Tárgyadományok a zsidó múzeumnak Ausztráliából

Újabb zsidó vonatkozású dokumentumokkal gazdagodott a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, mégpedig az Ausztráliában élő Nicholas Vida (Vida Miklós) jóvoltából, aki 1956 óta most először járt Magyarországon.

1956-ban Vida Miklós mindössze 10 éves gyermekként hagyta el családjával együtt Budapestet, és azóta Ausztráliában él. Édesapját Vida Mártonnak, a nagyapját pedig ugyancsak Vida Miklósnak hívták, a vészkorszak előtt mindketten aktív részesei voltak a budapesti zsidó közéletnek. Sőt, családjuk a családfakutatások eredményei szerint már az 1700-as évek előtt megtelepedett az országban. 

Vida Miklós 1956 óta nem járt Magyarországon, holott lett volna rá lehetősége: munkája folytán az elmúlt évtizedekben számos alkalommal járt Európában. Idén azonban úgy döntött, hogy visszalátogat szülőföldjére, mert a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz)  fenntartásában működő Zsidó Múzeumnak és Levéltárnak kíván adományozni olyan dokumentumokat, amelyek még az édesapja és nagyapja révén maradtak rá. 

Vida Miklós Répás Péternek, a Mazsihisz közéleti irodavezetőjének közvetítésével vette föl a kapcsolatot Toronyi Zsuzsával, a zsidó múzeum igazgatójával, akinek végül személyes találkozó keretében a közelmúltban adta át a birtokában lévő anyagokat. Ezek között az egyik legérdekesebb az a fotóalbum volt, amelyben régi, jóval a második világháború előtt készített fotók találhatók budapesti zsidó létesítményekről, köztük a Síp utcai székház díszterméről, szobrokról, kegytárgyakról és más, a vallási élethez  kapcsolódó eseményekről. 

Honlapunk számára szerettünk volna Vida Miklóssal interjút készíteni nem mindennapi életének kalandjairól, valamint arról, hogy több mint 60 év távollét után milyennek látja Budapestet, de azt mondta: a saját maga személyénél sokkal fontosabbnak tartja szülei, nagyszülei életét és az ő hagyatékukat.

(Címlapfotónk a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből való.)