„… készíts nekünk istent…..” – Szerdócz Ervin főrabbi gondolatai a Ki tiszá hetiszakasz kapcsán

Nem lehet csodálkozni, hogy a megbízható vezető, Mózes hiányában Isten választott népe zavarodottágában „bűnbe" esett – írja Szerdócz Ervin újpesti rabbi a Ki tiszá hetiszakasz kapcsán.

Mindössze negyven nap telt el azóta, hogy a zsidó nép átélte Isten jelenlétének csodálatos és félelmetes élményét. Felhangzott a helyes élet kvinteszenciája a Tíz Parancsolat, és a „Ne készíts magadnak faragott képet,…ne borulj le előttük…” tiltás. (Mózes 2. 20.3-5) Mindössze negyven nap, és ez alatt a nép Áron, Mózes bátyjának közbenjárásával „faragott képet”, – aranyborjút, – készített, és leborult előtte. 

Milyen zavar következhetett be a nép lelkében, hogy ez megtörtént? 

A Talmud szerint Mózes negyven napra ment fel Isten hegyére, hogy átvegye a kőtáblákat. Nem jött vissza időben, így arra gyanakodtak, hogy meghalt. Rabbi Móse Ben Nachman (Rámbán 1194-1270) „Az Örökkévaló háborúja” művében ezt írja: „Nem azt akarták, hogy a borjú legyen nekik élet és halál ura, hanem azt, hogy lépjen Mózes helyébe. Amikor meglátták, hogy Mózes lejön a hegyről kezében a kőtáblákkal, azonnal otthagyták a bálványt.”

Logikus ember gondolkodásával közelítve a kérdéshez, figyelembe kell venni, hogy az „esemény” a kora bronzkorban történt. 

A kor emberei ki voltak téve a természeti jelenségek félelmetes erejének. Túlélési lehetőségük a véletlenre és tapasztalatra épült. Félelemben éltek, életük állandó veszélyben volt. A zsidó népet megszólító „szellemi” EGY Istent lehetetlen volt ésszel felfogni. A zsidó népen kívül minden más nép és kultúra abban kereste a lét forrását, amit megtapasztalt, látott, hallott és amitől rettegett. A zsidó nép ebben a történelmi pillanatban hallotta: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened”, a láthatatlan felfoghatatlan esszenciális szellemi létező, ahogy Spinoza Istent definiálta. Szinte hihetetlen, hogy a bronzkorban élő zsidó nép felfogta és elfogadta, a nevén nem nevezhető, láthatatlan, képben meg nem jeleníthető EGY Istent! Nem lehet csodálkozni, hogy a megbízható vezető, Mózes hiányában, a nép megzavarodott.

A történelem során volt néhány zsidó király, aki elhagyva népe vallását, a környező népek bálványisteneit bevitte a Szentélybe, és ezzel zavart, bizonytalanságot okozott. Mindez azonban csak átmeneti volt, mert Isten mindenkori jelenléte visszatérítette őket a helyes útra.

Ávodá Zárá 7b.: „Szólt a rabbi: Hallottam Páposz: elhagyod Izrael Istenét!

Érdemtelenné akarsz válni arra, hogy szóba álljunk veled. Páposz! Halottam kész vagy hűtlen lenni néped Istenéhez! Miért tennéd? Te, ki gazdag és boldog vagy, te, aki nem vágyhatsz semmire, mert mindened megvan! Miért cseréltélnél Istent? Van rá okom, hogy miért teszem! – magyarázkodott az ember. Olyan események történtek, olyan tettekre vetemedtek társaim, hogy szégyellenem kellett zsidó voltomat! Maradhatok egy táborban azokkal, kik zsidó létükre törvényt taposnak lábbal, erkölcsöt zúznak, illemet sértenek? Őmiattuk tennéd Paposz? – kérdezte a rabbi! ….Őmiattuk! – válaszolta Páposz. A rabbi könnyes szemmel folytatta: Ó, te rövidlátó, te kishitű! Bosszút állni hiteden! Isteneden, mert néhány őrültséget cselekszik? Hát ők a zsidóság melyhez tartozol? Ők a Tóra, ők Mózes és a próféták, ők Isten végtelensége, ők a szeretet és a türelem: ami mind együtt jelenti a zsidóságot? Egyetlen bűnös csoport miatt elhagynád a zsidóságot, mely száz gyönyörű és hős nemzedéket teremtett, és fog még teremteni? Elvetnéd magadtól a múltat, apáid zsidó múltját? Elvetnéd a jövőt, gyermekeid jövőjét, csak azért, mert néhány kellemetlen percet hozott jelened? Hajód ott úszik a zsidóság nagy áramában, az örök nagy folyóban, mely átvezet az egész világon… és te azért, mert felkavarodott a víz és zavaros hullámok tolonganak feléd, meghökkensz és szárazra vonod a hajót és elmenekülsz? Változott-e Mózes törvénye, ha akad néhány gaz, aki elcsavarja? Változott-e Isten örök szeretete, ha akad néhány gyűlölködő? Mit teszel te hitehagyó, te Isten cserélő? Néhány halandó miatt elhagynád a halhatatlant?

Páposz! Halld, mit mondok neked és hozzád hasonló tévelygőnek: „Keressétek a jót és ne a rosszat, azért, hogy éljetek!” (Ámosz 5/14)…és ezután Páposz lehajtotta fejét és sírását visszatartva mondta: „Mutass nekem utat igazságodban és taníts engem….” (25. Zsolt. 5.)