Ebben és a következő hetiszakaszban olvasunk a tíz csapásról, melyekkel I-en Egyiptom országát sújtotta a Fáraó makacssága miatt, aki nem engedte a zsidó népet kivonulni az országából. A hetiszakasz nevének első és utolsó betűjének számértéke 6+1, ebben a hetiszakaszban
az első hét csapásról olvasunk.
A tíz csapás közül a hetedik, a „jégeső”, azért is különös, mert Egyiptomban, abban a korban, amikor a történet játszódik, ritkán láttak jeget. Égből hullott jégről, „jégesőről”, Mózes Második könyvében olvasunk először.
„És kinyújtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott menydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló Egyiptom országára.” (II.M. 9/23.)
Hogyan lehet, hogy a jég a tűzzel egyszerre ért a földre? Rabbi Bachja ben Asher (1255-1340) tanítja: A jég vízből van, Egyiptomba tűzzel vegyesen jött az égből. A tűz behatolt a föld üregeibe és elégette a fák gyökereit, a jégesőből kiolvadt víz nem oltotta el ezt a tüzet.
Hogyan kell ezt értelmezni?
Midras Rabba: Volt egy embernek két szolgája, melyek folyton ellenségeskedtek egymással. Az ember háborúba ment, szüksége volt mindkét szolgára, ezért kibékítette a két ellenséget: Tüzet és Vizet! Így létesít békét I-ten az égben is. Gábriel angyal a tűz fölött uralkodik, Michael a víz fölött. Mindkettő szolgálatot végez I-ennek úgy, hogy békét teremt közöttük. Ezért mondjuk naponta:
„Aki békét teremt a magasságokba, az teremtsen békét köztünk és egész Izrael között!”
A zsoltárok könyvében két misztikus mondtat áll.
„Aki ad havat, mely akárcsak a gyapjú, ki deret szór, mely, mint
a hamu.”Hullatja jegét, mintegy darabok, fagya előtt ki állhatna meg?” (147.
Zsolt. 16-17.)
Itt a tél. Mindenki ezt az évszakot a jéggel és a hóval
azonosítja. Várjuk és szeretjük a havat, havazást. Gyönyörködünk a mindent
beborító frissen hullott hó látványába. Úgy érezzük, lelassul az idő, minden
fehér és tiszta. Szeretünk az esti csendben sétálni, talpunk alatt ropog a
frissen hullott hó.
Honnan ez a különös, hideg környezetben megélt meleg érzés?
A zsidó liturgia felosztásában az ünnepek tavaszra és nyárra
esnek. Mi ennek az oka? Miért nincsenek az ünnepek egyenletesen elosztva a
hónapok és évszakok között?
Maharal néven ismert prágai Juda Löw ben Bezalel filozófus
rabbi (1512-1609) szerint a zsidó naptár szerint a liturgiai év két részre van osztva: Peszáchtól Szukotig tart a spirituális fény korszaka, amit I-en kisugárzása, az „Égi” fény, Ősfény ural. Ősszel és télen, a kevesebb fény, a spirituális „sötétség” periódusa.
„És mondta
I-en: legyen világosság és lett világosság.” (I.M. 1/3.)
„És mondta” A Vá-jomer szó betűinek átrendezésével kérdés
olvasható ki: „Mi a fény? (Zohár könyve
16b.)
I-en szó legyen világosság és lett világosság.”
A misztika a „legyen” felszólításban az Apa és Anya titkát
ismeri fel.
„legyen” Ketten,
Anya és Apa, „teremtenek” új életet, az „Imitacio dei” I-en teremtő erejének
utánzásában.
„….és lett világosság.” „Fény, amely már
létezett a teremtés előtt.” Fény, amely (egy ideig) világít, majd felszáll és
rejtőzik (…)” (uo.)
A tavasz és
nyár a spirituális fény időszaka. Ez a spirituális feltöltődés időszaka is, amikor feltöltődünk spirituális energiával.
