A zsidó hagyomány
azt tanítja nekünk, hogy az Egyiptomból való szabadulás, a kivonulás, az
elkerülés nagy zarándokünnepét minden évben úgy kell megtartanunk, mintha
mindez velünk történt volna meg. Mintha a mi életünkben jött volna el az a
sorsdöntő pillanat, amikor választanunk kellett a múlt és a jövő, az
alávetettség és a szabadság, a halál és az élet között.
Különös
értelmezést nyer ez a gondolat 2024 tavaszán, a magyarországi holokauszt
nyolcvanadik évfordulóján. Hiszen az emlékezet éve arra késztet mindannyiunkat,
hogy vessünk számot a múlttal, s mindazzal, ami velünk történt, ami velünk
megtörténhetett. Természetesen soha egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk
arról a rettenetről, amit a vészkorszak jelentett, ugyanakkor tudnunk kell: bármennyire
fáj a múlt, bármilyen mélyek az embertelenség által okozott sebek, nekünk
mindig a jövőt, a szabadságot és az életet kell választanunk. Nincs más
lehetőségünk, ha Mózes és az ő népe nyomdokain járva mi is ugyanolyan szabad és
független zsidó emberekké akarjuk gyermekeinket nevelni, mint ők. A
gyermekeink, utódaink, az eljövendő világ zsidó nemzedékeinek érdekében ez a
legfőbb kötelességünk.
Kedves Hittestvéreim!
Szólnom kell
azokról a testvéreinkről is, akik hónapok óta a palesztin terroristák
rabságában szenvednek. Mindannyiunk szíve vágya, hogy a túszul ejtett ártatlan
emberek minél hamarabb maguk mögött hagyhassák a szenvedés földjét. A kivonulás
nagy szabadságünnepe alkalmából azt kívánom, hogy rabul ejtett testvéreink
mihamarabb emberhez méltó, szabad és boldog életet éljenek újra.
E gondolatok
jegyében kívánok boldog és kóser ünnepet minden kedves hittestvéremnek szerte a
diaszpórában és Izraelben.
Prof. Dr. Grósz
Andor
a Mazsihisz elnöke