Zsidó hónapok / Ijjár
A zsidó hagyomány és költészet úgy tartja számon ezt a hónapot, mint az év legfényesebb, igazán tündökletes időszakát. Volt, aki Ijjárt a Tórából eredendően, egyenesen „verőfény hónapnak” nevezte.
Hódes tov Ijjár!
A vallásos tradíció nem csupán a niszáni csodák folytatását látta benne, hanem egyenesen: a jó sohase érjen véget. Én mégis a kemény munka jelképét látom benne. Aki közel van a földhöz, annak jelentsen ültetést, a termés gondozását, a zsengék begyűjtését, a gazdag aratásra való felkészülést. Tágabban: ez az alkotás legkifejezőbb ideje. Akinek tanulni kell, az okuljon, jegyzeteljen, vizsgázzon, akinek a számolás, az építés, a rajzolás. a szerelés. a gyógyítás a dolga, az minden igyekezetével koncentráljon, versenyezzen, jusson előre, törjön az élre.
Igen, ezt sugallja Ijjár mítosza, s ezért van a különös fény is az idő felett: hogy a tett, a cselekvés legyen mindenhonnan jól látható, a teljességet ne zavarja árnyék, homályos kontúr. Sőt, e különös sugárzás hassa át bensőnk egészét is, mert ez ad ösztönzést a további sikerre, erőt a kitartásra.
Egy ízben – ez az izraeli Hat napos háború előtti feszült napokban történt, méghozzá a jordániai fronton – , a Scopus-hegyi különleges őrszázad, rádióban parancsot kapott a lehető legóvatosabb, de egyben gyors kitörésre. Csakhogy sötét éjszaka volt és ilyenkor, szemben az ellenséggel, fényeket nem gyújthattak. Vagyis a katonák vakon toporogtak. És ekkor,a a távolban, hirtelen jókora máglya lobbant: A lángok ott magasba csaptak, s ez a fény elegendőnek bizonyult, hogy a parancsnok legalább az iránytű jelzését lássa. Mintha egy Lág Báomert köszöntő tüzet korábban gyújtottak volna meg.
De azért a betűértők ehhez hozzátesznek valamit. A dicsőség nem a Kardé, hanem – és sohasem képletesen! - Könyvé. Ahol a tündökletes gondolatok állnak az ijjári hétköznapi munkáról, az alkotás tiszteletéről, a világot átalakító törekvésekről, az ember szellemét élénkítő akaratról. És persze, a fényről, a csodálatosról. Meg a győzelmekről, kivált ha azok a építésről szólnak. Vagy éppen önmagunk felemeléséről, amennyiben meg kell már haladnunk régi valónkat.
Így, ilyen formán válik egyetlen fogalomsorrá az ünnep, a hétköznap, a szorgalmas munka, a szabadság és a függetlenség eszméje, valamint az áldott verőfény, hiszen ez a zsidó élet maga.
Mert sohase feledjük, mindig így, ilyen boldogító helyzetben köszönt ránk a szép Ijjár, Niszán után és a Sávuotot elhozó Sziván hava előtt!
Benedek István Gábor