A zene gyógyító ereje

„A zene a lélek nyelve.” Ezt ma már nem csupán költők és spirituális vezetők állítják – a tudomány is kezdi megérteni, amit a zsidó hagyomány évezredek óta intuitívan tud: a zene nemcsak szórakoztat, hanem gyógyít is.

Heather Aranyi, a Northwestern Egyetem neurológiai kutatója, oktató, és nem utolsó sorban énekesnő, azt kutatja, hogyan hat a zene az emberi testre és lélekre. Saját szavaival: „A test nemcsak metaforikusan, hanem szó szerint reagál a zenére.” Kutatásai szerint a 60–80 bpm tempójú dallamok képesek szabályozni az idegrendszert, csökkenteni a stresszhormonokat és még a sejtszintű gyógyulást is elősegíthetik. Ez a felfedezés szoros párhuzamban áll a zsidó liturgia több évezredes tapasztalatával: imáink ritmusa, dallamai – mint az Avinu Malkeinu, a Kol Nidre vagy az Eliyahu Hanavi – nem véletlenül ilyen tempójúak.

Aranyi egyik legmegdöbbentőbb tapasztalata akkor történt, amikor egy autizmus-spektrumzavarral élő, ideiglenesen néma páciens az ő éneklésére válaszul visszaénekelte a szöveget. Hasonló eseteket tapasztalt Alzheimer-kóros betegeknél is: miközben a beszédképesség elhalványult, a zenei emlékek sértetlenek maradtak.

Heather Aranyi. Kép forrása: aish.com

A Talmud ezt a felismerést régen megfogalmazta, igaz, más nyelvezettel. A Megilla 32a  így ír: „Aki rendszeresen énekel az imában, az hosszú életet nyer.” E talmudi bölcsességnek immár neurobiológiai alapja is van. Az énekelt ima a limbikus rendszert – az érzelmekért felelős agyterületet – aktiválja, miközben a zene memórianyomokat rögzít, akár egy lelki lenyomatot.

A modern idegtudományban egyre nagyobb figyelmet kap a Polyvagal-elmélet, amely szerint a bolygóideg (vagus nerve) kulcsszerepet játszik a stressz kezelésében és a testi-lelki regenerációban. Aranyi kutatásai szerint a zene – különösen az imákban megszokott tempóban – közvetlenül aktiválja ezt a rendszert. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a Mi Sebéráh (ima a gyógyulásért) vagy az Áhénu Kol Bét Jiszráél közösségi eléneklése valódi megkönnyebbülést hozhat krízishelyzetben is.

A közös éneklés nemcsak érzelmileg köt össze – Aranyi szerint fiziológiailag is: "Amikor együtt énekelünk, a szívritmusaink összehangolódnak, a pupillák szinkronban tágulnak – a testek gyógyulni kezdenek. Együtt.”

Ez a jelenség visszaköszön a zsidó rituálékban is: a minjen nemcsak vallásjogi követelmény – hanem biológiai és közösségi gyógyulás lehetősége is. A pészáhi széder  például nem véletlenül egyesíti az elbeszélést (hágádá) és a közös éneklést: a trauma (az egyiptomi rabság) feldolgozása a zene és a történetmesélés kombinációján keresztül válik teljessé.

A zsidó források mély bölcsességgel beszélnek a zene szerepéről a gyógyulásban. Dávid király például lantjával csillapította Saul király lelkét (1Sámuel 16:23): „Valahányszor a rossz szellem megszállta Sault, Dávid lantolt, és Saul megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz szellem eltávozott tőle.”  Ez az egyik legősibb bibliai példája annak, amit ma idegrendszeri szabályozásnak hívunk.

A Zohár  – a kabbalisztikus irodalom főműve – is úgy tartja: „A dallam a lélek szárnya”  (Zohár III. 216b). Ez a kép erőteljesen alátámasztja Aranyi állítását, miszerint a zene képes „kikerülni a nyelvet” és közvetlenül a szabályozás, gyógyulás területére hatolni.

Zene hatása az emberi agyra. Forrás: https://www.tourmorgantown.com/four-therapeutic-benefits-music/

A zenét ösztönösen használjuk, például amikor egy kisbaba sír, ringatjuk és énekelünk. Mindez mélyen kódolva van. A zene a gyász során is támogatja az érzelmek felszabadulását. Néha, amikor a szavak nem érnek célba, a dallam viszi előre a gyógyulást. Olykor a bánat túl mély ahhoz, hogy kimondjuk – de a zene képes hordozni.

„A zene gyógyító 'áramkör-zárást' biztosít, akár egy érzelmi szteroid injekció” – mondta Aranyi. "A fiziológiai rendszerek felkészülnek az elengedésre, és a zene befejezi ezt a folyamatot. Arra vagyunk beprogramozva, hogy így reagáljunk, és a hagyományaink, különösen a judaizmuson belül, intuitív módon beépítik ezt.”

Aranyi megjegyzi, hogy a zene az agy szinte minden részét érinti – a halló-, a motoros, az érzelmi, sőt a döntéshozatali központokat is –, ami a kevés egész agyat érintő tevékenységek egyikévé teszi. Ezért olyan erőteljes eszköz a gyógyításban.

Amikor traumát átélt gyerekekkel dolgozik, nem szavakkal kezdi. Dallammal kezdi. „A zene olyan módon fér hozzá az agyhoz, amely megkerüli a nyelvet, és egyenesen a szabályozáshoz vezet” – mondja.

És ez nem csak anekdota. Az agyi vizsgálatok megerősítik, hogy a zene egyszerre több agyterületet is aktivál: a hallókérget, a motoros területeket, a limbikus (érzelmi) rendszert, sőt még a prefrontális kéregállományt is (ahol problémákat oldunk meg és döntéseket hozunk). A zene azon kevés tevékenységek egyike, amely az egész agyat aktiválja – így a gyógyulás és a növekedés erőteljes eszköze.

Mert a traumák, a túlstimuláció és a szorongás világában a gyógyulás talán nincs is messze. Talán egy dallamban, egy nagyapa dalában vagy a lefekvéskor elsuttogott S'mában.

Az Aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla