„…És tanítsd gyermekeidnek, és beszélj róluk…”

„Miben különbözik?” Izraelt 2023. október 7-én a Hamász palesztin terrorszervezet megtámadta, és 1400 ártatlan embert azonnal kivégzett, 250-et elhurcolt. A félelem és bizonytalanság rabjai lettünk. De nem vesztettük el hitünket Istenben. Csak a csodákban vetett hitünk rendült meg. A remény él és éltet: „a jövő évben szabadok!” – tanítja írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

Az zsidó ünnepek közül a peszách ünnepét tartom a legmeghatározóbbnak. „...adtad nekünk az ünnepeket örömre, az ünnepi időt vígságra, a pászkák ünnepét szabadulásunk napján a szent gyülekezet tartására, emlékezetül az egyiptomi kivonulásra” (az idézőjelbe tett szövegek Haggada idézetek).

A fenti tórai rendelkezést bölcseink elsősorban a Szabadulás Ünnepére értették. Az ünnepet meghatározó, családban vagy közösségben tartott Széder estnek az a rendeltetése, hogy: „… tanítsd gyermekeidnek, és beszélj róluk…”

Felolvassuk az est forgatókönyvét tartalmazó Haggada és benne az Isteni ígéret beteljesülése: „szolgák voltunk és szabadok lettünk…”

A széder tanítás „Ha pedig mind bölcsek, mind okosak, mind vének (értsd, tapasztaltak) volnánk is, ha mind tudnánk is a Tórát, akkor is kötelességünk mesélni az egyiptomi kivonulásról”.

A „széder adó” a családban az apa, a közösségben általában a rabbi. Feladatuk a Haggada szerint levezetni az estet. „Minél többet mesél valaki az egyiptomi kivonulásról, annál dicséretesebb.” Az előadó tehát szabad lehetőséget kap a minél színesebb illusztrálására annak, hogy „Fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, Örökkévaló Istenünk azonban kivezetett bennünket erös kézzel és kinyújtott karral.”

Az ünnepekre jellemző áldások után felhangzik a nyitó szöveg: „Íme, itt a szegény kenyér!” kettős értelmezéssel: „Carpe Diem”. Élj a mának és örülj annak, amid van. Gondolj arra, hogy „Fáraó szolgái voltunk…most szabadok!” Ne légy elbizakodott, mert a sors bármit hozhat, bármikor kerülhetsz szorult helyzetbe, amikor csak Istenre számíthatsz.

A széder másik különleges Midrás-tanítása a szabadulás interpretáció négy szimbolikus formája: a négy fiú. A Tórában négy helyen olvashatunk a gyerekek tanításáról. Három helyen (II.M. 12/26; 13/14, V.M.6/20) úgy kezdődik, hogy a gyerek kérdez. Negyedik helyen (II.M. 13/8) csak az van, hogy oktatni kell. Az „okos” a szabadulás hátterének szentírási bizonyosságát keresi. A „gonosz”, az érdemtelen kívülálló a „minek nektek ez a szolgálat” (II.M.12/26) stupid kérdésével. Az „együgyű” a „Mi ez” (II.M. 13/14) érdektelen naivitásával. És végül a misztikus negyedik, „aki még kérdezni sem tud”.

Nos, ennek illusztrálására szolgáljon egy haszid tanítás:

Lévi Jiczhok Berdicsev (1740- 1809), amikor a Hággádában a négy fiú közül az utolsóhoz ért, azt mondta: Aki kérdezni sem tud, az én vagyok, Lévi Jichok Berdicsevből. Én nem tudom, világ Ura, hogyan kell Téged megkérdezni és ha tudnám, akkor sem tudnám megtenni. Hogyan is foghatnék hozzá a kérdezéshez: miért történik úgy minden, amint éppen történik? Miért gyűlölnek és támadnak minket elleneink? Az Írásban az áll: „… és tanítsd gyermekeidnek, és beszélj róluk…” (V.M. 6/5) A Haggadában, a kérdezni sem tudó fiú atyjáról viszont az áll: „kezdd el te neki”. Íme, itt vagyok én, a Te gyermeked, világok Ura! Nem kérem, hogy útjaidnak rejtekét közöld velem, nem is tudnám elviselni. De tárd fel azt nekem, hogy az, ami éppen minket zsidókat ér, mit követel tőlünk? Mit akarsz azzal nekünk üzenni?! Ó, nem azt akarom tudni, miért szenvedünk, hanem azt, hogy Nevedre hivatkozva, kedved szerint viseljük a szenvedést.

A széderest egyik sarkalatos pontja a gyermekek által feltett kérdések: „Miben különbözik?”.

Az idei és tavalyi Szabadulás ünnepét beárnyékolta az a tény, hogy Izraelt 2023. október 7-én alattomos támadás érte. A Hamász palesztin terrorszervezet 1400 ártatlan embert azonnal kivégezett, 250-et pedig elhurcolt. Összeszorult torokkal énekeltük: „szolgák voltunk és szabadok lettünk…”. Tudjuk, nem vagyunk szabadok. A félelem és aggódás rabjai lettünk. Nem vesztettük el hitünket Istenben. …csak a csodákban vetett hitünk rendült meg!

A remény él és éltet: „ …a jövő évben szabadok!”