Smini, vagyis a nyolcadik nap eseményeit írja le a heti szakasz
eleje. De pontosan minek a nyolcadik napját? A Cáv hetiszakasz végén olvastunk
a parancsról, melyet Áron és fiai kaptak: „a gyülekezés sátorának bejáratából
pedig ne menjetek ki hét napig, amely napig betelnek fölavatásotok napjai, mert
hét nap alatt avatnak föl benneteket”(8:33). Vagyis a nyolcadik napon, Niszán hónap
elsején, a kohénok új státuszba kerültek, elkezdhették szent feladatuk
végrehajtását.
Ennek
tükrében meglepő, hogy szakaszunk a vájhi kifejezéssel indít.
A Talmud
Megilla 10b. szerint minden heti szakasz, mely és történt)
kifejezéssel kezdődik az valami bajt jelent. Ebben a szidrában, Áron fiainak
haláláról is olvasunk, amire a
rossz "ómenre" utalhat, Mestereink másra is felhívják a figyelmünket. „Arra, hogy az óriási
megtiszteltetés, a papi funkció betöltése okozott (lelki) problémát Áronnak,
aki nagyon szerény ember volt és vissza-visszatérően azt mondogatta: Ki és mi
vagyok én, kérdezte önmagától, hogy ilyen fontos tisztséget betölthessek?”.
Nem
véletlen, hogy a Tóra a későbbiekben ezt írja: „És így szólt Mózes Áronhoz:
közeledj az oltárhoz…” (9.7), ezt ugyanis úgy kommentálja Rási a midrás
alapján, hogy azért kellett nógatni Áront, mert „szégyenkezett és félt
odamenni”. Mose Hájim Efraim a szádilkovi rabbi szerint hogy Mózes azzal
bátorítja bátyját, hogy a szerénysége és azon félelme, mely szerint nem
alkalmas és nem eléggé bölcs a papi tisztség betöltésére, teszik méltóvá főpapi
feladatainak ellátására, ahogy a zsoltárban (51.19) áll: „…megtört, zúzott
szívet, oh I-ten, nem vetsz meg!”
„ Szóljatok Izrael fiaihoz: ezek azok az állatok
amelyeket ehettek minden barom közül, amely a földön van.” ( III.M.11/2.)
A heti szakasz
a kóser étkezés alapját jelentő tiszta és tisztátalan állatok felsorolásával
foglalkozik. Midrás (Vájikrá rábbá) felteszi a kérdést: „vajon I-ten a
tiszta és tisztátalan állatok mellett, miért követeli meg, hogy a zsidó ember
kóser módon vágja le barmát? Mit érdekli I-tent, hogy tiszta ételt eszik, vagy
akár elhullott állatokat? Erre mondja Salamon király: „ha bölcs lettél,
magadnak lettél bölcs” (Mislé 9:12). Tanuld meg, hogy a micvák kizárólag
azért adattak, hogy érdemekhez juttassák és megtisztítsák az embereket, erre
mondja a zsoltár (18:31): „Az Örökkévaló szava salaktalan (megtisztít), pajzsa
Ő mindenkinek, aki benne keres menedéket”.
Babilóniai Talmud
Hullin 9a: Az állat tiltottnak minősül addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy
kóser módon volt levágva. Ha a fogyasztható állatok csoportjába sorolt állatról
a rituális vágás (sehita) előtt (közben vagy után) is kiderülhet, hogy
beteg. Beteg állat pedig nem kerülhet kóser húsként az asztalra.
„Hogy különbséget tetessék a tisztátalan és tiszta
között, az állat között, melyet szabad enni és a között, amit nem szabad.” (
III.M. 11/47.)
Rabbi Eizik Charifot megkérdezték, miért nevezi a nép a gazdag, de fukar zsidót disznónak? A Talmud Sábbát 155-ből idézve válaszolt: „Nincsen szerényebb a kutyánál és nincsen gazdagabb a disznónál (Rasi szerint ugyanis a disznó mindent megeszik.)
A kelmi Mággid ellátogatott Minszkbe, hogy jótékony célra pénzt gyűjtsön, de igyekezetét nem koronázta siker. A város zsidói fösvények voltak és a legszívhezszólóbb kérés sem nyitotta meg erszényüket. Ekkor az esti drosénál kihirdette, hogy ezentúl, a város zsidó lakosaira nem érvényes a tejre vonatkozó tilalom. Fogyaszthatják azt a tejet is, amit felügyelet nélkül fejtek, úgy is akár, hogy disznó tej keveredett belé. (A disznó tejet gyógyszerként használták szembetegség és tüdő problémák gyógyítására)
A közösség megrökönyödött és a rabbi magyarázatát kérték.
A rabbi magyarázata: „A halaikus tiltás az, hogy a zsidók ne igyanak olyan tejet, amibe esetleg disznótej kerül. Ezért csak zsidó fejheti meg a tehenet. Minszkben azonban az aggodalom teljesen felesleges, mert a város disznói (fukar zsidói) nem hagyják, hogy megfejje őket!” (Martin Buber)