09.12. 18:44, kimenete: 09.13. 19:47 
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 18 óra 44 perckor köszönt be, a királynő holnap este 19 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Ezen a héten a Tórából a KI TÁVÓ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
„Ezek álljanak, hogy megáldják a népet a Gerizim hegyén, mihelyt átvonultatok a Jordánon Simon, Lévi, Júda, Isszáchár, József és Benjámin. Ezek pedig álljanak az átoknál az Évol hegyén: Rúben, Gád, Ásér, Zebúlun, Dán és Náftáli.” (5 Móz 27:12-13)
A Tóra mai olvasóját alighanem zavarba ejti, míg az ókori Izrael népét vélhetően halálosan megrémítette azoknak a szörnyű átkoknak a valóságos áradata, amelyet a KI TÁVÓ hetiszakaszban az Örökkévaló helyez kilátásba a bálványimádókkal, gyilkosokkal, tolvajokkal, paráznákkal, hazudozókkal, vesztegetőkkel, egyszóval minden rendű és rangú bűnössel szemben.
Pedig a szöveg, pontosabban a kép felszabadító üzenete világos és egyértelmű: „ember, csak rajtad áll, hogy mit teszel; de tudnod kell azt is, hogy annak mi lesz a következménye”.
Arról a képről van szó, amely az áldás és az átok hegyét rajzolja elénk: az egyik oldalról Gerizim hegye magasodik, onnan hangzik az áldás; míg a másik oldalról Évol bércét látjuk, ahonnan az átkok áradata zúg. S hogy mi van a kettő között? Mi van Gerizim és Évol, mi van az áldás és az átok között?
Ott vagyunk mi. Ott élünk. E két „hegycsúcs” között, lenn a völgyben megyünk előre, ki gyorsabban, ki sietősebben, ki egyenesen, ki tévúton, s habár mindkét magaslatról halljuk a figyelmeztető szókat, olykor úgy teszünk, mintha meg sem hallanánk az igazságot.
Az igazság pedig az, hogy van választási lehetőségünk. Megválaszthatjuk, hogy a Gerizim felől hangzó jót, vagy az Évol irányából zengő rosszat akarjuk-e követni. A Tóra nem árul zsákbamacskát: ha ezt és ezt választod, akkor így és így jársz. Te döntesz.
S vegyük észre ebben a lenyűgözően erős képben azt is: azok a bizonyos hangok, amelyek a „hegyekből” szólnak, a lényegüket tekintve külső jelenségek. Nem belülről, nem a mi lelkünkből szólnak, hanem a világból, a társadalomból, a „törzsekből”, abból a közegből, amelynek vannak elvárásai velünk szemben. A Tóra szokása szerint itt is: bölcs és emberi. A sorokból kiolvasható: akármilyen hangos is Gerizim és Évol hegye, pusztán a fenyegetés hangja nem fogja az embert jó útra téríteni. Rajtunk múlik, hogy a külső elvárásokból mit és mit nem teszünk magunkévá – de az nem kifogás, hogy nem tudtuk, mi következik.
Nem véletlen, hogy a szövegben két hegyen sorakoznak fel a törzsek, nem pedig a sivatag szélén. A puszta fölött könnyen elsiklik a tekintet. A hegyet viszont nem lehet nem észrevenni, igaz, ki lehet kerülni – mert a Tóra végső soron itt azt mondja nekünk: miképpen a jellemesség, úgy a jellemtelenség sem kikényszeríthető. Kikerülheted a saját magaddal való szembesítést, hivatkozhatsz ilyen-olyan külső körülményekre, de te magad is tudod, hogy a jellemtelenség nem kényszer – hanem választás. És ha mélyen magadba nézel, azt is tudos, hogy milyen magas árat fogsz érte fizetni.
Jó szombatot!
