Nem azonnali öröm – Mit tanít a Zohár ádár hónapjáról?

A héber naptár szerint elkezdődött ádár hónapja. A hagyomány úgy tartja: amikor beköszönt ádár, növelnünk kell az örömöt. Ám azok számára, akik traumát, veszteséget, mély fájdalmat éltek át, a megváltás feletti öröm csak lassan, fokozatosan születhet meg. Erről tanít minket a My Jewish Learning hírlevelében Ebn Leader rabbi.

A zsidó naptárban ádár – Purim hónapja – átmenetet képez a tél sötétségéből a tavaszi megváltás történetébe, amely Peszáh és Sávuot ünnepein bontakozik ki. Ezt fejezi ki az időszak négy különleges tórai szakasza is, amelyek mind a Peszáhra való felkészülés egy-egy aspektusát hangsúlyozzák. Erre utalhat a jól ismert rabbinikus tanítás is (Taanit 29a), miszerint amikor elkezdődik ádár, gyarapítjuk örömünket.

Fontos észrevenni, hogy ez a tanítás nem leíró jellegű. Nem pusztán arról szól, hogy ahogy enyhül a levegő, hosszabbodnak a nappalok, és az első zöld rügyek megjelennek a fákon, lelkünkben is oldódni kezd a tél nehezéke. Bár mindez igaz, azonban a rabbinikus mondás felszólító módban van: arra ösztönöz, hogy tudatosan, aktívan teremtsünk több örömöt életünk ezen időszakában.

A Zohár – a kabbalisztikus irodalom alapműve – az Egyiptomból való kivonulás történetének egyik értelmezésében azt tanítja: az öröm nem csupán a megváltás következménye, hanem magának a megváltásnak is része.

„Jöjj és lásd: amikor Izrael népe kivonult Egyiptomból, lelkük megtört volt. Hallották ugyan a dicséret énekeit, de nem tudtak örvendezni. Ugyanakkor a Sehinát kísérő seregek és szekerek felemelték hangjukat dicséretre az Örökkévaló előtt, aki felemelte Izrael lelkét, hogy hallhassák e dicséretet anélkül, hogy lelkük elszállt volna. Csak amikor az ember kilép a rabszolgaságból, akkor ismeri fel igazán saját megtöretettségét. Így volt ez Izraellel is: amikor elhagyták Egyiptomot, a halál ízét érezték. Ám az Örökkévaló meggyógyította őket, amint írva van: ‘Az Örökkévaló járt előttük.’ Az utak gyógyító illatot árasztottak, amely testükbe hatolt és meggyógyította őket. A hallott dicséretek hangja örömöt és nyugalmat hozott lelkükbe.” (Zohár II, 45a)

A Zohár tanításának kulcsa a felismerés, hogy az öröm nem feltétlenül érhető el azonnal a megmenekülés pillanatában. Azok, akik testben és lélekben megtörtek, akik nemzedékeken át veszteséget és elnyomást éltek meg, nem válnak teljessé egyetlen pillanat alatt pusztán attól, hogy az elnyomás véget ér. A bibliai elbeszélés is erre emlékeztet: kevesebb időbe telt kivezetni a népet Egyiptomból, mint „kivezetni Egyiptomot” a nép lelkéből. A megváltás hosszú gyógyulási folyamat, amely számos seb begyógyítását igényli.

A Zohár képzeletében a hatalmas, harcos Isten, aki megtörte az egyiptomiakat, átalakul: türelmes és együttérző gondviselővé lesz. Ha a nép képes akar lenni, hogy örvendezni tudjon szabadulásán, oda gyengéden kell elvezetni.

Lehetséges, hogy a megváltás énekei körülöttük szólnak, mégsem tudják azokat maguk énekelni. De nem is kell. Az Örökkévaló lehetővé teszi számukra, hogy hallgassák az angyalok énekét, akik a Sehina – az isteni Jelenlét – megváltásáról zengenek, aki maga is száműzetésben és elnyomásban volt Egyiptomban. Isten teret ad annak, hogy a nép jelen lehessen az öröm közelében anélkül, hogy annak középpontjában kellene állnia. Sőt, azt is lehetővé teszi, hogy jelen maradjanak az angyali énekben anélkül, hogy lelkük elszakadna a valóságtól.

Az elnyomás utáni pillanatok gyakran különösen nehezek. Amikor a túléléshez szükséges védekező mechanizmusok lehullanak, felszínre tör a korábban háttérbe szorított fájdalom. Az isteni gondviselő finom gyógyulás útjain vezeti a népet: gyengéd „illatú” ösvényeken, amelyek új növekedési lehetőségeket nyitnak meg. Lassan, türelmesen formálódik meg a lélekben az öröm és a nyugalom tere.

„Képzeld el” – mondja a Zohár. Lásd magad előtt ezt a folyamatot.

És emlékezz rá saját életedben is, ahogyan ez a folyamat a zsidó naptár rendjébe van vésve. Nem ugrunk át hirtelen a tél sötétségéből – amelyhez tévét hónap pusztulás-emlékezete kötődik – Peszáh szabadságába és ünnepébe. Van köztes állomás. Ádár hónapja arra tanít, hogy növeljük örömre való képességünket – szelíden, fokozatosan.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla