Magyar zsidó arcképcsarnok – Goldmark Károly

Új rovatunkban jeles magyar zsidó művészek, tudósok, sportolók munkásságát szeretnénk bemutatni olvasóinknak. Az Arcképcsarnok rövid portréiban a közvélemény által jól vagy éppen kevésbé ismert személyiségek munkásságát egyaránt bemutatjuk, azzal a céllal, hogy bemutassuk hozzájárulásukat a magyar tudomány és kultúra fejlődéséhez.

Goldmark Károly
(1830-1915)

Goldmark Károly Keszthelyen született, ahol édesapja a hitközség kántora volt. A több mint húsz gyerekből tizenkettő maradt életben, és a család komoly nélkülözések között élt. Goldmark Károly Sopronban majd többek között Joseph Böhmnél tanult a bécsi konzervatóriumban, és pályáját színházi hegedűsként kezdte Sopronban és Győrben, majd 1852 után bécsi színházakban játszott

Első komolyabb sikerét Sakuntala-nyitányával érte el 1865-ben. Az addig gyakran nélkülöző szerző ettől kezdve megtehette, hogy csak a zeneszerzésnek éljen, de az igazi sikert a Sába királynője című operája hozta meg számára. Többi operája – például a Merlin, A házi tücsök című meseopera, a Shakespare-drámából készült Téli rege vagy az 1899-ben Budapesten bemutatott A hadifogoly – nem tudott tartós sikereket aratni, de zenekari- és kamaraművei gyakran kerültek műsorra. Ezek közül a legismertebbek a hegedűre és zongorára írt 1. szvit (op. 11.), a B-dúr zongoraötös (op. 30.), a Penthesilea-nyitány, a Zrínyi című szimfonikus költemény, a Desz-dúr zongoraötös (op. 54), a Falusi lakodalom című nyitány, amit többek között Sir Thomas Beecham is gyakran vezényelt, valamint az a-moll hegedűverseny (op. 28), amit az utóbbi években Itzhak Perlman és Joshua Bell is gyakran vett fel műsorába.

Legismertebb és legtöbbször játszott műve, a Sába királynője bécsi ősbemutatójára 1875-ben kerül sor, ezt követte egy év múlva a pesti Nemzeti Színház bemutatója, majd kilenc nyelven, harminc operaházban mutatták be még a szerző életében, többek között a New York-i Metropolitanben, Madridban, Szentpéterváron, Buenos Airesben, és az 1970-es évekig rendszeresen visszatérő repertoárdarabja volt a pesti operaháznak is. A főszerepeket az évtizedek során olyan énekesek énekelték, mint Leo Slezak és Pataky Kálmán (Asszád), Selma Kurz (Szulamit), Ney Dávid és Palló Imre (Salamon), Delly Rózsi (Királynő), az opera dirigensei között pedig Gustav Mahlert és Richard Strausst is megtalálhatjuk. 2015. október 24-én – a nyári szabadtéri bemutató után – az Erkel Színház Goldmark halálának századik évfordulóján újra műsorára tűzte.

Goldmark zenéje egyik iskolához sem kötődik, sok szempontból formakövető, konzervatív, de szívesen kísérletezik disszonáns hangzatokkal is. A német és a francia romantika, a francia nagyopera vagy a programzene hatása éppúgy fellelhető zenéjében, mint az olasz opera, főleg a bel canto, és ezen belül is Bellini öröksége. A verbunkos stílust éppúgy beépítette műveibe, amennyiben az megkívánta, mint keleti-orientalista motívumokat vagy éppen a zsidó liturgikus zenét. A Sába királynője templomi jelenetében például hagyományos zsidó liturgikus motívumokat is használ. Egy anekdota szerint, a bécsi bemutatón Goldmark édesanyja többször sírva fakadt, és hiába vigasztalták, hogy fia éppen óriási sikert arat. Végül elárulta, hogy emlékei rendítették meg, mert ezeket a dallamokat nyolc éve meghalt férje énekelte a templomban.

goldmark_2.jpg

Noha Goldmark operáit német nyelvű librettóra írta, életében és munkásságában is több szállal kötődött a magyar kultúrához. A kötődést fejezik ki például Zrínyi című szimfonikus költeménye, Magyar ábránd című zongoradarabja, és egyes darabjainak verbunkos-motívumai, valamint az is, hogy az 1848/49-es magyar szabadságharcban önkéntesnek jelentkezik, és apja, valamint fivérei is hívei a szabadságharcnak. Hosszú időn keresztül a legismertebb magyar zeneszerzőnek számított külföldön, és egészen a huszadik század közepéig jelentős helye volt a magyar kulturális életben. A repertoáron rendszeresen szerepelt a Sába királynője, kamaraműveit és szimfonikus műveit szintén rendszeresen játszották, és mai napig az ő nevét viseli a Wesselényi utcai Goldmark-terem, amely a második világháborúban az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) művészakcióinak egyik legfontosabb helyszíne volt.

A zsidótörvények miatt a színpadról letiltott művészek részvételével 1938 és 1944 között több mint 1500 előadást rendeztek a Goldmark teremben, többek között a Sába királynőjét is bemutatták. Az utóbbi években Magyarországon és külföldön is egyre jobban felfedezik: a Sába királynője mellett hangszeres darabjait is több élvonalbeli művész kezdi felvenni repertoárjára, 2014 novemberében pedig Bécsben kétnapos konferenciát rendeztek halálának évfordulója alkalmából.

Magyarországon, szülővárosában Keszthelyen igyekeznek az elmúlt években emlékének méltóképpen adózni; ennek eredményeként a Goldmark Károly Művelődési Központ működése mellett 2007-ben szülőházában kis múzeum is nyílt, valamint 2011-ben a Wesselényi utcai Goldmark-termet is felújították.