Szerdócz Ervin főrabbi a Smini hetiszakaszról

Smini, vagyis a nyolcadik nap eseményeit írja le a heti szakasz eleje. De pontosan minek a nyolcadik napját? A Cáv hetiszakasz végén olvastunk a parancsról, melyet Áron és fiai kaptak: „a gyülekezés sátorának bejáratából pedig ne menjetek ki hét napig, amely napig betelnek fölavatásotok napjai, mert hét nap alatt avatnak föl benneteket”(8:33). Vagyis a nyolcadik napon, Niszán hónap elsején, a kohénok új státuszba kerültek, elkezdhették szent feladatuk végrehajtását.

Ennek tükrében meglepő, hogy szakaszunk a vájhi kifejezéssel indít.

A Talmud Megilla 10b. szerint minden heti szakasz, mely és történt) kifejezéssel kezdődik az valami bajt jelent. Ebben a szidrában, Áron fiainak haláláról is olvasunk, amire a rossz "ómenre" utalhat, Mestereink másra is felhívják a figyelmünket. „Arra, hogy az óriási megtiszteltetés, a papi funkció betöltése okozott (lelki) problémát Áronnak, aki nagyon szerény ember volt és vissza-visszatérően azt mondogatta: Ki és mi vagyok én, kérdezte önmagától, hogy ilyen fontos tisztséget betölthessek?”. 

Nem véletlen, hogy a Tóra a későbbiekben ezt írja: „És így szólt Mózes Áronhoz: közeledj az oltárhoz…” (9.7), ezt ugyanis úgy kommentálja Rási a midrás alapján, hogy azért kellett nógatni Áront, mert „szégyenkezett és félt odamenni”. Mose Hájim Efraim a szádilkovi rabbi szerint hogy Mózes azzal bátorítja bátyját, hogy a szerénysége és azon félelme, mely szerint nem alkalmas és nem eléggé bölcs a papi tisztség betöltésére, teszik méltóvá főpapi feladatainak ellátására, ahogy a zsoltárban (51.19) áll: „…megtört, zúzott szívet, oh I-ten, nem vetsz meg!” 

„ Szóljatok Izrael fiaihoz: ezek azok az állatok amelyeket ehettek minden barom közül, amely a földön van.” ( III.M.11/2.)

A heti szakasz a kóser étkezés alapját jelentő tiszta és tisztátalan állatok felsorolásával foglalkozik. Midrás (Vájikrá rábbá) felteszi a kérdést: „vajon I-ten a tiszta és tisztátalan állatok mellett, miért követeli meg, hogy a zsidó ember kóser módon vágja le barmát? Mit érdekli I-tent, hogy tiszta ételt eszik, vagy akár elhullott állatokat? Erre mondja Salamon király: „ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs” (Mislé 9:12). Tanuld meg, hogy a micvák kizárólag azért adattak, hogy érdemekhez juttassák és megtisztítsák az embereket, erre mondja a zsoltár (18:31): „Az Örökkévaló szava salaktalan (megtisztít), pajzsa Ő mindenkinek, aki benne keres menedéket”. 

Babilóniai Talmud Hullin 9a: Az állat tiltottnak minősül addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy kóser módon volt levágva. Ha a fogyasztható állatok csoportjába sorolt állatról a rituális vágás (sehita) előtt (közben vagy után) is kiderülhet, hogy beteg. Beteg állat pedig nem kerülhet kóser húsként az asztalra. 

„Hogy különbséget tetessék a tisztátalan és tiszta között, az állat között, melyet szabad enni és a között, amit nem szabad.” ( III.M. 11/47.)

Rabbi Eizik Charifot megkérdezték, miért nevezi a nép a gazdag, de fukar zsidót disznónak? A Talmud Sábbát 155-ből idézve válaszolt: „Nincsen szerényebb a kutyánál és nincsen gazdagabb a disznónál (Rasi szerint ugyanis a disznó mindent megeszik.)

A kelmi Mággid ellátogatott Minszkbe, hogy jótékony célra pénzt gyűjtsön, de igyekezetét nem koronázta siker. A város zsidói fösvények voltak és a legszívhezszólóbb kérés sem nyitotta meg erszényüket. Ekkor az esti drosénál kihirdette, hogy ezentúl, a város zsidó lakosaira nem érvényes a tejre vonatkozó tilalom. Fogyaszthatják azt a tejet is, amit felügyelet nélkül fejtek, úgy is akár, hogy disznó tej keveredett belé. (A disznó tejet gyógyszerként használták szembetegség és tüdő problémák gyógyítására)

A közösség megrökönyödött és a rabbi magyarázatát kérték.

A rabbi magyarázata: „A halaikus tiltás az, hogy a zsidók ne igyanak olyan tejet, amibe esetleg disznótej kerül. Ezért csak zsidó fejheti meg a tehenet.  Minszkben azonban az aggodalom teljesen felesleges, mert a város disznói (fukar zsidói) nem hagyják, hogy megfejje őket!” (Martin Buber)