04.26. 19:30, kimenete: 04.27. 20:41 
A ,,háborús főbűnösök pere” 1945. november 20. és 1946. október 1. között zajlott le Nürnbergben. A büntetőeljárás történelmi esemény volt, hiszen először fordult elő az egyetemes történelemben, hogy elítéljenek embereket támadó háborúk tervezése, béke elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények miatt. A civilizáció bíráskodása és ítélete volt ez a barbarizmus felett.
Az 1946. október 1-én véget ért nürnbergi per a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött náci Németország 24 katonai, politikai és gazdasági vezetőjének a felelősségét vizsgálta a második világháború rémtetteiben.
Az eljárás precedensértékűnek bizonyult a nemzetközi büntetőbíráskodás terén, és a Tokióban, illetve Németországban tartott későbbi perek során is a szövetségesek által előzetesen megfogalmazott normák szolgáltak alapul. Ezenfelül a – Londoni Chartába foglalt – „nürnbergi elvek” definiálták az emberiesség elleni bűncselekmények fogalmát, és az 1940-es évek végétől arra ösztönözték az államokat, hogy egyezményeket, intézményeket alkossanak azok szankcionálására.
A megidézettek döntő többsége a csúcsvezetők közé tartozott – Göring, Ribbentrop, Alfred Jodl, Karl Dönitz –, de mellettük Nürnbergben például Walther Funk gazdasági minisztert, Albert Speer főépítészt, vagy Hjalmar Schacht közgazdászt is a vádlottak padjára ültették. Miután Hitler 1945. április 30-án öngyilkos lett, és hozzá hasonlóan Himmler és Goebbels is önkezével vetett véget életének, a háborús bűnösök listáján a legmagasabb rangban Hermann Göring, a Luftwaffe parancsnoka állt.
A nürnbergi bírák a tíz hónapos eljárás végén, 1946. október 1-jén végül 22 személy ügyében hoztak ítéletet. A perben három főt – Schachtot, Franz von Papen korábbi kancellárt és nagykövetet, valamint Hans Fritzsche rádiókommentátort, a goebbelsi propagandaminisztérium főmunkatársát – felmentettek az ellenük felhozott vádak alól, hetet börtönbüntetésre, tizenkettőt pedig kötél általi halálra ítéltek.
Mivel Martin Bormann nem vett részt a tárgyalásokon – valójában már korábban életét vesztette, de halálának bizonyítékai csak 1972-ben kerültek elő –, Göring pedig a kivégzés előtti este öngyilkosságot követett el, 1946. október 16-án végül 10 háborús bűnöst akasztottak fel a nürnbergi börtön tornacsarnokában. Holttestüket később egy müncheni krematóriumba szállították, majd a hamvakat az Isar folyó felett szórták szét. A börtönbüntetésre ítélt náci vezetők Spandauba kerültek.
