Több éves terv valósult meg: új kerítést kapott a kisteleki zsidó temető

A Csongrád-Csanád vármegyei Kistelek város zsidó temetője korábban méltatlan állapotban volt, nem volt bekerítve, az előtte lévő területet pedig parkolónak használták. De a helyi önkormányzat, a kisteleki lakosok, a Mazsihisz és kisteleki zsidó családok leszármazottainak összefogásával, valamint Winkler Miksa hittestvérünk áldozatos munkájának köszönhetően tegnap ünnepélyesen átadták a létesítmény új kerítését.  

Vass Rózsa helyi önkormányzati képviselő, a projekt felelőse korábban a megyei lapnak azt nyilatkozta: anyagi források, megfelelő pályázatok hiánya miatt húzódott a már évekkel ezelőtt szükségessé vált beruházás. Mint mondta: „a kerítés építésének a terve, gondolata eljutott egy Ausztráliában élő családhoz is, akiknek a rokonai a kisteleki zsidó temetőben nyugszanak és a fővárosba Pannika nénihez, aki szintén hasonló okból érintett, az összekötő és kapcsolattartó Winkler Miksa volt, ő is mozgatta a szálakat".

A képviselő hozzátette: „sikerült elérnünk, hogy a kerítés stílusa a temető és kegyeleti témapark kerítéséhez hasonlítson, ahhoz illeszkedik kisebb különbségekkel. Helyet kap benne a Dávid-csillag és az egykor lebontott kisteleki zsinagógából származó két márványlap, amit eddig Szegeden őriztek és most visszaadtak, utóbbiakat beépítették a kerítésbe". 

A tegnapi ünnepélyes átadáson a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét dr. Grósz Andor elnök nevében dr. Nógrádi Péter, a Szövetség alelnöke képviselte, ott volt Winkler Miksa is, a liturgikus teendőket pedig Kendrusz Attila rabbijelölt, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője látta el. Kendrusz Attila révén Kisteleken tegnap újra felhangzott ősi zsidó hangszerünk, a sófár hangja is.

Dr. Nógrádi Péter és Kendrusz Attila

Az alábbiakban dr. Nógrádi Péter Mazsihisz-alelnök Kisteleken elmondott beszédét közöljük.

A Szentírás azt tanítja: „A jó cselekedet a miczva megment a haláltól.” Ez nemcsak a testi életre vonatkozik, hanem a lélekre is: a jó cselekedetek őrizik meg az ember az „örök haláltól”.  

Az adakozás egyben Izrael népének egységét fejezi ki. Amikor közösen adakozunk, azzal kifejezzük, hogy mindnyájan osztozunk a gyászolók fájdalmában. Az adakozás érdeme által részesülnek majd a lelkek az eljövendő világban. Ezért illendő, hogy az elhunyt emlékére jótékony célra adakozzunk. Így az adomány emléket állít a elhalt számára, és a közösségben az emléke tovább él. 

Nagy Sándor (jobbról) kisteleki polgármester dr. Nógrádi Péter társaságában

A halottak és a sírok gondozása a zsidó vallás szerint az fontos jó cselekedet, micva, mert a halott nem tudja viszonozni a vele való foglalatosságot, azt peulat cheszedet, amit az ő tiszteséges eltemetése sírjának gondozása során végez, gyakorol a hozzátartozó vagy bárki más. 

Mindannyian tudjuk, hogy a holokausztban legyilkolt hozzátartók már nem tudják őseik rokonaik sírját gondozni, azokat a temetőket gondozni, amelyekben azok a zsidók nyugszanak, akik a holokauszt előtt hunytak el és ezért nekik van sírjuk, és sírkertben, temetőben nyugszanak. 

Ezért is fontos és tiszteletre méltó az az összefogás, amely Kistelek önkormányzata, a Mazsihisz, és magánadományozók közös erőfeszítéséből létrehozta ezt a kerítést. De ez a kerítés egyben elválaszt és összeköt. Elválasztja védi őrzi az elhunytak nyugalmát. Megőrzi a holtaknak kijáró tiszteletet. De a túlélők gondoskodása össze is köti egymással az embereket. Hívőket és nem hívőket egyaránt zsidókat és nem zsidókat. Kisteleki éket és a máshol élőket. 

Köszönet és hála ezért az összefogásért, aminek eredménye, hogy a kisteleki zsidó temető méltó kerítést kapott!

Cikkünk a Délmagyar.hu cikkeinek felhasználásával készült. Fotók: Kistelek önkormányzata / Facebook