezt jobban, minthogy évről-évre képesek vagyunk ugyanazt a hetiszakaszt más és más aspektusból tanulmányozni.
Dávid király 70 évig élt, és a hagyományaink szerint ez az „átlagos” élettartam. Minden egyes következő életév más milyenné formálja az embert, mint az előző év. Tehát ha valaki az átlagos élettartamot éli, akkor a „70 arc a Tórához” egy másik értelmezése azt jelentheti, hogy a 70 év megélése által nekünk is megvan a saját 70 arcunk, amit a Tóra felé fordíthatunk. Ezért vannak gyakran „aha!” pillanataink, még akkor is, amikor ugyanazokat a fogalmakat tanulmányozzuk, amelyeket tavaly tanultunk. Az, hogy más-más arcunkat fordítjuk a Tóra felé, azt jelenti, hogy a „receptoraink” különbözőek, és minden évben egy új aspektusra tudunk ráhangolódni.
A „sáná” szónak kettős jelentése is van. Az „ismétlés” mellett azt is jelenti, hogy „változás”. Ahogy az év körbe-körbe jár, megismételve ugyanazokat az évszakokat és ünnepeket, mint az előző évben, választás elé kerülünk: Akarjuk-e, hogy ez az év egy újabb ismétlés legyen, vagy változtatni akarunk? Remélhetőleg minden évben olyan döntéseket hozunk, amelyek pozitív irányúak, és minden évben egyre magasabbra és magasabbra emelkedünk, létrehozva egy spirituális spirált.
A Ros Hásáná bárheszének alakja arra emlékeztet bennünket, hogy az évnek ebben az időszakában kell döntést hoznunk mindezekről a dolgokról. Itt az ideje, hogy bekapcsolódjunk a kreatív spirituális folyamatba, amely kiemelhet minket az ismétlődő körforgásból, és energiáinkat egy magasabb cél felé irányítja.
Édes új évet kívánunk mindenkinek!
Az aish.com írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
Kép forrása: www.delish.com
.jpg)