Az őszi és téli hónapok a spirituális „sötétség”. Ebben az időszakban szünetel a feltöltődés, fejlődés. Ez az időszak az „idő birodalmán” kívül esik. ”legyen…és
lett” szünetelés.
A tél és vele
a „sötétség”, a fehér fekete érzése tartalmában más, mint a színes nyári „valós létezés”. Télen a természet is stagnál a fejlődésben. A fejlődés télen szünetel.
A tavasszal és nyáron a spirituális fény időszakában „fenn” érezzük magunkat. Az ősz és tél „lentben levés” érzése! Az ősz és a tél, a spiritualitást nélkülöző „sötétség” időszaka.
Mi az értelme ennek a körforgásnak? Miért teremtette így I-en a világ körforgását?
I-en választotta el a két létezésformát! „ és
elválasztotta I-en a világosságot a sötétségtől” (I.M. 1/4)
Az ember
teremtett élőlény, létezését meghatározza a periodicitás. Az ember számára elviselhetetlen lenne állandóan „spirituális fentben”, „fényben” lenni. I-en elválasztotta a két létformát. Az idő periodicitását úgy teremtette, hogy időt szabott a spirituális feltöltődésnek, fejlődésnek, ugyanakkor időt arra is, amikor nincs „fejlődés”, amikor a fejlődés megőrzésében élünk.
Hogy jön ide a hó?
Misztikusok kérdése: „Miből lettek a szárazföldek? A válasz: I-en dicsőséges trónja alatti hóból! I-en fogta a havat és rádobta vízre. A víz erre megfagyott, így létrejött a föld pora. „Mert azt „mondja a hónak: essél a földre.” (Jób 37/6.)
A Kabbala szerint I-en trónusához szorosan kapcsolódik a hó.
Ismert, hogy a zsidó férfiak, reggeli ima közben parancsot teljesíteve „jelet” viselnek: „Kösd őket jelképként kezedre és homlokkötőként szemeid közé.” (V.M. 6/9.)
A zsidó misztika, a Zohár könyve szerint, I-ten is tfilint visel. A különbség az, hogy amíg az ember fekete tfilinben imádkozik, I-en tfilinje HÓfehér. A különbség tehát a tisztán fekete és hófehér „színben” van.
A Fizika, színekkel foglalkozó fejezeteiből ismert: a fehér és fekete valójában nem színek.
A fekete elnyel, a fehér visszatükröz minden színt. A fekete a befogadás, a fehér a kiáradás jelképe. Azért imádkozunk fekete tfilinben, mert vele magunkba fogadunk minden I-eni bölcsességet. I-en azért visel „HÓfehér” tfilint, hogy felénk sugározzon minden „spirituális lényeget”. Égből „küldi” a HÓfehér havat, a megvilágosító erővel egyenértékű „spirituális fényt”. Misztikus magyarázatban I-en a földet hóból teremtette. A hó által szimbolikusan spirituális erőt sugároz a földre. Általa az emberek magunkba fogadják I-en áradó spiritualitását.
Reméljük, hogy ebben az évben havazni fog. A hó majd beborítja a földet emlékeztetőül, hogy alkalmassá tegyük magunkat a „befogadásra”.
Mindenkinek vannak nehézségei, melyek aggodalommal töltik el. I-en, mint a HÓ fehérsége „hullatja” a szükséges bölcsességet, hogy úrrá tudjunk lenni a helyzeten.
„Küldi a szavát,
és elolvad a jég, lengeti szelét, csepeg a víz.” (147. Zsolt. 18.)
I-en bölcsessége és hatalma ellenőrzése alatt tartja a
„jeget” és a „havat” küldi a segítségként az akadályok leküzdésére.
(Készült: Rabbi Baruch Leff, – a baltimori Torah Institute
igazgatóhelyettese –, írásának inspirációjával.)