A megszokott magas színvonalon kínál tartalmas olvasnivalót a Nyíregyházi Zsidó Hitközség havilapja, a Kertész Gábor által szerkesztett Sófár. A decemberi számban Darvas István főrabbi A gyertyák hozzánk szólnak címmel írt az ünnepről, Bodnár Eszter judaizmusról szóló sorozatában jelekről és csodákról olvashatunk, Glück Gábor alapos ismertetőt írt az arab-izraeli konfliktus margójára Négyállami megoldás címmel, Szenthe Antónia (Toncsi) pedig nagyszerű recepteket oszt meg velünk.
– A világot aktuálisan uraló domináns kulturális hatások soha nem hagyták érintetlenül a jiddiskeit világát, ami egyáltalán nem baj, mert számos értéket be lehetett emelni a zsidó gondolkodásba és gyakorlatba.
Baj mindig akkor van, amikor a zsidó közösség önbizalma, vezetőinek felkészültésége és elkötelezettsége megcsappan, és a meghatározó zsidó „influenszerek” nem beemelni akarják a nem zsidó világ értékeit, hanem felemelkedni kívánnak azokhoz.
Időről-időre elfogy a lelkesedés és a tudatlanság felerősödik, és minden ilyen esetben túlsá gosan vonzóvá válik az „idegen szolgálat”, héberül ávodá zárá, amit bálványimádásnak szoktunk fordítani. Az történelemszemlélet kérdése, hogy a domináns kultúra erősödése és terjedése váltja ki a zsidóság elgyengülését, vagy pont fordítva van a dolog, bölcseink inkább az utóbbira szavaznak. Abból a szempontból mindegy is, hogy mi a teendő, mert amikor a zsidóság ege egy ilyen folyamat részeként teljesen elsötétül, fényeket kell gyújtani, nincs más lehetőség a túlélésre – írja remek hanukai összefoglalójában Darvas István főrabbi a nyíregyházi Sófár decemberi számának második oldalán.
A Judaizmus dióhéjban című sorozatának 10. részében Bodnár Eszter Jelek és csodák címmel írt egyoldalas anyagot, amelyben arra keresi a választ: milyen szerepet játszik maga a csoda a zsidó lélekben és mit is jelent a zsidóság vallási életében? Mint nagyszerű összefoglalójában a szerző írja:
„A teremtés maga a csoda, hiszen a semmiből valami jött létre, melyre ember nem képes. A Szóbeli Tan, vagyis a Misna egyik szövege azonban arra is kitér, hogy I.ten a teremtéskor már magát a csodás dolgokat is megalkotta, tehát ily módon a teremtés részei, de csak a nekik elrendelt időben jelennek meg az ember számára".
Mint Bodnár Esztertől megtudjuk: a Héber Biblia a csoda szóra 8 különböző kifejezést használ, melyek tartalma különféle jelentésekkel kapcsolódik össze. A leggyakoribb szókapcsolat a „jelek és csodák”, vagyis az „ot” és „pele” alkalmazása. A jelek – mint ahogy arra a magyar nyelv is utal – olyan jelenségek, melyek valamire fel kívánják hívni a figyelmet.
A héber „ot” szó azokban az esetekben szerepel, amikor egy adott esemény közvetíteni kíván valamit, vagyis túlmutat önmagán. Legtöbbször azért, hogy megmutassa I.ten hatalmát és akaratát, és erről meggyőzze az embert is.
Ilyen jelek történtek például Egyiptomban a kivonulást megelőző 10 csapás során. Ezek a jelek demonstrálták az i.teni hatalmat. Amikor azonban a „pele” szó szerepel, ott már a jeleken túlmenően nem csupán az i.teni erőre, a transzcendens hatalomra tereli a figyelmet, hanem azon is túlmutat: egy cél érdekében történik, ami történik.
A Vörös-tenger nem azért nyílt ketté, hogy I.ten hatalmát láttassa, hanem hogy Izrael fiai kivonuljanak Egyiptomból, megmeneküljenek, szabad nép legyenek, és véghez vigyék az i.teni akaratot – mutat rá Bodnár Eszter.
A lapban két kolumnás, ókori történelmi visszatekintéssel indító cikket írt Glück Gábor Négyállami megoldás címmel az arab-izraeli konfliktus margójára. A történeti előzmények felvázolása után következik a mai helyzet leírása, mint a szerző írja:
„2005-ben Izrael kivonult Gázából, önrendelkezést adva az ott élőknek. Ezzel kvázi létrejött Palesztina területén a harmadik állam. Gázának minden lehetősége megvolt a békés fejlődésre, Izrael elátta árammal, vízzel, egyéb létfontosságú árukkal. Több ezer arab kapott Izraelben munkavállalási engedélyt. 2007-ben azonban a Hamasz jutott uralomra, ettől kezdve rendszeres rakétatámadások érik az izraeli civileket, sok áldozatot szedve. Hiába a határozott válaszcsapás, a Hamasz nem áll le, céljai világosak: elpusztítani a zsidók országát.
Így jött el 2023. október hetedike. Hozzávetőleg 2500 hamaszos terrorista tört rá a békés izraeli településekre, őrjöngve, állati kegyetlenséggel gyilkolva válogatás nélkül gyerekeket, nőket, öregeket, mindenkit, akit találtak. Kétszáznegyven túszt hurcoltak magukkal, köztük egészen kis gyermekeket is".
Glück Gábor természetesen reális következtetésre jut: a nemzetközi színtéren vannak, akik most is azt állítják, hogy az arab-zsidó konfliktust a „kétállami megoldás”, Palesztina területén egy negyedik állam létrehozása szüntetné meg. Holott csak a vak nem látja, hogy a „palesztinok” baja nem az önrendelkezés hiánya, hanem az, hogy Izrael létezik.
Tóth Sándor helytörténész a nyíregyházi zenei élet zsidó jeleseiről ír a Sófár 8. oldalán, érdekes kultúrtörténeti cikkéből megtudhatjuk, hogy a szabolcsi megyeszékhely művészeti életére a XIX. századtól kezdve a XX. században jelentős hatást gyakoroltak helyi hittestvéreink: a XX. század 1944-ig tartó első felében – a külföldre távozott Füredi testvérek, Epstein Karolina és Olga lánya mellett – Nyíregyháza zsidó zenei tehetségei között több jelentős személlyel találkozunk.
Molnár Zsóka a nyíregyházi botlatókövekről ad összefoglalót a 9-10. oldalon, Szenthe Antónia, a mi mindannyiunk szeretett Toncsija a receptjei közül a céklás, sütőtökös és zelleres latkesz elkészítésének fortélyaiba avat be minket.
Fontos adalék tőle, hogy „akinek nincs ablak a konyháján, vagy a hagyomány más vonatkozásait inkább kedveli, mint a sült olaj szagát, 180 fokos sütőben is kisütheti a fánkocskákat. Bélelje ki a tepsit sütőpapírral, olajozza be, sorakoztassa rá a latkeszeket, hintse meg olajjal a tetejüket, és süsse 25-30 percig, vagy amíg meg nem sülnek. Félidőben meg kell forgatni, hogy mindkét oldaluk ropogós legyen".
Az irodalmi arcképcsarnokban ezúttal Heltai Jenőről (1871-1957) olvashatnak.
.png)
