– Mindössze tíz eltévelyedett küldött hamis jelentése elég volt, hogy a nép még negyven évig a pusztába maradjon. Nem bűn, hiba volt! – fejti ki írásában Szerdócz Ervin rabbi a Seláh lehá hetiszakasz kapcsán.
Különös drámai helyzet! A zsidó nép ott áll az „ígért föld” kapujában. Még fülükbe cseng Isten Ábrahámnak tett ígérete:
„Én vagyok az Örökkévaló, aki kivezettelek Ur Kászdimból, hogy neked adjam az országot örökségül.” (I.M.15/7.)
Ott voltak mind a Szináj hegy lábánál, és hallották Isten hangját: „Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából a szolgaság házából.” (II.M.20/2.) Tele voltak bizalommal „és hittek az Örökkévalóban és szolgájában, Mózesben”. (II.M.14/31.) És akkor történt valami!
A nép megrettent, elvesztette önbizalmát. Isten szabad akaratot adott az embereknek, rájuk bízta a döntést. Mózes nem akarta megismételni, hogy „az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!” (II.M. 14:13-14.) Mózes zavarba jött. Ekkor megszólalt az égi hang: „Küldj magadnak férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán földjét, amelyet én Izrael fiainak adok.” (IV.M. 13/2.) Ezt Isten nem parancsba adta, hanem ajánlotta Mózesnek, hogy ismerjék meg az országot a kémek által. A Midrás szerint Mózes tanácskozott az Örökkévalóval és Isten így szólt:
„Én mondom nekik, hogy jó föld, ahogy írva van: „fölviszlek benneteket Egyiptom nyomorából egy tejjel mézzel folyó országba.” (II.M.3/17) És mivel nem hisznek nekem „életükre esküszöm, hogy lehetővé teszem a tévedést a kémek szavaiban.”
Más értelmezés szerint Isten azt akarja mondani ezzel: „a Te és ne a nép akaratából küldj, mert ez a feladat Tőled és nem a néptől függ.” (Midras Rabba Slach 44) A Talmud Bölcsei szerint ez utóbbinak ellentmond a „küldjetek” parancs, mely értelmében a nép választotta a kémeket és nem Mózes. Bölcs Salamon mondta: „Ló szükséges a háborúhoz, de a győzelem Istennél van.” Isten mindentudásában tudja népe bizonytalanságának okát és következményét is. A 127. zsoltárban olvasható:
„Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába vesződnek az építői, ha az Örökkévaló nem őrzi a várost, hiába virraszt az őr. Hiába néktek, ha korán keltek, későn pihentek, a gond kenyerét eszitek, így adja (Isten)híveinek az álmot.”
Rabbi Joszef Szoloveicsik (1903-1993 Briszk Litvánia) szerint a kémek esszenciálisan kémek voltak. Az, hogy rossz hírét terjesztették az országnak nem bűn, hiba volt. Hiba volt nem bízni Isten által kínált ígérettel. A nép a tórai parancsolatokat egységesen a „megtesszük és meghallgatjuk” felkiáltással fogadta el. Az út ki volt jelölve, Istennek célja volt népével: „ti lesztek számomra papok birodalma, és megszentelt nép!” (II.M. 19/6.) A nép emlékezett: „…felemeltelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket magamhoz…” (II.M. 19/4) Mindössze tíz eltévelyedett kém hamis jelentése elég volt, hogy a nép még negyven évig a pusztában maradjon. Nem bűn: hiba volt!
„Mert nem ellenség gyaláz engem, azt még elviselném, nem régi gyűlölőm nagyzol most fölöttem, elbújnék előle. Hanem te, halandó (kémek), mint én magam, vezérem, meghitt barátom...” (55. Zsolt/13-14)
Rabbi Mose ben Maimon (Majmonidész 1137-1204) a helyzet racionális értékelése alapján magyarázza: „Nem elvárható az embertől, hogy rögtön az után, hogy kiszabadult a fogságból és mentes lett a rabszolgamunka terhétől, azonnal óriások ellen harcoljon.”
Ez releváns, ellenben az igazsághoz hozzátartozik, hogy az „óriások” valóban nem is Izrael földjén voltak, hanem az emberek képzetében léteztek. (Midras Rabba Slach 45)
