– Van, akivel célja van Istennek, de mindenki csak
átmenet a múlt és a jövő homálya között – írja Szerdócz Ervin rabbi a SMOT hetiszakasz kapcsán.
A gyermek világra jön, de hogy mi lesz a sorsa, azt
senki sem tudja, mert „mindennek megvan a kora és ideje van minden dolognak az
ég alatt”. (Koh. 3/1) Van, akivel célja van Istennek, de mindenki csak
átmenet a múlt és a jövő homálya között.
Egyszer
Báál Sém Tovot egy asszony kereste fel áldását kérve, hogy gyermeke szülessen.
Kilenc hónap múlva az asszony megszülte fiát. Két év múlva újra felkesete a
rabbit: áldja, meg gyermekét mielőtt befejezi a szoptatást. A gyerek azután váratlanul
meghalt. Az asszony ekkor azzal vádolta, hogy megölte gyermekét. A rabbi
mesélni kezdett:
Egy királynak nem volt örököse. Bizalmasa azt mondta:
forduljon a zsidókhoz, adja parancsba, imádkozzanak azért, hogy királyfi
szülessen, különben kiűzik őket az országból. A zsidók böjtöt hirdettek,
imádkoztak, zsoltárokat mondtak. Fent az égi magasságokban egy lélek az
Örökkévaló elé borult és kérte, hadd jöjjön ő le erre az árnyékvilágra a
király fia képében, hogy a zsidók elkerüljék kiűztetésüket.
A királyné rövidesen
fiúgyermeknek adott életet. A gyermek okos, eszes és érdeklődő volt. A király
ezután égi sugallatra megkérte az ország főpapját, hogy vállalja el a
tanítását, tanítsa arra, amiben a fia majd kedvét leli. A főpap
elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy naponta két órát maradhasson egyedül, s ez
idő alatt senki se zavarja.
Egy idő után a királyfi kíváncsi lett mit csinál
tanítója, amikor két órára bezárkózik. Kulcsot csináltatott és váratlanul
rányitott tanítójára és ott találta imaszíjjal karján és homlokán a Kabbala
titkos tanába mélyedve. A főpap szörnyen megijedt, de a királyfi megígérte
neki, hogy egy szót sem szól senkinek, ha őt is bevezeti a titkos Tanba.
Ezt
követően a pap tanítani kezdte Tórára, Talmudra, majd Kabbalára is az ifjút, aki
rájött a tanultak léleknemesítő voltára, ami szellemét egyre élesebbre
csiszolta. Egy idő után azt kérdezte mesterétől, hogyan térhetne be a
zsidóságba anélkül, hogy apjának fájdalmat okozna.
– Mondd apádnak – tanácsolt a főpap,
– hogy szeretnéd bejárni az országot, hiszen még sosem mozdultál ki a
palotából.
A király – bár nehéz szívvel, de – beleegyezett és a királyfi elindult országjáró
útjára. Átkelt a határon, majd a legközelebbi városban felkereste az
ottani rabbit, rövidesen betért és zsidóvá lett. Minden idejét a Tóra
tanulásának szentelte.
Miután eljött utolsó órája, lelke az égi bíróság elé
került. Gabriel angyal azt mondta a Világ Bírájának: olyan léleknek, mint ő, aki önként vállalkozott rá, hogy lemegy a földre és megmenteni a zsidókat a
száműzetéstől, csak a mennyországban lehet a helye.
Egy kerub akkor két
szárnyával betakarta annak arcát és felvetette, hogy újszülött korában két évig
nem zsidó dada szoptatta. Ekkor megszületett a döntés, hogy újból meg kell
születnie, hogy két éven át zsidó anyától szopjon.
Báál Sém Tov
befejezte a történetet és azt mondta a gyermekét sirató asszonynak:
– Tudd meg,
te találtattál érdemesnek arra, hogy két évig szoptasd ezt a szent lelket. „Jer, mondta a rabbi, térjünk meg az Istenhez! Bár széttépetett, de be is
gyógyít, bár megsebzett, be is kötöz” (Hosea 6/1).
…és erre az asszony
lelke megnyugodott.